Főoldal »

Katiriáda 3

Ha az éj majd engem ámít
köss lelkemre fojtó fáslit,
és bugyoláld be az énemet
a szabadelvű ér felett
amelyből ma asszonyillat
mámorzátonyra terelget
s kéj imákra előhívat,
- lélek-szögekre térdepeltet -.
Így választottam a hősnőt,
férjurakat én így csalok
és a felébresztett költőt,
szilánk szemekből ordasok
nézik mint háborút a seb
s igázottat a hadisarc.
Ezért vagyok én kevesebb
s mégis látom, te így akarsz.
Címkék: , , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!