Kiadósan könyv-kiadok

Hivatásom és hitvallásom nem enged hallgatni és én (re)konstruálom, mindazt az igazságtalanságot, melyet a nemzet nyakába akasztanak. A igazságtalanság mindig voltak költői és lesznek.

Nem tartozok és nem is akarok a jelenlegi pártkatonai irodalom, funkcionális analfabétái közé tartozni. A hazug, félrebeszélő, undormány politikai csürhével nem érdekel a transzverzális együttműködés. Nem kell a baloldal által dekonstuktívan kormányzott bordély alamizsnapénze, díja, mocskolmánya. Nem kell semmije.

Úgy látom, hogy egy hatalmas, kurva nagy paradigmaváltásra van szükség, ahol nem a „vajazás, kenéz, zsírozás” alapon értékelik az értékelendőt.

Én az olvasónak írok és nem a szemenszedett, szemtelen hazugságairól elhíresült, cigány (familiárisan hiperpigmentált) és buzernyák-párti baloldalnak. Metélt és meleg (akinél fűtés nélkül télen is meleg van) nem vagyok, így hát nem kell felkészüljek egy esetleges Kossuth díj átadásra.

Olyan irodalmi berkek elismerése, jó tanácsa és kritikája nem kell, melyeket teleaggattak, foltos, bűzlő és magyartalan teóriákkal. Köpök az effajta irodalomra és hányok tőle (Vö.: Bencze Attila: A hányás paradigmái IROra és DALOMra (2007 augusztus, Zetelaki írótábor)).

A fenti tények fényében inkább kerülöm ezeket a köröket, mert a szubkulturált társadalom uniós normatívái megkövetelik, hogy újabban mindenholos „doHÁNYozNI TILOS” rendszert vezessenek be. Na ezt is valami önjelölt kulturantropológus találta ki!

Én nem másnak, hanem az olvasónak könyv-kiadok kiadósan de a könyv megelőlegezett kiadási költségeiért köszönetemet szeretném kifejezni a Hajdú-Bihar Megyei önkormányzatnak.

Irodalmamban (Mein Heim, mein stolz!) enyém a váram! Enyém és az önöké kedves olvasó.

Az oszlopunk, amit homokszemcséből építünk és köddel kötünk össze.

A hitünk!