Székely Cowboy Betyár, Funkcionális Analfabéta vagy a jelen Éra

Mindenkinek vannak világmegváltó gondolatai. Hajnalba, a másfél órás alvás után, csipatörlés apropóján, arra gondoltam, hogy ma kultusz kultúrát kreálok, azokból a gondolatokból, amik még ott lebegnek az éjszakai „égszakadás földindulás” vagy a „kulináris” illetve „G(köz)pontosított” félálomhomályban.

Közbe rájövök, hogy a próza sokkal inkább fekszi gyomromat, mint a rím be-léckerítésezett versmente. És azon kezdek el filozofálni, hogy drámát, komédiát vagy vígeposzt akasszak az olvasó nyakába, vagy esetleg átvegyem Murányi Sándor Olivér barátom „Székely Cowboy Betyár” szinopszisát Pannonföld Kálvinista Rómájának dzsentrijeként.

Közbe arra is gondolok, hogy megírom Joanne Kathleen Rowling, Harry Potterének magyaros változatát, ihletet merítve a silány kultúrájú britek mit-tosz (bisz-basz) világából, ha már a kedves írónőnek volt erkölcsi egyenlege kidolgozni a magyar mondavilág legszebb gyöngyszemeit. Ellopta a bölcsek kövét!

Új hajnal hasad. Előre látom, hogy a napkorong késői villogásában belevetem magam Magyarhun közel 800 éves (fő)városának főterébe (Kétszer hun volt fő? Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált, Kossuth szavaival élve a „magyar szabadság őrvárosává”. A II. világháborúban rövid időre másodszor is az ország fővárosa lett.), hogy szocializálódjak a majdnem polisz (ókori görög kifejezésből származó szó, jelentése állam, városállam) forgatagában.

Kimegyek az ihletmezőre gyümölcsöt gyűjteni az ihlet kaptafára. De az is lehet, hogy összefutok egy-két önjelölt kultur- antropológussal, akik funkcionális analfabétaként az írás tudományara tanítana. Ilyenkor mindig azzal hergelem magam, hogy ebből már nem lesz literatisztikus kaptafa és jobb lenne, hogyha mindenki maradna annál a fánál amelyiket kapta.

Az ilyeneket nem szoktam kimondani, csak gondolom, mert az a marha nagy önérzet, csodás dolgokra képes ám. Például megajándékozhatnak egy cekker nélküli monoklival, amit nem teszek ki-rakatba.

Ez az élet iskolája, a nem egykorú tanulókat egy helyen nevelő központi jellegű társadalom koncepciója, amely egyesekbe gondolatokat ébreszt, másokban tudást, másokban hitet és megint másokban semmit.

Ezek csak bámulnak, mint borjú az újkaput.

Talán az lesz a legszebb, ha belevágom magam az éjszakai pillangók, öröm és kéjmámortól dallamos éjszakájába. Szépségversenyek után, szépségeket keresek, hogy alkalmasint ágyba döntve átadjam magam a futurisztikus miliőnek. Így tarán megértem azt, hogy a nemi-szervek közé becsomagolt ihletvilágot, miképpen teremti meg a jelenkori Éra.

De ahogy meglátjuk a nyári villámlás múlandó szépségét, úgy tűnnek el Éránk éjszakai pillangói is, magunkra hagyva (jobb esetben nemi betegség társasága nélkül) kibékületlen lelkeinkkel.

Ismételten a régi, nosztalgikus neo-transz eszmerendszerrel kell előhozakodnom, hol a nőnek legfelsőbb értéke a lelke, melytől sokkal többet kaphatunk, mint egy szűk csiklójú, hosszú combú, nagy mellű, szőke, kékszemű, babaarcú megélhetési - a szépségversenyek némely nőnemű alakja, aki a karrier érdekében fekszik le a szervezőv(kk)el - kurvától.

Én a halandó, ki a lélek halhatatlanságát vagyok hivatott hirdetni, elfogadom a jelen Éra feltételeit, de farkam bűneit a lelkemétől nem csomagolhatom külön a Mennyország bejáratánál.