Sorban állvaÜres üvegek fázósan
Csörögnek a szatyorban,
Üres-e az élete a nyomorultnak,
Ki züllése nyomait
Ócska táskában visszahozza?
Teli üveget vesz-e a pénzből,
Melyre nyomorát váltotta,
S vajon holnap is sorban áll-e
A hidegben vacogva?
SzőkeHát csak a szőkéknek áll a világ?
A barnákat mind a fene eszi meg,
Nem kellenek azok senkinek!
Három napig szőke voltam,
Sosem felejtem el, ahogy
Rám néztél, s azt mondtad:
"Most már szőke, Te is?
Hát elment az eszed, Maris?!"
Csak ekkor döbbentem rá igazán,
Hogy a szőkeség nem az én ruhám -
Mert arra születni kell, bizony,
S engem a barnaság öltöztet fel leginkább!
KeringőSzavak vannak bennem,
Valahol itt, bent mélyen,
S időnként vadul keringenek,
Tán fortyognak is mán?
De kölykök még mind ők:
Nem eléggé bölcsek,
Még csak nem is élesek.
De ott vannak már,
S alkalomadtán,
Mikor pirosra érettek,
Mondatokat alkotván
Kibújnak majd belőlem.