Bencze Attila: Az éjszaka hangjai

Ott, ahol a föld széle fehéren
üldöz épp egy kék mezőjű holdat
hallgatom, hogy a távoli út mente
szilaj színű lópatákba olvad.
És lassan csak halkul a káprázat,
feltörnek a holdi szökőkutak
víz szivárog át az éjszakába
égi lovak esnek kába kútnak
majd nyerítve a stabil ügetőn
végigvonul csillag szeretőm.