Írtam szonettcsokrot
versben idea duált
individuált fáma
kaszt kaszárnya
tövén,
hol önmagamtól alakultam
lénnyé e panel alagútban,
mert volt benned spirál
ami (ami letargikusan bár)
de inspirál,
mint manipulatív áhítat
de átitat.

Nem úgy mint vers sovány futárok
kiket utálok
olvasni néha Théba
kapuinál,
kaftános öregek között
kik teoretikus ködök
körszövevényét kenik a korra,
s mikorra
lecsillapodna bennem béna
sorsom,
a múlt jövőjét
magamba újra oltom:
s építek versbe szőtt csodát.

Olvass tovább…

Agónia glória fólia fekszik át
a diskurzus kurzus úton
s profán fán függő fóbiát
túlsúlyos hangként húz a húron
fehérlő égi dal gyanánt,
ha bánt Kant
Rimbaud, Rousseau,Villon
s átbuktat majd az égi csíkon,
csikós vagy csiklós élvezettel
s pátosz köntöse megkeresztel,
Faust előtt majd falfehéren
(Megértem!)

S akár egy pontos óra-szerkezet
vedlik át a szervezet szervezet
szervezett anyaggá
s raggá gyúr gyár-
kémények fás Füst - foga
(- Milán melankólia).

Melankólia a líra húron:
herén haránt, ha ránt
hideg ideg sejtet
s sejtet sejtett dogma dúrt
az Ária-fólia fóbia
a mindig új és szebb iránt,
mint Iránt ostromló Háfiz
ha fűz szűz rózsa lét vért
körém, korán korán
a korán kelt kelt kelta
kenyér sütő legény
a mindig új regény terén
jobb okhoz fokoz ma fel.

A líra húr melankólia
fél elem félelem elem
mi tölt s őrt költ körém
mint karám arám,
ha külön körön szövöm
önön sekély fekély éjdalom
alom ölén s fölém rém
képeket képezett a gépezet
magány vagány szaván
szó szóló s(ó)how szóró legény.

(Miskolc, Sas Páholy - 2012 október 24.)

Olvass tovább…

Keresztbe szőtt szálas szótagok
mint összegyűrt ágytakaró álmok
mély sötétté festik az ablakot
ahol az alvás-igényem ma áldott
álommá gyűri fenn a térzenét
míg ritmikámban egy gyereksírás
ír nehéz, hosszú-kétely rőt igét
s ontológiám (1) csak Urbanitás (2).

Ki volt előbb tyúk vagy a tojás
ez most itt a lényeges szempont,
de szerény állapot a formalitás
s meghódítom a gyermeki "Cantont" (3),
hol sütve főt és főve sült
angolna (4), lord kebelbe szállt
akár egy át-át szivárgó türk
kezétől megszült ide-ART (5).

Ez itt az élet esés esély
akár egy ember(ért) elem
gyerekszív-morze ágy s fehér
gyerek-száj által szív't kezem,
hol szótagok a szó-tag(j)át
gyerekké nemzik, s itten én
nevelem, mert a "lordig" (6) art
kezemmel tőle érek én.

(1) ontológia - görög eredetű szó - a létről, a lét legáltalánosabb törvényeiről szóló filozófiai tanítás

(2) urbanitás -  városiasság; finom modor

(3) Canton - állam az angol nyelvterületben (Anglia) 

(4) angolna - (Anguilla anguilla) Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos halfaj, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van.

(5)  art - a művészet nemzetközi megnevezése
(6) lord - angol (részlegesen nemzetközi) eredetű szó - jelentése "nemes"

Olvass tovább…

játszok most az agytörzsem hegyén
s mint felhőbe tört görgő kör nyaláb
a tiltókényszer eszköze körém
buborék bábként nem állhat tovább

nap-kényszeremtől most a visszasüllyedt
egó atom ma újra heg(be)forrt,
egy halom papír marad csupán az ünnep
mert nem volt más csak "Salvus et Detort".

"Salvus et Detort" - tiszteletbe tartott és félremagyarázott

Olvass tovább…

csillaggyümölcs-magot szedtem én
hűvös újaimmal, az ég viaszos bőrén
s göncöl függő ágyának szekerén
ott várt Vénusz kívánatosan, pőrén

s mint félkagylónyi zenit félhomály
lettem a csillag hínár arany pépje
egy továbbfűtött medence dagály.
Beleszerettem Vénusz köntösébe.

Olvass tovább…

A betegség mely éget mint a tűz
mint hidegrázás úgy kelti a vágyat.
Édeskés s egy kissé igazságos,
de mint savanyúság, elkapja a szádat.

Szörnyekké válnak az emberi arcok,
s nyomorrá érik ott a szülés.
Hadakozni kívánsz minden ellen,
ami benned már csak ciszta züllés.

S a szerelem lesz mindenre az ürügy,
hogy gyűlölni tudj bárkit bármikor.
Támadod a nagyok fény-hatalmát,
de reméled, hogy benned is kiforr.

Olvass tovább…

Egy festmény térdel ágyamhoz ma este.
Egy új szívroham bukik  át a sávon,
ahol veled most a sáros utat járom
belőled én önmagam kikeresve.
S te szobrot hámozol a semmiből:
márvánnyá gyúr az ujjlenyomat örvény
s egy férfit préselsz össze meggyötörvén,
amíg amaz kötözésben hűsöl.
S én félkartotéknyi sorba vésem azt,
hogy összecsuklik szerelmedtől Bencze
s leolvad lassan róla a viasz.
Nem jó az másra csak művészetre.

Olvass tovább…

Találkoztunk egy unalmas este.
Az életkanyarban jött felém
s tizennyolc kilométer óránkénti
sebessége rohantam én.

Felgyúlt arcának Atlantisz kékje
túráztatta fel a motort,
de ott - legbelül -, pálinka béke
hajtási vágya bandukolt.

Emlékszem, hogy a part sötét volt
s nem várt választ semmi roncsra.
Sajnáltam kicsit, hogy belém jött,
sajnáltam őt is, hogy ilyen ronda.

Olvass tovább…

Meg kell ismernem az életet veled,
a hajszárítód feltáratlan titkait
s az illatgyertyák sétáit, és szemed
mely fürdőszobák fényében ellazít
akár egy zöldes középkori rejtély,
amíg forró-fürdőt veszünk suttogva
s illatos gőz-koszorú lesz a kéj
s felkorbácsol az orgazmus sikolya.
De végül csak a vihar teljesül ki
a tisztává érett, megszáradt test után,
majd befordulunk álmot csomagolni
s elpostázni a vágyaink okán.

Olvass tovább…

Néha nekem csak annyi kéne,
hogy szavakat súgjon itt a kő
s szakadt profilom pengeélre
ne vegye senki, hogyha jő
a vihar, mely néha hátba támad
s kiszipolyozza sorsomat.
De ilyen a kor és ilyen a század.
Így tépi sorsom s sorsodat.

Olvass tovább…

A menetelő sereg újrakezdi:
felébreszti az öreg parti fákat
s katonatölgy ezred megereszti,
ágágyúit neki a világnak.
Törzskötések sírásokba málló
nyikorgása lesz itten ma minden
s a rögzítések elszakadnak lassan
lezuhanva sáros csatavízben.
S göcsörtös ágak harci dobját
villámok verik itt ma széjjel.
A csatafüst szelek szekerén
találkozunk az égi rémmel.

Olvass tovább…

Ott, ahol a föld széle fehéren
üldöz épp egy kék mezőjű holdat
hallgatom, hogy a távoli út mente
szilaj színű lópatákba olvad.
És lassan csak halkul a káprázat,
feltörnek a holdi szökőkutak
víz szivárog át az éjszakába
égi lovak esnek kába kútnak
majd nyerítve a stabil ügetőn
végigvonul csillag szeretőm.

Olvass tovább…

Műanyag barátok és törött álmok
között, ahol semmiség a mérték,
kelta papok s druidai álmok
fejtik meg, hogy mi az idő érték.

Illik itt a kozmopolita ködbe
minden kincskereső álpróféta,
lektor, nyelvőr, (ha nem is köcsög) bögre.
De addig amíg meg leszek hatódva.

(Írok mert szeretném, ha sikítanál,
s nyüszítenél, akár a véres állat,
s csattogna szád lírám partjainál.
Hát érdekelne téged a búbánat.)

Olvass tovább…

Egy konjunktív tiltókényszer kéne-
valahová a mondat közepére,
hisz névmásként össze úgy fogunk mi
akár az eke és a traktor.
Az igét majd kitalálják.
Ha elválaszt, mi van akkor?

Olvass tovább…

A lusta víz nyögése mellett
az omladozó vakolattal
málladoznak a lelkek is
s csupán a túlsó part vigasztal,
hogy itt maradnak még valakik
ha szél sír is a monoton vízen
és idegen szabja szánalom a lét
s minden éjjel hallani lehet,
hogy hallgatózik a gyengeség
s titokban fotóz a gyávaság
pedig csak együttérzésről szól
amit beszél a társaság.

Az idő kerék most úgy hat itt,
hogy árvíz erő elébe áll
mely lemosni tér ma erre
a sok színt, mit őriz most a vár.
Az szemléletektől sokarcú
templom harangok közti téren
ezernyi stílus oszlopot
épített itt fel a közös érdem.

Függőlegesbe oldja fel
a vízszintest az elme háza
oldalán megbúvó tisztviselők
régen lelakott sokasága.
Csak pár eltévedt agonizáló
táblába ütközik a lélek,
de keresztek lógnak ég felé:
sok-sok összefont hitélet.

A lusta víz nyögése mellett
az omladozó vakolattal
málladoznak a lelkek is
s csupán a túlsó part vigasztal,
hogy itt maradnak még valakik.

Marosvásárhely, 2012 július 20-23.

Olvass tovább…

ahogy megszűnt a harmadik emelet
két másodpercre bekukkantottál hozzám
s látszott rajtad a kegyelet
míg nyugtattál: "tudod, hogy szopnám"

Olvass tovább…

Szőcs Gézának féltéssel

Visszavonulni:
farkat, fület és állat behúzva,
nem szólni szikkadt, elhallgattatott
lárva felület létéről soha,
mert ha, esetleg, mégis:
valami, valamikor, valakinek
fülébe fülledő förtelem
kába, kúpkép keretből
kitűnő kétes értelem
terem.
Baj rajjal gallyal
át a fán, itt nálunk.
De tudjuk, tudod, tudják,
félnek. A férgek.

Olvass tovább…

Lét ellen-felem leszel te drága
goromba romba dőlő rém rím,
ellen-himnusz s hangszalag szó szabálya
melytől ma Donna ül a mondafára
s égig érő lesz benne az égszín
kék világok kreol bőrű népe:
Ena, Num, Jade, Ji, Attila
és a tenger tajtékozó népe,
napot tartó hajkorona villa
Maui kezében, s a lét határon túlra
így juttatnak őskort búvó képzetek.
S a Kárpátok közt settenkedő dudva
közt írják a történelmemet.




Num a szibériai valamint közép ázsiai gesztákban Istenként, hadvezérként (ha úgy tetszik őrzőként jelenik meg). Enna a mikronéziai őskultuszban a világ első szigete, amely Tagaola Isten segítségével teremtette meg az első otthont. A mondák szerint Enna szigete hódította meg a tengert és adott otthont a Mikronéziai őslakosságnak. Jade vietnami császár is temető, honfoglaló ember volt, aki császári mivoltában, bivallyá változtatta szolgáit, mert azok több fűmagot vetettek el, mint rizst, hogy ez által meg ingassák a Jade császár uralmát. A csillagokkal harcoló Ji mint íjász szintén szakrális erővel bírt a legenda szerint, aki lenyilazta a népét fenyegető csillagot. Ezt követően kerül a sorba Attila (Atilla), mint Isten ostora.
Mindannyian emberi alakok, akiknek Isteni erőt tulajdonítottak, és akik (ha a finnugor elméletet félretesszük) mindannyian egy kontinenshez kötődtek. És talán feltételezhető, hogy egy népcsoportból eredeztették egymást.
Hiszen az előbb felsorolt nemzetek kultuszvilágában még a mai napig rengeteg egyező elemet találunk.

Olvass tovább…

A katedrális szédületben
liturgikusak a hajnalok
s komor keresztek ékességén
imák a félszavas ragok.

Eszmény, erkölcs és etika
a lélek-lokál analízis,
a korhadt keresztkép alatt
kihalt gyök csupán a krízis.

Angyal arcú nagyapáink
őrzői az apokrif tettek
s hangra zendített életüktől
hangosak most a lelki kertek.

Olvass tovább…

Múzsa fakasztott lárva ágyban
álom-érc lidércek kísértenek
s Krisztus keresztet tör a lábam
hogy elfogadjam az ítéletet

mely jön mint láva árva bércre
s testem zsarátnok zöld vidék,
szóbányák piszkos, drága érce
mely élcelődik a semmiért.

Ez itt a sorsom, ez itt a bűnöm.
Ez itt a vándor, vén, vagány
arcom mellyel lyukasra küzdöm
magam a népek off-során.

Olvass tovább…