Bencze Attila – Létharc

Múzsa fakasztott lárva ágyban
álom-érc lidércek kísértenek
s Krisztus keresztet tör a lábam
hogy elfogadjam az ítéletet

mely jön mint láva árva bércre
s testem zsarátnok zöld vidék,
szóbányák piszkos, drága érce
mely élcelődik a semmiért.

Ez itt a sorsom, ez itt a bűnöm.
Ez itt a vándor, vén, vagány
arcom mellyel lyukasra küzdöm
magam a népek off-során.