Előszó Csákvári Zsóka könyvéhez

Csákvári Zsóka kötete dramaturgiájában egy egyedülálló kiadvány, hiszen úgy mutatja be az idegenbe szakadt magyar honfitársaink életét, ahogy nem sok regényben, novellában tapasztalhatjuk. Németországon át Svédországig, avagy Amerikáig. 

Dramaturgia tele élettapasztalattal és jókora emberismerettel. A magány, a monoton élet, a beletörődés, de valahol a lélek mélyén a hazaszeretet dramaturgiája is. Szembesít a halállal, de ugyanakkor megmutatja a feleslegesnek tűnő életharcok patetikus állapotát.
Amikor egy szerkesztő kezébe vesz egy könyvet, nem tudja, hogy pontosan mire is számíthat. De aztán átéli, átérzi és átértékeli azt. Belemélyed és csak az olvasás folytatására vár. És el kell olvasnia még egyszer. Sokadszor.
És megdöbbenve tapasztalja, hogy a sokadik olvasás után is ugyanazokat az érzéshullámokat váltja ki. És a végén elérzékenyül. Kénytelen azt mondani, hogy jó. Be kell vallania az olvasónak, hogy a mai magyar novellaírásnak is vannak remek képviselői.
És a szerkesztőnek be kell látnia, hogy az ezek a novellisták az ő kiadójának holdudvarát gazdagítják. Ezt pedig kénytelenül is el kell fogadnia.
A „Hőség Sandiegóban” kifejezetten nagy figyelmet érdemel. Aki elolvassa ezt a novellát, nem tudja megállni, hogy ne ajánlja tovább ezt a kötetet. Ilyenkor érzi a szerkesztő, hogy valami nagyon fontosat csinál.