Július 23-án sor került Lakó Péterfi Tünde Tündi-bündi szösszenetek című novelláskötetének bemutatására. Bár a beszélgetőtársnál, Bencze Attilánál nem volt harapófogó, mégis sikerült néhány szerény mondatot kihúzni a szerzőből. Ezt a félénkséget egyensúlyozta Kárp György humorérzéke és az előadásában elhangzott, általa kiválasztott két novella színpadias felolvasása.
 

A bemutatóra érkezőket barátságos, izgő-mozgó társaság fogadta. A hatalmas poros medvebőrrel dekorált Bach borpince tele volt az írónő ismerőseivel és rajongóival. Ha a pince hangulata nem is, de az emberek közötti beszélgetések megteremtették az összhangot. Az írónőt, beszélgetőtársát és Kárp György színművészt körülvették az érdeklődők. A medvebőr előtt ülő szereplők beszélgetése csendet teremtett a teremben, a fülek rászegeződtek az írónő szavaira. Mondanám, hogy a szemek is, de sajnos a szépen elkészített magas asztali dísz éppen őt takarta el a szemben ülő közönség elől. Lehet, hogy tudatos megfontolásból történt mindez, hisz már az elején elmondta, hogy zavarban van, össze-vissza beszél, és ez az idő teltével se múlt el. Ennek ellenére a közönség szeretettel fogadta az életéről szóló rövid történeteket, az első könyvbemutatóval járó izgulást és a felolvasott szösszeneteket is.

Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.

Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
 

A beszélgetéseket és felolvasásokat követően az írónő egy-egy pohár borra hívta meg a közönséget, amely tovább oldotta a hangulatot. A hely szűke és a levegő hiánya miatt lassan a felszínre szivárogtak az emberek, ahol további beszélgetésekre került sor. Természetesen a dedikáció sem maradhatott el, de Lakó Péterfi Tünde szerényen megjegyezte, hogy „Soli Deo gloria”, nem az övé, hanem Istené a dicsőség. A szösszeneteken kívül a Bencze Attila verseskötetei és a kiadó más megjelent könyvei is megvásárolhatók voltak, de egyértelműen a finom borokon túl a Tünde írott szavait itta/vásárolta leginkább a közönség.

Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.

Forrás: http://www.vasarhely.ro/kozter/tundi-bundi-szosszenetei

Olvass tovább…

- Nemrég, egy debreceni koncert apropóján vetődött fel egy esetleges interjú lerendezése veletek, amit be is ígértünk a Pólus Online olvasóinak. Nos ezt kívánjuk pótolni, ezzel a beszélgetéssel. Első kérdésem az lenne, hogy mikor alakult a Wasabi Kht?

- 2010 tavaszán kezdtünk el kettesebn dolgozni Nellivel, igazi zenekarrá 2010 őszén váltunk, amikor egy hirtelen lépéssel két és félszeressére növeltük a létszámot, hogy olcsóbban jöjjön ki a próbaterem..A WasabiKht. tagjai:
Hajdu nelli énekesnő, Hain Réka basszusgitáros, Bodzsár Tamás billentyűs, trombitás, Kludovácz Csaba dobos és jómagam, nagy Gábor gitáros.

- Biztos sokan felteszik a kérdést, hogy milyen asszociációs mondanivalót rejt a zenekar neve? Most hadd rohanjalak le most benneteket ezzel a kérdéssel.

- A zenekar neve azt jelenti, hogy szeretjük az életet, fóleg a Palackorrú Delfineket.

- Tudomásom szerint a kis szenzitív Nelli írja a szövegeiteket, amikor múzsa rászáll a vállára. Mi történik akkor, amikor múzsa szárnyak csapkodnak a Nelli feje körül. Hogyan születnek a szövegek. Milyen zónából érkezik az inspiráció?

- Ez egy magánéleti kérdés.

- Ha már Nellit és a szövegírást ilyen szépen kiveséztük, akkor vegyük csak sorra a zenekar tagjait. Gábor mint életútkeresési személyiségzavarban szenvedő zeneszerző, dallamíró vagy mi a fene, hogyan jön a képbe? Esetleg mennyi bort képes meginni egy huzamra?

- Most éppen másfajta zenét szeretek mint 2 éve, és még másabbat mint 10.Az viszont nagyon jó zene lesz, amit jövőre fogok szeretni.Dalt írni meg kész csuda.Ahhoz meg jó a bor, főleg ha száraz és vörös.Na abból rengeteget sok huzamra.

- Réka mint egyfajta basszusgitározós, videó montázsló, vágó, daraboló és inspirált konspirátor nem gyakori zenészjelenség a magyar zenei iparban. Őt hogyan lehetne jellemezni? Mint a basszusgitár legyőzőjét vagy mint akinek a nagymamája nem bírja el a zongorát?

- Réka 160 cm magas, arányos testalkatú, szőke, barna szemű vágó és basszusgitáros, aki mindkét dolgot ügyesen teszi.

- A szavak hegesztő-lakatosa, a zenekar kérdőjeleként manifesztálódott Tamás, tényleg olyan komoly kritikus mint amilyennek beállítja magát vagy ez egyfajta önbizalomhiányról tesz tanúbizonyságot.

- A kérdés jó, legközelebb megkérdezem tőle.

- S végül vegyük pellengérre azt a kopasz csávót is, aki ott a színpad végében a dobozokat csattogtatja. Ha jól tudom Csaba friss hús a zenekar életében. Milyen az íze?

- Csabinak örülünk, mint a fehér holló, mert nagyon ügyes fiú.

- Nos mivel már eleget dumáltatok magatokról. Essen szó a zenekarról is. A kérdésem az lenne, hogy honnan indultatok és most hol tart, az a finom zúzós mechanizmus illetve stílusos zenei megoldás, amit színpadra - visztek? 

- Őszintén szólva egyre jobbak vagyunk, s szerncsénkre elvétve ez a közönségnek is feltűnik.

- Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét? Honnan jöttök és merre mentek fellépni? És egyáltalán album- illetve videoklip-ügyileg hogy álltok?

- A közelgő Apokalpszis után folytatjuk a próbákat és a dalszerzést, jövő ősszel megjelenik az első Wasabikht. nagylemez, addig pedig koncertezünk, ahol csak bírunk.

- Ami az elixír videoklipjét illeti, mennyi társadalom koncepcionális kérdéseket visztek kép alá, mögé, fölé? Ezt, hogyan egyeztetitek a  szövegvilággal? Ti rendezitek a videó-klipeket vagy saját bejáratú emberrel dolgoztok?

- Az Elixír klip fő témája a munkanélküliség problémája.Nelli különböző foglalkozásokat űző karakterek bőrébe van bújtatva, mintegy meghozva a kedvet a nézőnek újabb képesítések megszerzésére mai nehéz világunkban.

- Utolsó kérdésem, amire máig keresem a választ az az lenne, hogy Hol halnak meg a galambok...

- A teraszomon szerencsére nem, pedig Buksi, a macskám hónapok óta rajra van az ügyön, csak hát pufi a lelkem, ezért lassú mint az Éti Csiga.

Bencze Attila (Pólus Média)

Végezetül pedig íme néhány videó a Zenekar tolmácsolásában: 

Olvass tovább…

- Sokak számára ismerősen csenghet a Kozmosz Zenekar neve. De mit is lehet tudni rólatok valójában? Hogyan és mikor alakult meg a banda?
Hosszan és zaklatottan. Mindannyian több punkzenekarban játszottunk korábban, különböző felállásokban közösen is. Zsombor, az énekes-gitárosunk és Dani, a szintén-énekes-basszusgitárosunk négy éve kezdtek el demókat barkácsolni otthon – ezekből néhány a kukába, néhány a barátokhoz, néhány pedig a széles nagy internetre került. Zsombornak, aki korábban csak gitáros szerepet vitt és akkoriban zenekar nélkül volt, kezdett el viszketni, hogy a Kozmosz álljon a lábára és jöjjön ki a hálószobából, aztán megkörnyékezték Attilát, a dobosunkat, hogy legyen ebben a remek tervben pillér.

Közben robbant be a YouTube-on a Schmitt Pál köszöntése című, még nélküle, dobgéppel felvett minimálőrjöngés, de közös döntéssel nem erre ültünk rá, hanem elkezdtünk másféle félkész számokat összerakni, és ezekből fel is vettünk egy demót. Utána és a teljes visszhangtalanság után bevettük Dávidot, a szólógitárosunkat, hogy négyesben fejezzük be az idén nyáron megjelent hatszámos bemutatkozó EP, Az Okosak Földje számait. Aki mostanra ismer minket, az valószínűleg azért teszi, mert erről a lemezről a Világszakadtság után már a második számot, a Forradalmat pörgeti sűrűn a Petőfi Rádió, ezzel leginkább minket meglepve. Ezért még elég sokkal jövünk nekik.

- Nagyon sok stílusban próbáltok otthon lenni és ezáltal talán egy új műfajt megteremteni. Hogyan hozzátok egy kalap alá a pop, punk és rock stílust?
Otthon egyetlen stílusban vagyunk, a többibe csak kirándulni járunk. Az egész zenekar a punk ’90-es évek végi amerikai hullámán nőtt fel, ezt érezzük magunkénak. De ez egyrészt már akkor sem csak a rövidgatyás, Amerikai Pite soundtrackes paneleket jelentette, másrészt azokat egymásra halmozni nem is túl izgalmas, úgyhogy zenében és szövegben is igyekszünk összetettebbek lenni a kliséknél. Ettől ezt még elég komoly önhittség volna saját stílusnak hívni, de arra tényleg törekszünk, hogy merjünk keverni olyan dolgokat, amiket mindannyian szeretünk, és ne is a rossz értelemben vett poppunkot életben tartani próbáló, nagyon múlandó trendecskékhez nyúljunk. Az jó, ha ennek kifelé is van saját íze.

- Vannak szövegíróitok, vagy ti kreáljátok a művészetetekre jellemző komoly szókimondást?
Természetesen vannak szövegíróink, és természetesen mi magunk vagyok azok. Punkzenekarként nem is tudnánk mást elképzelni, mint hogy saját gondolatokat ordibáljunk. Amikor egy másik zenekar el tudja képzelni magáról, azon szerencsére gyorsan át is jön, hogy valami nem stimmel.

- Ideológia szempontból nem vagytok közömbösek. Megtaláltátok az idők szavát és azonosulva egyfajta politikai ideológia rendszerrel kiálltok egyfajta polgári értékrend mellett. Mennyire áldás vagy éppen teher ez számotokra?
A polgári értékrend egyáltalán nem tűnik az idő szavának, ha az volna, valószínűleg nálunk sokkal népszerűbb zenekarok is abban utaznának, hogy erről osztják az észt. Egyébként elég vicces a polgári punkzenekar képe, de ránk tényleg igaz. Annyiban áldás a helyzet a zenekarra nézve, hogy ha nem lenne ennyi nagypályás őrültség és kispályás balfaszság, akkor valószínűleg az első számaink és így a Kozmosz maga sem jönnek létre. Egyébként ettől sem lennénk szomorúak, finomabb életcéljaink is voltak és maradtak is. Viszont ha már zenekarrá forrta magát a feszültség, akkor sem ez az egyetlen témánk: általában eléggé foglalkoztat minket az emberi hülyeség, köztük a sajátunk is, ahogy nem csak fanyar, de pozitív és laza számokat is jó dolog írni.

- Ezzel teljesen egyetértek! De nem gondoljátok, hogy egy esetleges 20 év (na jó parafrazáltam) bekövetkező rendszerváltást követően titeket is pellengérre vesznek?
Ha a pellengér kritikát jelent, akkor nyugodtan vegyenek, értelmes kritika nélkül nem születnek jó dolgok, és elég kicsi az esélye, hogy nekünk mindenben igazunk volna. Félni meg féljen az, akinek van miért. 

- Mindannyian tudjuk, hogy egy zenekar attól válik naggyá, attól tud fennmaradni, ha vannak meghívásai. Ha tud dolgozni. Ti hogy vagytok ezzel?
A normális növekedéssel foglalkozunk, a nagysággal nem nagyon. Tényleg mindig a következő természetes lépés a fontos és jó dolog bejárni a lépcsőfokokat: ha valami csoda folytán hirtelen holnapra óriásiak lennénk, akkor gyorsan bele is buknánk az elvárásokba. Próbálunk minél több magyar városba eljutni és minél több padlón aludni, többnyire barátainkkal, a kaposvári Vészkijárattal voltunk és leszünk jövőre is úton. Nagyon sok helyről írnak, hogy mikor megyünk. Ha csak rajtunk múlna, azon pedig nem, hogy ne fizessünk rá és közben azért olyan helyen játsszunk, ahol hallatszik is valami, akkor mindenkinek azt mondanánk, hogy holnap. De ezzel már nálunk jóval régebbi és nagyobb zenekarok is szépen szívnak, és a fiatal bandák között biztos, hogy így is a legszerencsésebbek közé tartozunk. A fesztiválszezonra elég pozitív várakozásokkal készülünk, és közben hazai terepen, Budapesten egyre dagadnak a saját szervezésű koncertek: ahogy figyeljük, lassan nagyobbak a bulik, mint jó pár nálunk menőbbnek gondolt vagy valamerről erősen megtolt zenekaré. Ezekből sokat is tanulunk, igyekszünk fasza koncertzenekar lenni anélkül, hogy elkezdenénk nagyon komolyan venni magunkat vagy bénán kicentizni minden mozdulatot és elhagynánk a tökünket útközben.

- Láttam azt, hogy rengeteg dalotok ingyen letölthető. Ez nem megy az esetleges lemezkiadás rovására?
A lemezünk tényleg ingyen letölthető, mert a többség úgyis ingyen szedné le, akkor már inkább legyen fent olyan minőségben, ahogy akartuk, és szóljon a lábdob. Azt írtuk mellé, hogy akinek módjában áll pénzt adni érte és az ingyenletöltés alapján szereti is, annak köszönjük, ha kitalál egy neki megfelelő összeget, mi is így szeretjük támogatni azokat a bandákat, akik nekünk tetszenek. Ez nem tesz csodákat, de már egy értelmezhető rész visszajött a felvétel árából és ez a támogatás is kifejezetten menő, a legtöbb zenekar, amely tök egyedül, minden háttér nélkül kihoz egy első lemezt, biztosan szarabbul végzi ennél.

CD-t nem akartunk nyomni, mert kevés embert láttunk az utóbbi tíz évben CD-kkel rohangálni, de annyian kérdezték, hogy végül éppen gyártásban van a korong. Majd meglátjuk, volt-e értelme.

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Szeretnénk egy saját pártot vagy egyházat, mert már most indokolatlanul sok adót fizetünk. Még a fesztiválszezon előtt szeretnénk végre klipet vagy inkább klipeket, és cél az, hogy ezek ne kilóra leforgatott „mindegy, csak legyen már” videók legyenek, hanem a számokhoz méltó, kozmoszos dolgok. A láthatónál sokkal többet pörgünk ezen. Szeretnénk mielőbb kihozni és a programba ékelni egy csomó új számot, mert sorban állnak, és semmi kedvünk kivárni, amíg összegyűlik valami bombasztikus nagylemezre való. Nagy általában pedig az a terv, hogy nem kötünk szar kompromisszumokat és próbáljuk nem elbaszni. Biztosnak annyi biztos, hogy munka után holnap is válaszolunk a levelekre, írunk egy rakás saját emailt, megpróbálunk koncerteket szervezni két új városba, aztán veszünk négy sört és lemegyünk a próbaterembe csinálni a dolgunkat. A többi majd kiderül.

- Mindehhez sok sikert kívánok a Pólus Online szerkesztői csapata nevében is. Köszönöm a beszélgetést.

Bencze Attila  - Pólus Média

Olvass tovább…

Agónia glória fólia fekszik át
a diskurzus kurzus úton
s profán fán függő fóbiát
túlsúlyos hangként húz a húron
fehérlő égi dal gyanánt,
ha bánt Kant
Rimbaud, Rousseau,Villon
s átbuktat majd az égi csíkon,
csikós vagy csiklós élvezettel
s pátosz köntöse megkeresztel,
Faust előtt majd falfehéren
(Megértem!)

S akár egy pontos óra-szerkezet
vedlik át a szervezet szervezet
szervezett anyaggá
s raggá gyúr gyár-
kémények fás Füst - foga
(- Milán melankólia).

Melankólia a líra húron:
herén haránt, ha ránt
hideg ideg sejtet
s sejtet sejtett dogma dúrt
az Ária-fólia fóbia
a mindig új és szebb iránt,
mint Iránt ostromló Háfiz
ha fűz szűz rózsa lét vért
körém, korán korán
a korán kelt kelt kelta
kenyér sütő legény
a mindig új regény terén
jobb okhoz fokoz ma fel.

A líra húr melankólia
fél elem félelem elem
mi tölt s őrt költ körém
mint karám arám,
ha külön körön szövöm
önön sekély fekély éjdalom
alom ölén s fölém rém
képeket képezett a gépezet
magány vagány szaván
szó szóló s(ó)how szóró legény.

(Miskolc, Sas Páholy - 2012 október 24.)

Olvass tovább…

Keresztbe szőtt szálas szótagok
mint összegyűrt ágytakaró álmok
mély sötétté festik az ablakot
ahol az alvás-igényem ma áldott
álommá gyűri fenn a térzenét
míg ritmikámban egy gyereksírás
ír nehéz, hosszú-kétely rőt igét
s ontológiám (1) csak Urbanitás (2).

Ki volt előbb tyúk vagy a tojás
ez most itt a lényeges szempont,
de szerény állapot a formalitás
s meghódítom a gyermeki "Cantont" (3),
hol sütve főt és főve sült
angolna (4), lord kebelbe szállt
akár egy át-át szivárgó türk
kezétől megszült ide-ART (5).

Ez itt az élet esés esély
akár egy ember(ért) elem
gyerekszív-morze ágy s fehér
gyerek-száj által szív't kezem,
hol szótagok a szó-tag(j)át
gyerekké nemzik, s itten én
nevelem, mert a "lordig" (6) art
kezemmel tőle érek én.

(1) ontológia - görög eredetű szó - a létről, a lét legáltalánosabb törvényeiről szóló filozófiai tanítás

(2) urbanitás -  városiasság; finom modor

(3) Canton - állam az angol nyelvterületben (Anglia) 

(4) angolna - (Anguilla anguilla) Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos halfaj, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van.

(5)  art - a művészet nemzetközi megnevezése
(6) lord - angol (részlegesen nemzetközi) eredetű szó - jelentése "nemes"

Olvass tovább…

játszok most az agytörzsem hegyén
s mint felhőbe tört görgő kör nyaláb
a tiltókényszer eszköze körém
buborék bábként nem állhat tovább

nap-kényszeremtől most a visszasüllyedt
egó atom ma újra heg(be)forrt,
egy halom papír marad csupán az ünnep
mert nem volt más csak "Salvus et Detort".

"Salvus et Detort" - tiszteletbe tartott és félremagyarázott

Olvass tovább…

csillaggyümölcs-magot szedtem én
hűvös újaimmal, az ég viaszos bőrén
s göncöl függő ágyának szekerén
ott várt Vénusz kívánatosan, pőrén

s mint félkagylónyi zenit félhomály
lettem a csillag hínár arany pépje
egy továbbfűtött medence dagály.
Beleszerettem Vénusz köntösébe.

Olvass tovább…

Amikor Katalin meghalt, az egész város elment a temetésére. A nők egyfajta tiszteletteljes szeretetből, hogy hódoljanak emléke előtt. Míg a férfiak kíváncsiságból, hogy láthassák a házát belülről, amit eddig csak a szolgák és takarítónők láthattak. Hiszen Katalint féltette az Ura. Nem igen engedett mást a közelébe, nehogy egy kis etye-petye legyen a dologból. De amióta a férje meghalt, azóta is így állt ez a ház. A megszokás lett úrrá rajta. Senki sem lépte át a küszöböt. De próbált megjavulni.

Ez egy nagy, szögletes kertes ház volt, egykor fehér, díszített, kocka alakú kupolákkal és tornyokkal. Könnyed stílusában a hatvanas éveket tükrözte. Azt a kort, amikor még porba fingósat játszott apám az utcán. A házat csak a család jó hírének tisztelete övezte. Hiszen a gazdáinak jó kapcsolatai voltak a polgármesterekkel. Sőt egyesek még azt is rebesgették, hogy a nagy "aláírok egy papírt és azzal az sorsod meg van oldva" is járt itt. De kizárólag csak a ház udvarának filagóriájában.

De most. Most ugye meghalt Katalin is, s útba vette a névtelen katonák sírja mögött tátongó parcellát. Pihenni sietett oda, ahol a hazájukért vérüket áldozó hazafiak is pihentek. És ahol ott pihentek, azok az emberek is, akik Katalin férjétől hitelt vettek föl, hogy az pokollá tegye mindennapjaikat. De próbáltak megjavulni.

Az uzsorakamat behajtásban Katalin járt az élen. Ő volt az aki lábai közé gyűrte a hatalmaskodókat, hogy aztán az elhallgatás igájába hajtsa őket. Azt rebesgetik, hogy egyszer a városnak is adtak hitelt, de mivel ez nem tudott fizetni, így újabb megállapodásra kellett jutniuk. Pontosabban arra, hogy a város kötelezi minden polgárát, hogy tőlük kérjenek pénzt. De próbáltak megjavulni.

A korabeliek még emlékeztek rá, hogy hányan lettek öngyilkosak miattuk. Hányan  ontották ki életüket, csak azért, hogy ne kelljen szembenézniük Weis Katalinékkal. Mert Weis volt a családnevük. De most a házban mindenki láthatott mindent. Az árpádsávos zászlót a sarokban, a hanukán a szekrényen és a bolyongó lelkiismeretet, ami körüljárta a szobát. A koporsónál nem állt senki. Egykék voltak. De próbáltak megjavulni.

És most viszik, az archaikus írással szövegezett, kifakított tintával nyomott papírral, ki a tetőre. Ki az áldozatok közé. Ki a lelkiismeretes munkás, a tisztes családapa és a becsületben megőszült halottaink közé. Viszik. Egy utolsó fillér nélkül.

Ez az utolsó esélye.

Olvass tovább…

A betegség mely éget mint a tűz
mint hidegrázás úgy kelti a vágyat.
Édeskés s egy kissé igazságos,
de mint savanyúság, elkapja a szádat.

Szörnyekké válnak az emberi arcok,
s nyomorrá érik ott a szülés.
Hadakozni kívánsz minden ellen,
ami benned már csak ciszta züllés.

S a szerelem lesz mindenre az ürügy,
hogy gyűlölni tudj bárkit bármikor.
Támadod a nagyok fény-hatalmát,
de reméled, hogy benned is kiforr.

Olvass tovább…

Egy festmény térdel ágyamhoz ma este.
Egy új szívroham bukik  át a sávon,
ahol veled most a sáros utat járom
belőled én önmagam kikeresve.
S te szobrot hámozol a semmiből:
márvánnyá gyúr az ujjlenyomat örvény
s egy férfit préselsz össze meggyötörvén,
amíg amaz kötözésben hűsöl.
S én félkartotéknyi sorba vésem azt,
hogy összecsuklik szerelmedtől Bencze
s leolvad lassan róla a viasz.
Nem jó az másra csak művészetre.

Olvass tovább…

Találkoztunk egy unalmas este.
Az életkanyarban jött felém
s tizennyolc kilométer óránkénti
sebessége rohantam én.

Felgyúlt arcának Atlantisz kékje
túráztatta fel a motort,
de ott - legbelül -, pálinka béke
hajtási vágya bandukolt.

Emlékszem, hogy a part sötét volt
s nem várt választ semmi roncsra.
Sajnáltam kicsit, hogy belém jött,
sajnáltam őt is, hogy ilyen ronda.

Olvass tovább…

Hamarosan itt Bencze Attila Rúzsa Magdolnával készített interjúját olvashatjátok. Kérlek benneteket, hogy nézzetek vissza később... Az interjú feldolgozás alatt....

Olvass tovább…

Meg kell ismernem az életet veled,
a hajszárítód feltáratlan titkait
s az illatgyertyák sétáit, és szemed
mely fürdőszobák fényében ellazít
akár egy zöldes középkori rejtély,
amíg forró-fürdőt veszünk suttogva
s illatos gőz-koszorú lesz a kéj
s felkorbácsol az orgazmus sikolya.
De végül csak a vihar teljesül ki
a tisztává érett, megszáradt test után,
majd befordulunk álmot csomagolni
s elpostázni a vágyaink okán.

Olvass tovább…

Néha nekem csak annyi kéne,
hogy szavakat súgjon itt a kő
s szakadt profilom pengeélre
ne vegye senki, hogyha jő
a vihar, mely néha hátba támad
s kiszipolyozza sorsomat.
De ilyen a kor és ilyen a század.
Így tépi sorsom s sorsodat.

Olvass tovább…

A menetelő sereg újrakezdi:
felébreszti az öreg parti fákat
s katonatölgy ezred megereszti,
ágágyúit neki a világnak.
Törzskötések sírásokba málló
nyikorgása lesz itten ma minden
s a rögzítések elszakadnak lassan
lezuhanva sáros csatavízben.
S göcsörtös ágak harci dobját
villámok verik itt ma széjjel.
A csatafüst szelek szekerén
találkozunk az égi rémmel.

Olvass tovább…

Tekintse meg a Lélek Sándorné Ekpafat könyvbemutatóján, Nagykanizsán (2012. augusztus 19.) készült fotógalériánkat.

Olvass tovább…

Nagykanizsa - „A lélek útja” címmel jelent meg Lélek Sándorné legújabb kötete. A bemutatót vasárnap tartották a Református templom gyülekezeti termében. 

(Tekintse meg videónkat is ide kattintva)

A megjelenteket Hella Ferenc református lelkipásztor köszöntötte, majd felolvasott egy történetet a novella-gyűjteményből. Ezt követően Bencze Attila író-költő, a Lélek-kötet kiadója, a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke mutatta be szerzői közösségüket és azon keresztül Lélek Sándorné művészetét. Mint elmondta: míg a huszadik század jelentős irodalmi stílusaiban az avantgarde-tól a posztmodernig alapvető élmény az elmagányosodás, addig a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy az Isten – család – embertársak iránti szeretet hármasa jegyében alkot. Így próbálják meg felhívni a figyelmet a kiveszőben lévő értékek fontosságára. A Páholy elnöke ezt követően Lélek Sándornéval beszélgetett. Kérdésére, hogy honnan meríti az ihletet novelláihoz, a szerző saját tapasztalatait nevezte meg. Nem véletlen, hogy írásai alapélménye az újrakezdés, az új esélyek megragadása – Lélek Sándorné ugyanis egykor súlyos betegségen esett át, újra kellett éleszteni: ez és nehéz felépülése megváltoztatta értékrendjét. Mint elmondta, lábadozásakor rengeteg szeretetet, támogatást kapott családjától, barátaitól – ez az, ami felnyitotta szemét. A szerző vallja: ha a lélek egészséges, a test mindenre képes lehet. Ehhez viszont a hit és a családi kötelék elengedhetetlen. Lélek Sándorné végül kihangsúlyozta: történeteivel nem vezetni akar, csak utat mutatni mindazoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek. Az írások célja az is, hogy felrázza az emberek lelkét, és arra biztassa őket, figyeljenek oda jobban társaikra.

Olvass tovább…

Ott, ahol a föld széle fehéren
üldöz épp egy kék mezőjű holdat
hallgatom, hogy a távoli út mente
szilaj színű lópatákba olvad.
És lassan csak halkul a káprázat,
feltörnek a holdi szökőkutak
víz szivárog át az éjszakába
égi lovak esnek kába kútnak
majd nyerítve a stabil ügetőn
végigvonul csillag szeretőm.

Olvass tovább…

Egy tündérlány mesét mond Réti G. Péter pennáján keresztül. Mesét mond három generációnak. A gyereknek és a szülőnek. A szülőnek és a nagyapának. A nagyapának és az unokáknak. 

A könyv megrendelhető: rendeles@polusonline.com
Ára: 1000 forint

Meséket mond, de nem féltétel nélkülieket. Nem tartalmatlan sallangokat, hanem oktató meséket, néhol drámaiságával, néhol parodisztikus humorával, melyek az életre való nevelést és oktatást rejtik magukban.
És ezek a mesék nemcsak nevelési szándékkal állnak a prózaiság strázsáján, hanem társadalom kritikaként is „pro et contra” mérlegelve a könyvben felsorakoztatott eszméket és eszmék közötti különbségeket.
A novellák szereplői egytől egyig reális személyek, fiktív esetenként átnevesített, „átállatiasított”, „átmanósított”, karakterekbe bújtatva, melyek a társadalmi különbözőségekre a saját reál életük megtapasztalásán keresztül hívják fel az olvasók figyelmét.
A mesék, novellák négy, külön kategorizálható témakört ölelnek fel. Az egyszerű harcsa mesétől, a teljes szocreál társadalomkritikáig vezet a könyv. Attól, ahogy egy kis harcsa megtanulja kezelni a körülötte zajló szegregációs folyamatokat (a horogra akadást is beleértve), addig, amikor a rendszerváltozás csak gengszterváltozási folyamatokat eredményez és a tankok hatalmát felváltja a bankok diktatórikus oligarchiája.
Nem kell meglepődni azon, hogy ez a könyv négy generációnak szól. Hiszen Harcsa Marcsa meséi teljesen leköti a gyerekek figyelmét, míg a három gonosz kis-manó története szókimondóan, sok-sok humorral köti le az apuka vagy az anyuka figyelmét. Persze ezekre a mesékre kénytelenek vagyunk felrakni a plusz tizennyolcas karikát.
A történelmi novellák, avagy kis-regények, mint ennek a könyvnek harmadik alappillérei gondosan összeszedett színpadi művek is lehetnek, ami nem csoda hiszen a szerző számos színpadi művet, köztük magyar uralkodókról szóló történelmi drámákat írt.
A negyedik pillér, a nagyapa meséje már nem pusztán élettörténet, hanem kemény társadalomkritika is. Rendszerváltásunk társadalomkritikája, amely megmutatja a valóságot. Amikor a gyárak helyett egyszerű családi villák (várak), míg a gépműhely helyett diszkók nőnek, a kapitalizmus gazdaságfejlesztő magjának elhintéséből.
De ugyanakkor bemutatja a züllésnek indult, kocsma köré centralizálódott, elkeseredett munkásréteget is, akik között ugyanúgy megtaláljuk az önjelölt prókátorokat mint a holnap lehetőségeit kereső, ideológiákat háttérbe toló kétkezű munkást is.  

Bencze Attila
sorozatszerkesztő

A könyv megrendelhető: rendeles@polusonline.com
Ára: 1000 forint  

Olvass tovább…

Műanyag barátok és törött álmok
között, ahol semmiség a mérték,
kelta papok s druidai álmok
fejtik meg, hogy mi az idő érték.

Illik itt a kozmopolita ködbe
minden kincskereső álpróféta,
lektor, nyelvőr, (ha nem is köcsög) bögre.
De addig amíg meg leszek hatódva.

(Írok mert szeretném, ha sikítanál,
s nyüszítenél, akár a véres állat,
s csattogna szád lírám partjainál.
Hát érdekelne téged a búbánat.)

Olvass tovább…