Azonnali hatállyal megszüntették Élő Gábor, az MTI Hírcentrum igazgatójának munkaviszonyát. Papp Dánielt felmentették a főszerkesztői megbízatása alól - történt ez azt követően, hogy a közmédia 2011. december 3-ai híradóinak egyik tudósításában kiretusálták Lomnici Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökének fotóját.
Szakmabeliek - mondhatná az ember, miközben elgondolkodik, hogy mekkora hatalom is van a média kezében. De nem ám mindenkiében. Csak azokéban, akiket egy kalap alá rendezett a gazdasági háttérhatalom.
Nem Lomnici védelmében vagy ellenében, de úgy gondolom, hogy le kell rántanom egy kicsit a leplet a média hatalmasságáról, azért is, hogy az éppen kiépülő médiahálózatunk tagjai legyenek tisztába azzal, hogy milyen lehetőséget adok a kezükbe akkor, amikor szerkesztői feladatokkal bízom meg.
Először is - a tisztázások érdekében - szeretném fölvilágosítani az olvasót, hogy a fent említett baki egy olyan közmédiában történt meg, ami elméletileg működik de gyakorlatilag nem.
A Duna TV-ről van szó, amely csatorna egy jó ideje a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kezébe került, és amely televíziós csatornát az MTV üzemelteti. Nevezhetnénk m3-nak is és hogy egy kicsit profánul fogalmazzak a Duna2 Autonomia a Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. Magyar televíziójának m3/1-ese. Araszolgatunk a 3/3-asok fele...
Hogy miért is került a Duna Televízió a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap tulajdonába, annak egyszerű és markáns, kézzel fogható oka van. Ugyanis azt csiripelik a kismadarak, hogy valahol, valaki fejében megszületett az Erdélyi Magyar Televízió gondolata.
És hát a kampány, az mindenkinek kampány, s csőstül kell rohanni "neki a közmédiának", a több mint húsz éve értékteremtő televíziócsatornának, nem törődve azzal, hogy több száz ember munkahelye szűnik meg ez által. Mert ugye a kampányba kell egy televízió, kell egy Erdélyi Magyar Televízió, aki minden szépet s jót mond majd rólunk.
S a tévé, a Duna Tévé az van, de még sincs. Ugyanaz a csapat szerkeszti a műsorokat mint a magyar 1-es vagy magyar 2-es televíziónál, csak éppen a logót használják. A színvonalat azt nem firtatom, mert ugye még mindig jobb mint az a másik két nagy "kereskedelmi".
De hogy is van ez? Egyik napról a másikra átvándorol egyik televízió a másikhoz? Minta ha "mi-se" történt volna?
Nem ez nem így működik. Először is kell egy gazdag bácsi, aki a politika hátterében akar valami nagyot, valami okosat bizniszezni, aztán kifizeti cégestől, emberestől, kamerástól, keverőstől együtt az egész vállalkozást, majd elkezdi hozzászoktatni az alkalmazottakat, hogy munka nélkül fognak maradni. De csak szépen, csendben és lassan. Még hitegeti is őket, mert ugye a remény hal meg utoljára. Majd szépen lassan leépít mindent.
De egy működő dolgot miért kell leépíteni, teszi fel a kérdést a józan paraszti ésszel megáldott ember?
A válasz egyszerű. Nem adunk alternatívát más szemléletnek, más politikai nézetnek csak annak, amellyel meg tudtunk állapodni.
Ha megnézzük az Erdélyi Magyar Televízió apparátusát, azt kell tapasztalnunk, hogy gazdaságilag ugyanazok a prominens személyiségek vannak a toppon, akik a Duna Televíziót eladták. Különös véletlen... Nem?
S közben folyik a szájkarate arról, hogy most mit kell csinálni Erdélybe, milyen nemzetpolitikát kell folytatni, miért kell ezt vagy azt támogatni. Mert ugye az egyik az ilyen meg amolyan. S a sornak vége hossza nincs. S az egyszerű ember leül blogot írni. Kisírja magát az internetes szájtokon, aztán uzsgyi a munkába.
De az a borzasztó, hogy közbe nem veszi észre azt, hogy vannak akik ebből élnek. Ők az úgynevezett elitmédiások. Eladnak mindent, amit csak lehet. Coca-Cola reklámot a csipke bugyin, kamatlábas kamatot, az inggalléron. Szóval mindent s hallgatnak vele.
Mert nehogy már egy szakbarbár, egy tizenéves suhanc, egy suttyó megcsinálja a tutit. Mert jól tudja, hogy attól a perctől vége... Internetes újságnak, heti és napilapnak, tv-nek és rádiónak egyaránt. Van is apparátus ennek a védelmében. Sok-sok jól fizetett vagy éppen nem fizetett ember. Jogászok a Legfelső Bíróságról, politikusok az Európai Parlamentből stb. Mindenki a saját babérjaiért védi, óvja, dédelgeti, levédi és a többi és a többi.
Mert ugye, média szinten ha sokan vagyunk egy helyen, akkor sokra vagyunk képesek. Játszhatjuk az alapítsunk pártot nevezetű élő-kép-játékot, vagy hozzuk létre a gazdagodjunk meg mocskosul nevű gazdasági konzorciumot, amiben folyton lesznek olyanok akik szeretni s támogatni fognak. S talán az kenyér is olcsóbb lesz. Így mindenki szeret minket.
Végül is mindenképpen ránk szavaz, vagy arra az emberre, akit mi ajánlunk neki. Mert időközben rájönnek arra az emberek, hogy a gazdasági válság, nemcsak a politika, hanem a média bűne is. S aki babérokra tör azt leütik, mint vak a poharat.
Persze nem minden esetben. Van amikor már nem mernek megtenni bizonyos intézkedéseket. Ahhoz viszont egy csapat kell, aki jobban roppantsa mint a konkurencia. Na ilyenkor akarnak máris fölvásárolni honlapot, újságot, kiadót stb. Horribilis áron...
1.000.000 forint/megyei honlap, 2.000.000 forint/megyei napilap. Ilyen a média szabadpiaci ára. A Duna Tévé saccolásaim szerint 500-600 millióba fájhat valakinek. De biztos megérte, ebbe a nagy gazdasági válságba.
Engem is kerestek ajánlatokkal, de a bloghálózatomat nem adom. Egyelőre még élvezem a hatalmat s remélhetőleg a pénzt is, amit a hálózat mögött létrejött üzleti konzorcium hoz nekem. Úgyhogy roppantom s a közeljövőbe választhatok, mocskosul gazdag leszek vagy politikai pályára lépek - vagy mind kettő.
S ha ez nem így lesz veszek egy kalapot s megeszem...
