Bencze Attila - Irodalmi biográfia

1981. november 17-én születtem, Székelyudvarhelyen. S most, hogy arra kérnek számadást készítsek magamról – az irodalom hangján szóljon biográfiám.

Amikor elindulsz a nagy útra, mit életek fog fel az emberi elme, nem sejted, hogy rab vagy a földnek nevezett kehelybe. Megélhetésed s a pénz-uralom rabja, miközben lesújt rád a kudarctól éles szabja.

S így indulsz útnak Bágyból át a határ-sávon, félbemaradt majd újból elkezdett iskolákon, Homoródszentmártonon majd Udvarhelyen át s folyton eltéveszted az egyenes-utak véd-sorát. De révbe érsz – törve és töretlen, s éjszakáid a híd alatt kövekben írják meg, hogy ott aludtál százszor, s máskor a pincék dohos bűze volt az álom-pásztor.

És most ki vagyok én? Egy ember, aki téved. Egy gyenge fűszál, mely felbukik és eltűnik hirtelen. Egy árva angyal kinek szárnyalását nem pátyolgatják segítő kezek. Egy kősziklára épített vár, kit megsimogatnak a fellegek.

Átfúrtam magam Parnasszus hegyén, könyveken és nehezen kicsikart iskola-éveken. S megalkudva a Grállal így lettem kőműves, ki Istennek épít falat és ez az érzület erőt ad, hogy naponta tovább lépjek.

Sejtjeim átjárták eszmék és eszmerendszerek, politikai pártok és másmilyen istenek. Magába gyűrt a média világ, s lettek általam sztárok, de lettek miattam satrafák.

S rájöttem, hogy minden sokszínűség ugyanaz, mindegy hogy kinek a szekértolója vagy, mert így is úgy is a börtönébe élsz.

Megjártam a poklok poklát itt a földön. S vad vizek zúgása fürdette sebem. Kiadtam három önálló kötetet s a végső szó jogát még mindig keresem.

De vannak még rám váró munkák és feladatok, melyek meglépése nélkül nyugodni nem tudok. De bánatom és sebeim míg bírom, megígérem nektek nem viszem át a sírom, ami miattam belőlem megmaradt. Nem leszek utólag rongy ember és cafat.