Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
 |  |  |  |
Harmath Zsuzsa versei (Véna Antológia 2009 - irodalmi pályázat)
A Decsi Harmath Zsuzsa bemutatkozójában önmagáról Greg Schneider következő gondolataival vall: „Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,/ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok./A halkan fúvó szellőben találsz meg,/és a hóban, mely gyémántként ragyog./Vagyok a napfény érett búzatáblán,/őszi eső, mely gyöngéden alászáll.” Örökké
Túl a falakon,
túl minden határon.
Túl a holnapon,
túl minden világon.
Átlépve a lét
minden valóságát:
érezni szíved
minden dobbanását.
Érezni bőröd,
bőrömmel összeérni,
érezni ajkad,
s csókodban elégni.
Érezni lelked,
lelkemmel együtt szállni.
Mindig örökké,
s örökre eggyé válni.
Nektek
És jön az érzés,
És sírni kell.
Szerelem, vágy, féltés,
És Ő ölel.
És ismeri a lelkemet,
És megérint, és megremeg
A szívem és mindenem.
És súgom: Istenem!
De jó, hogy Ő van nekem.
Vallomás
Akkor...
Rám zuhant az éj
összes csillaga,
perzselt a szenvedély,
zengett a vágy dala.
Sodort az ár,
örvény ölelt át,
azon az éjszakán
Te adtad a csodát.
Reggel...
Új nap kelt fel
a hajnali égen,
új színek, új hangok,
új illatok a szélben.
Kitárult a világ
ezer csoda-öröm.
Más lett minden,
s ezt Neked köszönöm.
Az óta...
Mit akkor éreztem,
azon az éjen;
töredéke annak,
mit az óta éltem:
Azóta tudom,
mily csodás a világ,
vakító színek,
s egy nékem nyíló virág,
s egy szív, mely csak értem,
s a szívem csak érte,
örökkön örökké
s egymásért égve.
Mindig, mindenhol,
s az összes létbe `.
Túl a falakon,
túl minden határon.
Túl a holnapon,
túl minden világon.
Átlépve a lét
minden valóságát:
érezni szíved
minden dobbanását.
Érezni bőröd,
bőrömmel összeérni,
érezni ajkad,
s csókodban elégni.
Érezni lelked,
lelkemmel együtt szállni.
Mindig örökké,
s örökre eggyé válni.
Nektek
És jön az érzés,
És sírni kell.
Szerelem, vágy, féltés,
És Ő ölel.
És ismeri a lelkemet,
És megérint, és megremeg
A szívem és mindenem.
És súgom: Istenem!
De jó, hogy Ő van nekem.
Vallomás
Akkor...
Rám zuhant az éj
összes csillaga,
perzselt a szenvedély,
zengett a vágy dala.
Sodort az ár,
örvény ölelt át,
azon az éjszakán
Te adtad a csodát.
Reggel...
Új nap kelt fel
a hajnali égen,
új színek, új hangok,
új illatok a szélben.
Kitárult a világ
ezer csoda-öröm.
Más lett minden,
s ezt Neked köszönöm.
Az óta...
Mit akkor éreztem,
azon az éjen;
töredéke annak,
mit az óta éltem:
Azóta tudom,
mily csodás a világ,
vakító színek,
s egy nékem nyíló virág,
s egy szív, mely csak értem,
s a szívem csak érte,
örökkön örökké
s egymásért égve.
Mindig, mindenhol,
s az összes létbe `.