Homo gennyek és elszíneződés

A mai napot nem mondhatnám a pannon síkságon eltöltött életszakaszom legjobb napjának, ugyanis már reggeltájban megszállt valami szervezet – akarom mondani valami őssejt generáló emancipált betyár baktérium, így arra kényszerültem és annyira lenyomott, hogy a nap java részét a négy fal között töltöttem, kedves barátom a számítógép segítségével.

Bár gondolom, hogy az angyalok nem lesznek betegek (vagy ki tudja), de megkértem a barna hajú kedves kis leányzót, hogy a DNS cserét halasszuk máskorra, nehogy valami, a sejtosztódás útján degenerálttá esetleg homo gennyé cseperedő férget hozzunk össze, ami kinyírja majd a kis családot.

Bocsánatra legyen mondva (már akiben előítéletek születtek a családcentrikusságommal kapcsolatosan), de most nem a familiárisan homo-pszichés, fél-kerékmeghajtású szürkeállományos, várományos anyuka hasában kifejlődő ártatlan magzatra gondoltam.

De ha már itt tartunk, akkor nyugodta szót emelek a fél-kerékmeghajtású miniszterelnök (de hogy kinek az), Ferike, a familiárisan hiperpigmentált tolvajbanda és a homo-pszichés csőcselék ellen.

Ha már itthon voltam fellapoztam a pannon sajtót annak reményében, hogy valami újat hallok, netalán arról, hogy Ferikét meglincselték, a homo gennyeket kiherélték, és törvény által szavatolták a sötét árnyalatú pigmentek kiirtását.

De nem történt semmi. A fene vigye el. Mehetek megint Juda best of Dem Sky (Júdea Pest Demszki Gábor által összeválogatott csűrhéinek) városába tüntetni, valamelyik idegbeteg szekció ellen, mert előbb utóbb nem unjuk meg (öszödi baszod-e beszéd ellenpropaganda szövege). A hétszázát.

Nem dicsekvés képen, de valamit tettem ezért az országért, amikor a ratyi felvonulás ellen tüntetők táborában, a kockakövek egyenes vonalú egyenletes mozgását tanulmányoztam a Rambo ruhába öltöztetett rendőrök sisakján való landolás következményeként képződött hangvisszaveréssel elegyítve. De esküszöm nem metélt faloszomra, hogy csak véletlenül történt, mert hogy is lehetne közlekedni kockakövekkel teledobált utcán?

Hirtelen egy gyors konzultáció jutott eszembe. Mi ez a sok kő itt? Hát vonalnak a buzik. És ezt ki engedi? Hát a Feri. De ki a faszom az a Feri…? Hát az. Azon gondolkodok, hogy mire gondolt a választ adó fiatalember. Arra, hogy Feri falosz vagy buzi? Vagy mindkettő? Hát így maradtam az utóbbi tudatában. A rendőrök csak lestek, mint Janika az üres boltba. Szembe a magyarokkal, seggel a buzik felé.

Akkor tüntettek a szürkék, azt követően a feketék most legutoljára pedig a színesek. Fuj a hétszázát. Itt mindenki tüntet, csak a sápadt-arcúnak kell befognia a száját.

A legutóbbi sárgairigység zöld, zöldbab lila, piros-arany barna, türkizmadár fehér, feketetenger narancssárga tüntetők olyan közel álltak betűkhöz és a törvényekhez, mint a fenti fogalmak a mellé rendelt színekhez. Semmi közük és kapcsolatuk nem volt egymással.

Így vonult a tarka-marha fajzat az elstrichelt város központjában. Mögöttük bika pata kopogott a pepita köveken.

A tarkafelvonulással kapcsolatosan itt olvashatnak egy érdekes cikket.