A napokban látott napvilágot egy verseskötet. Egy olyan verseskötet, amely egy rajongóm tollából került nyomdai gondozás alá. Olasz Anikót valamikor a tavalyi év folyamán ismerhettem meg, amikor a Sajószögedi könyvtár meghívott, hogy bemutassam könyveimet. A virtuális ismeretség viszont sokkal előbb el kezdett gyümölcsözni. Még akkoriban, amikor a Háló Rádió éterében pörgettem a korongot és vezettem a műsort. Anikóval folyamatos levelezgetésbe kezdtünk, és ekkor határozta el magát, hogy el kezd verseket írni.

Anikóról annyit kell még tudni, hogy nagyon sérülékeny lelkületű lány, aki ideje java részét a „csetelés” világában élte és így próbált kirepülni a négy fal közül, ahová tolószékben ragadottsága bekötözte. A magányt talán legszebben a következő versszakával írta le: Mindig magamban beszélek, / szólok egy másik félnek, / Kitől Én nem félek, / mert Én vagyok az. / Kivel megbeszélek / mindent, de mindent.

Minden kedves ismerősöm figyelmébe ajánlom Anikó könyvét, aki azért kezdett el írni, hogy megfeledkezzék a tolószék-magányáról, és versikékbe foglalva levetkőzze bánatát. Mivel a könyv csak limitált példányban jelent meg, így utánrendelésre van csak lehetőség. Akinek felkeltette érdeklődését és kíváncsiságát a könyv felveheti vele a kapcsolatot a +3630/365-5837-es telefonszámon vagy a szimda33@gmail.com e-mail címen

Olvass tovább…

Tisztelt olvasóm, ha ezt a könyvet a kezedbe veszed, akkor legyen ez tükör számodra, tükör a körülötted lévő világról.

A témák, melyeket e versek, gondolatok körül ölelnek, mindenkit érintenek. Ezért is mondom, hogy ím e szavak, „közületek valók”. Hisz mindenki volt szerelmes, mindenki volt bánatos és mindenkinek vannak olyan érzései, emlékei, melyek ha feltörnek a lelkünk legmélyéből, sokszor nem mindennapi képeket festenek meg az életről, mely körül vesz engem és téged, kívülről-belülről. Maga az írás, ha időrendi sorrendbe lenne, akkor egy lassan érlelődő gondolatvilág lenne. Ha a saját véleményem kérdezné valaki e könyvről, akkor azt mondanám, hogy vannak egyszerű hétköznapi versek itt, de vannak olyan versek is, melyekben hatalmas erő, tudat és mondanivaló van, mindenki számára. A kötetet, tíz részre osztottam fel, témák szerint, bár így is nehézséget okozott egy-egy írás bölcsőjét meghatározni. Az első részben, elvontabb gondolatvilág tárul az olvasóm elé.

„Emberi érzések az életről, a halálról, és arról, ami közte van”. Itt az ember olyan jellemein, vagy saját magam jellemein, a születés, a halál közti élet dolgain elmélkedem. A második rész az a „Környezet és a tájleíró költemények” világa. Ebben azokat a pillanatokat, időszakokat írtam le, melyek a mi vidékünkre jellemzők. A Kárpátoktól egészen az Alpok aljáig.

A harmadik részben „A szerelemről és a magányról” szólnak a versek. Emberi érzések, olyan emberi érzések, melyek mindenkiben léteznek és soha, de soha nem fognak eltűnni eme föld színéről.

A negyedik részben „A hazáról és a szabadságról” ostromolnak a gondolatok seregei. Hiszen minden ember szereti a hazáját és büszke a nemzetiségére.

Az ötödik részben már egy kicsit elvontabb témákat feszegetek. Ez a rész „A vallás és a hit sorai”. Itt azokat a gondolatokat vetettem papírra, melyeket a hitem, ember és Isten közötti kapcsolatra alapoztam.

A hatodik rész a „Szójátékok, gyermekversek” már jóval oldottabban szólal meg. Itt könnyen érthető versek, rímek jelennek meg, de vannak szójátékos gondolatok is, melyeken könnyen elbotlik az ember nyelve.

Az hetedik részben „Visszaemlékezések igazakról, álmokról” olyan történeteket írtam le, melyek megtörténtek és valós alapjai vannak. Ezek lehetnek igaz történetek is, de vannak melyek csak álmaiban jelentek meg.

A nyolcadik rész, az a kérdések fejezete. „Válaszokat kutatva, filozofálgatva” arról szól, hogy van sok dolog, amit nem értünk és keressük a választ rá. A vélemény nyilváníts egyik formája, mit vagy elfogadnak mások, vagy nem, de ez is egy vélemény.

A kilencedik részben, már jóval vidámabbak a sorok, „Népiesen szólok”, vagy mondhatnám úgy is, hogy falusi motívumokban beszélek. Az egyszerű falusi népnyelvből és gondolatvilágából merítve az ihletet, születtek meg ezek a versek.

A tízedik és egyben az utolsó részben „Gondolatok, elmélkedések” című fejezetben, már nem verseket olvashatunk. Inkább rövid gondolatokat, véleményemet, különböző témákról, melyek mindenkiben ott feszengnek, még akkor is, ha nem tudatosul bennünk.

Ezért is mondom, hogy ím e szavak, „közületek valók”.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Hamarosan egy újabb kötetet készülök kiadni, aminek nyomtatási költségét csak úgy tudom fedezni, ha rengeteg megrendelő lesz. Megkérem minden ismerősömet, hogy a kötet megjelenését megelőzően segítsen minél szélesebb baráti köréből vásárlókat szerezni. A 200 oldalas könyv darabonkénti ára 500 forint lesz, amennyiben 10.000 megrendelőt sikerül behálóznunk.

Kérem segítsen, hogy alkalmi ajándékként egy olyan könyvet tudjak az olvasók kezébe adni, ami ajándéknak is ideális.

Amennyiben, majd a későbbiekben egy adott vásárló a karácsonyra megjelenő erdélyi regényemet is megrendeli 10 példányban, darabonkénti 860 forintos áron, úgy részt vesz egy sorsoláson, ahol az első szerencsés nyertes 250.000, a második 150.000, míg a harmadik 50.000 forinttal lesz gazdagabb.

Amit Ön mindenképpen nyer: 20 gyönyörű kivitelezésű könyv, 224 oldallal, kemény borítóval. Névnap, születésnap alkalmából praktikus és idén talán a legolcsóbb, legszebb ajándék, amit jelenkori szerzőtől kaphat egy vásárló.

A könyveket kérésre dedikálom a kért névre

AKCIÓ: Aki 10 könyvet vásárol vagy ad el vagy vásárol az 1 darabot ajándékba kap. Ezt kedves ismerőseim körében úgy is meg lehet oldani, hogy esetenként valakikkel megvásároltatnak 10-10 darabot.

Nem kell mást tenniük, csak levelet írni a versirodalom@yahoo.com e-mail címre. Írásaimról összefogó képet kaphat ha ellátogat a http://benczeattila.blogspot.com/ oldalra, ahová a napokban felkerül a rendelői ív is.

Ahol ízelítőt kaphatnak írásaimból az a http://benczeattila.blogspot.com/ blog.

INTERNETES PORTÁL TULAJDONOSOKNAK, BLOGGEREKNEK

Amennyiben internetes portálján hirdeti a könyv megjelenését, és egy linkkel átirányít a későbbiekben elkészülő megrendelő oldalra (ahol majd azt is be kell írnia a megrendelőnek, hogy honnan, milyen portálról értesült a könyvről), akkor így megkönnyített rendszerben tudja akár kisorsolandó ajándékként is megkapni a 10 kötet után járó, 2 könyvet.

A 2 könyves ajánlat csak az internetes portáltulajdonosok esetében áll fenn.

Nem kell mást tenniük, csak levelet írni a versirodalom@yahoo.com e-mail címre. A tárgy mezőbe írják be, hogy portál.

Olvass tovább…

Rendelje meg itt: 3000 Ft CD melléklettel 

                              0630-406-8169, benczeattila@yahoo.com

Nyerges Attila az Ismerős Arcok zenekar frontembere, szövegírója. Mindazok, akik ismerik – s a koncerteken vele együtt éneklik – dalait, tudják, ezek a szövegek a szerző mély hazaszeretetéről, az általa elfogadhatónak tartott erkölcsi értékekről, az elanyagiasodó, egyre szürkébbé váló, értékvesztett világ el- és megvetéséről, a változás, változtatás iránti vágyról szólnak. Ez a könyv azért született, hogy megismerjük a szerző útját, mely során gondolatai költeményekké formálódtak. A könyv első részében olvasható elbeszélések a szerző életét meghatározó momentumok, történések néhol mosolyt fakasztó, máshol szomorú, de mindenképp elgondolkodtató felvillanásai. Magunk előtt látjuk a vidám, gondtalan, olykor csibész kisgyermeket, a cseperedő kamaszt, a szerelmes ifjút (majd férfit), a gyermekét gyászoló apát, az elcsatolt részeken élők ellehetetlenítése miatt dühöt és fájdalmat érző embert.

Emlékek csokra ez, mellyel a szerző tanúbizonyságot ad életének legfontosabb értékeiről: a család egységéről, a szüleink, nagyszüleink iránti tiszteletről, a haza feltétel nélküli szeretetéről.

A könyv második részében a szerző dalszövegeit olvashatjuk, köztük olyanokat is, amelyek még nem jelentek meg.

S végül essék szó a CD mellékletről, melyen a történetek hallhatók a szerző előadásában, Leczó Szilveszter dallamainak kíséretében. Meglepetésként egy új dallal (Itt jártam) zárul a hanganyag.

Olvass tovább…

A könyv ára 1000 forint postaköltséggel együtt. Rendelhető: a benczeattila@yahoo.com e-mail címen. 

A könyvről részletek hamarosan...

Olvass tovább…

Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S mit akkor elmulasztottam,
Megemelem a kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt műpártoló közönség!

Egy kiállítás megnyitója ritkán szokott verset mondani. Hogy most mégis megtettem, az nem véletlen. Ady költeménye akár mottója is lehetne e kiállításnak, de mindenképp ihletője az egyik alkotásnak.

E röpülő időben Győri László szobrász- és Makoldi Sándor festőművész tárlata igencsak rendhagyó. Emlékezés, tisztelgés és figyelmeztetés egyben a magyarság Debrecenhez is kötődő, éppen 90 éve elhunyt nagy alkotóira és gondolkodóira: Ady Endrére, Csontváry Kosztka Tivadarra és Mednyánszky Lászlóra. A Hortobágy poétája, a Hortobágy és a Debreceni nagyvásár festője a mienk, itthon vannak hát Debrecenben!

Országosan is nagy év az Úr 2009. esztendeje, amolyan emlékezős-ünneplős év! Gondoljunk csak a félévezredes Kálvinra, vagy a mi 250 éve született Kazinczynkra, a 150 éves Benedek Elekre s az éppen 100 esztendős Radnótira! Az imént soroltakat megsüvegelik mindenütt, határainkon innen és túl. De ezt a hármat, Adyt, Csontváryt és Mednyánszkyt, haláluk 90. évfordulóján csak itt, Debrecenben idézik, méltatják s ünneplik. S ez nem véletlen, mert itt, a szabadság őrvárosában, szerves műveltségünk egyik őrhelyén bizony nagy dolgok születnek akkor, ha egy-két magyar összehajol! Ezen összehajolók meglett korú fiatalemberek: Makoldi Sándor és Győri László, meg a Magyarok Szövetsége képviseletében a főszervező, Mohácsi Gyula.

Figyelmeztető is ez a kiállítás, mint mondtam. Figyelmeztetés sorskérdéseinkre, közülük is a legfontosabbakra: Kik is vagyunk mi, magyarok, hol állunk, és hova tartunk? E kérdésekre a „hármak”, bő évszázada, szavakban és képekben adtak időtálló, példaértékű választ. (Ma e kérdéseket, különösen az elsőt, nem szokás, s nem is illik feltenni - még tán gondolkodni kezd rajta az elbutított magyar!)

Hol is vagyunk, s hová tartunk? Erre viszonylag egyszerű a válasz: Unióból az Unióba!

Aztán, mostanában mindig hídról szónokolnak „nagyjaink”, valamiféle hídszerepet szánnak nekünk, pedig már Ady Endre rámutatott: kompország vagyunk!

Most is az első kérdésre kéne tán előbb megfelelni, mint ahogyan a „hármak” tették volt. El kellene jutni előbb önmagunkhoz, végre haza kellene találni! Ady, Csontváry és Mednyánszky eljutottak ide: önmagunkhoz, magyarságunkhoz s hazataláltak. Ugyanúgy, mint a zenében Bartók és Kodály! Ugyanazt a formanyelvet találták meg ők is, s beszélték anyanyelvi szinten, ki-ki a maga műfajában. Így lettek óriások!
Ezt azonnal meglátták, és nagyra értékelték már a kortársak is. Csontváryról például így nyilatkozott Picasso: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül is van még festő ebben a században!” A Panaszfalat nézve meg így fordult Chagallhoz: „No mester, ezt még te sem tudnád így összehozni!”

Ady garabonciás volt, Csontváry táltos (Pap Gábor „szereposztásában”), Mednyánszky meg remete, vagy „szent ember” (ezt már én teszem hozzá). Így is éltek, s hittek önmagukban, küldetésükben!

Vegyük csak az utóbbit, Mednyánszkyt, az arisztokratát, kinek birtoka volt a fél Felvidék! Vagyonát elosztogatja a szegények között, Párizsban csavargók közt él. Végigjárja az első világháború poklait, Galíciától Szerbiáig, megsebesül, s nagy betegen, magányosan hal majd meg bécsi műtermében.
Már 65 éves, s mint harctéri rajzoló, a Kunstgruppe tagja, az olasz fronton, kint, a két lövészárok között rajzolja a halott katonákat, golyózáporban, az ellenséges csapatok tiszteletét is kivívva. Il Santo – suttogják az olasz bakák, a Szent, és nem emelnek rá fegyvert!

A Garabonciás, a Táltos és a Szent ember nyomában jár a két most kiállító művész. Szövetségesek, s szinte testvérek ők - 65 évével Győri László az idősebbik, Makoldi Sándor még „csak” 64 éves.

Műveik az élmény, a szemlélet és a kifejezés esztétikai hármasát tekintve is rokonságban vannak!
Győri 19 plasztikájának és Makoldi 14 festményének láthatóan legfontosabb élménye, élményköre a magyar hagyomány, annak is legmélyebb rétegei: a „jó pásztorok hagyatéka”, ősi műveltségünk, ősvallásunk, mondáink, meséink, az asztrálmitoszi örökség és a keleti filozófia. Ilyenek Győritől az Életfa, a Táltos, A lélek fája, a Lélekmadár és A Tao az út, Makolditól A kehely kitöltetése, a Tao-tó, vagy a három nagy kérdést feltevő Honnan jöttünk?, Kik, mi népe vagyunk? és a Hová megyünk?
Ezen élménykörhöz tartoznak szent állataink, a Csodaszarvas, a Fehér ló és a Turul. De mondáink-meséink Fehér lova Győrinél a hátán fekve, fájdalmában kapálódzik, szenvedi jelen sanyarú sorsát, szinte felkiáltójelként…
Ugyancsak ezen élménykörből valók őstörténetünk, történelmi múltunk mitikus alakjai: Hunor és Magor meg Nimród, az égi vadász Győritől, vagy a Jött éve csodáknak Makolditól.

Másik nagy meghatározó élményük az antikvitás és a keresztény kultúrkör! Makoldi Káronja, vagy Győri Stációja, Magyar Pietája és az Európa elveszejtése tanúskodik erről.

A harmadik kör a „hármak”, vagyis Ady, Csontváry és Mednyánszky rokonvilágát idézi. Ilyenek Makoldi képei közül az Ady-vers ihlette Krisztuskereszt, a csontvárys Istenfa, vagy a Mednyánszky emléke előtt tisztelgő Tavaszi áldozat.
Győri László A szent című kompozíciója pedig a 225 éve született Kőrösi-Csoma Sándornak állít emléket, annak a nagy tudósnak, kutatónak, őshazakeresőnek, akit a hazai hivatalosság szinte minden idei évfordulós megemlékezésből kihagyott.

Az itt látható szobrok és képek stílusegységét az organikus szemlélet biztosítja! Ez az organikus szemlélet jellemző a kiállítás megrendezésére, a művek térbeli elrendezésére is! A centrumot Győri Szentháromság kapuja jelenti, mely már makettként is kitűnő kompozíció, s megkapó látványt nyújt. Bizton remélhetjük, hogy a nemsokára Nádudvaron megvalósuló négy és fél méter magas változata igazi katarzis-élménye lesz majd e kapun átlépőknek!
Ha pedig képzeletben körré tágítjuk e négyszög alaprajzú teret, egyfajta magyar panteonban találjuk magunkat, hol Győri istenszobrait Makoldi-szentségek övezik.

Nemcsak a magam, de minden jelenlévő nevében is mondom:
Illesse köszönet a Magyarok Szövetségét e tárlat megrendezéséért, a Kelettervet pedig a képek, szobrok méltó befogadásáért. Megnyitónkkal Debrecen egyben új kiállítótermet is kapott! Áldás legyen rajta!

Befejezésül csak egy mondatot még, köszönetképp, az alkotókhoz:
Ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, az Úr 2009. esztendejében, advent előestéjén, e képek és szobrok által üzenitek nékünk, hogy a Tejút Csillagösvényén, eleink Világfáján, az Égig-érő Fán ismét megérkezik hozzánk, mint ezer éve annyiszor, ismét megérkezik a Csodafiúszarvas, a Fényt Hozó, az Igével Teremtő, a Megváltó Krisztus Úr, kinek lába nyomán élet fakad, s ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, ily „korszerűtlenül”, már-már a regösök csacska énekével üzenitek, hogy mi, a Csodaszarvas Népe még mindig vagyunk, megfogyatkozva bár, s hogy csüggedésre nincs okunk, s hogy reményteljes, újabb évezred vár reánk, mert nekünk nemcsak hitünk, de küldetésünk is van e világban, keresztényként és magyarként - ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel üzenik ezt képeitek és szobraitok.
Ámen!

Ozsváth Sándor művelődéstörténész

Olvass tovább…

A Harmadik évezred címet viselő sorozatban – Mészáros László és Szőcs Géza szerkesztésében – eddig négy olyan kötet (Elárvult szabadság, Kiáltás, Új államalapítás, Az én hazám) jelent meg a Kecskeméti Lapok Kiadó gondozásában, amelyek a nemzet fizikai és morális állapotának felmérését tűzték célul.

Ezekben az átfogó tematikájú könyvekben a konzervatív-polgári szellemi elit mintegy kétszáz kiválósága fogalmazza meg – reális helyzetfelmérésére alapozott – javaslatait a magyarság gazdasági és lelki felemelkedéséhez szükséges tennivalókról. A sorozat ötödik tagja A magyar szép. A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében. Ennek elindítója a könyvsorozat harmadik kötete, az Új államalapítás volt. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere így jellemzi a vitában megszólalók hangvételét A magyar szép bevezetőjében: „E kiadvány szerzői (a vita résztvevői) világossá tették: az ország és a nemzet helyzetére vonatkozó elemzéseket és dialógusokat elfogulatlan elmével és tiszta lélekkel ki lehet (s ha ki lehet, akkor ki kell) vonni az „újbeszéd”, a halandzsa, a blöff, az ál-korrektség, a „duplagond”, a hülyeség és az öngyűlölet által meghatározott terepformák tartományából. Csak felelősségérzet, hivatástudat és önmagunk komolyan vétele szükségesek hozzá.”
A magyar szép szerzői: Alexa Károly, Bayer Zsolt, Bencze Attila, Bíró Zoltán, Boros Imre, Csendes Csaba, Csizmadia László, Csókay András, Csóti György, Czakó Gábor, Fricz Tamás, Gaál Péter, Gereben Ágnes, Jobbágyi Gábor, Kiss Gy. Csaba, Lentner Csaba, Lőkös István, Makkai Béla, Mészáros László, Pákh Imre, Pősze Lajos, Raduly József, Roszik Péter, Stefka István, Szentesi Zöldi László, Szentmihályi Szabó Péter, Szőcs Géza, Tamáska Péter, Tanka Endre, temesi ferenc, Vámos György, Várkonyi Balázs és Zombor Gábor.
A kötet a Magyar Hírlap online kiadásában is megjelenő vitaindító íráshoz kapcsolódó hozzászólásokból válogatott gyűjteménnyel zárul.

Olvass tovább…

A Kecskeméti Lapok Kiadó a múlt esztendõben indította útjára a Harmadik Évezred Sorozatát. Elárvult szabadság címmel 2008 tavaszán jelent meg hatvan szellemi kiválóság válasza kérdésünkre, hogy mi valósult meg a rendszerváltás elõtti magyar reményekbõl és lehetõségekbõl. A könyvsorozat második kötete – Kiáltás címmel, Üzenet az utódoknak alcímmel – félszáz nemzeti elkötelezettségû értelmiségi érzelmeit, nézeteit foglalta magába nemzetrõl, hazáról, nemzeti jelképeinkrõl.

A sorozat legújabb kötete közvetlenül kapcsolódik a Kiáltás címûhöz: Kárpátmedencei magyar fiatalok nemzetrõl, hazáról, nemzeti jelképeinkrõl írott munkáit tartalmazza. Azoknak az ifjaknak az esszéibõl válogattuk, akik felkérésünkre megosztották velünk gondolataikat.
Fiatal szerzõink többek között arra adtak választ, hogy globalizált világunkban mit is jelent egy fiatalnak a magyar nemzet. Valóban elavulóban van a nemzetfogalom, mint ahogyan azt sokan állítják és bizonyítva látják? Érzelmi érték marad-
e a nemzethez tartozás élménye? Mi tartja össze a nemzetet, ha történetesen az Európai Unió tagnemzetévé lett? Meggyengülhet-e, megtörhet-e, megszûnhete a nemzetet összetartó erõ? Átértelmezõdik-e, vagy sokak számára értelmezhetetlenné válik a haza fogalma? Az új körülmények között mi a nemzeti jelképek szerepe, lehetséges sorsa, röviden: értelme? Mit tehetnek a mai fiatalok a fönt leírt értékek életben tartásáért?
E kérdések túlmutatnak a magyar látóhatáron. Arra kértük az ifjakat, véleményüket ne általános érvényû válaszként fogalmazzák meg, hanem személyes viszonyukat is tükrözze a magyar hazához, a nemzethez, nemzeti jelképeinkhez.

Felkérõ levelünket Kárpát-medence-szerte sok-sok fiatalhoz juttattuk el. Középiskolai diákokhoz, egyetemi, fõiskolai hallgatókhoz, pályakezdõkhöz, most családot alapítókhoz. És érkeztek az írások, a válaszok, de az újabbnál újabb kérdések is a magyar múltról, jelenrõl s jövõrõl.

Új nemzedék, új problémák, új gondolatok – véltük. De mivel szembesítettek ifjú szerzõink? Mély, sötét gondokkal, a nemzedékeken átörökített megoldatlan terhekkel, melyek az õ vállukat is ugyanúgy nyomják, mint elõdeikét, õseinkét.
Vérzivataros, kudarcos évszázadok, a feldolgozatlan Trianon-trauma, megválaszolatlan vagy rosszul megválaszolt nemzeti kérdéseink olyan teherrel nyomják e generáció lelkét is, mintha a múló és gyógyító idõ nem létezne. Nemzeti méretû kudarcaink, hamis vagy hibás válaszaink, tisztázatlan viszonyú nemzeti jelenünk mind-mind nyomasztó teher, s ez bizony érezhetõ a beérkezett munkákon is. Szerencsésebb nemzetek hasonló korú lányai, fiai gondtalan, felhõtlen, vidám életüket élik, a mi ifjaink mindezek mellett fiatal életük részeként gondolataikban, zsigereikben hordozzák koloncként súlyos nemzeti örökségünket.
Meg kellene már végre szabadulni tõlük – meg kellene már végre szabadítani a fiatalokat ezektõl a terhektõl. Nagyon sok írásban, más-más hangsúllyal, de ott van a lelket nyomasztó, agyat bénító feldolgozatlan múltunk. De mint a dolgozatok egy jelentõs hányadából kitûnik, ugyanez sokakat bizonyításra is sarkall: az új helyzetben, az egyesült Európában a cselekvésben, az új, a helyes válaszok keresésében látják többen a lehetõséget. Mert a feladat éppen ezekre a generációkra vár. Már csak azért is, mert a mai és az azt megelõzõ „évjáratok” tagjai, a mostani közép- és idõsebb korúak egyáltalán nem lehetnek büszkék a hagyatékra, amelyet örökül átadnak az ifjabb s helyüket jogosan követelõ korosztályok számára. Különösen igaz ez értelmiségünk „teljesítményére” és örökségnek a legjobb indulattal sem nevezhetõ szégyenletes hagyatékára, melyet szokás rendszerváltásnak nevezni.
Sokan sokat beszéltek, írtak nemzetünk integráló, egészséges életerejérõl, mely záloga volt az ezerszáz éves Kárpát-medencei jelenlétünknek. Ez a természetes életerõ adhat reményt számunkra, hogy lesz magyar jövõ, ahogyan volt önzõ és áruló vezéreink, ármánykodó kiskirályaink, gyengekezû, behódoló uralkodóink vagy épp Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon és Párizs után is. Ez a természetes életerõ adhat reményt, hogy e fiatal generációk vezényletével túléli a nemzet mai korunk áruló, nemzetvesztõ vezetõit, megalkuvó és az értelmiségi megnevezésre méltatlan, felelõtlen értelmiségét is.
Megható volt olvasni az éppen tizennégy éves, román családnevû zágoni kislány sorait: „Tudom, mi, magyarok csak cseppek vagyunk a hatalmas óceánban, de az óceán vize elapad, ha népünk kihal. Mindenki sorsa jobbra fog fordulni, hiszen mi erõsek vagyunk, akár a szikla és pusztítók, akár a vulkán. Keménységünk ellenére szelídek és barátságosak is vagyunk, akár egy bárány. Ha tûzön-vízen keresztül összetartók leszünk, sorsunk jobbra fordul. Mindenki életét beragyogja, bevilágítja a napfény, és ez a fény, mihelyt felcsillanni látszik, mi, magyarok
kiemelkedünk a többi nép közül. Mi mutatjuk a példát a többi népnek. Ehhez csak három dolog szükséges: hit, megértés és együttmûködés. És bennünk, magyarokban mindhárom megvan.”.
Életben maradásunk feltételeinek kell-e ennél pontosabb megfogalmazása? Lehet-e az összefüggéseket megvilágító, horizontokat világosan felvázoló, pontosabb magyarázatot adni a magyar sorsról, nemzeti életerõnkrõl, lehetõségeinkrõl e román nevû leányka magyar tudatú sorainál? Mi õ vagyunk, külön-külön és együtt mindahányan is, sokféle nép génjeit viselõ, magyarul beszélõ és gondolkodó, kemény és szelíd nemzet.
S hogy milyenek leszünk a harmadik évezredben vagy legalábbis a 21. évszázadban? Talán erre a kérdésre is választ kaphatunk e kötet lapjain.

Olvass tovább…

Stefka István főszerkesztő vitaindító gondolatai egy a nemzeti leltár szükségességét megfogalmazó és új nemzetstratégiát fölvázoló könyv kapcsán

Átvert, tudatilag manipulált nemzet, padlóra küldött oktatás és egészségügy, lerongyosított, elszegényített ország, a másság mindenhatóságát hirdető, egymásra uszító, etnikai gyűlöletet gerjesztő baloldali média, szétzilált társadalom, gazdasági és morális válság, felbomlás felé haladó állam – a szocialisták és a szabad demokraták uralma következményeként így jellemezhető ma hazánk állapota. E bajokról szól a Harmadik Évezred sorozat friss kötete, az Új államalapítás. A könyvben hatvan olyan ismert gondolkodó fejti ki téziseit, mint Bíró Zoltán, Szőcs Géza, Bogár László, Bayer Zsolt, Ángyán József, Duray Miklós, Makovecz Imre, Lánczi András, Alexa Károly, Széles Gábor, Martonyi János, Csath Magdolna, Fricz Tamás, Szócska Miklós, Tőkéczki László, Zlinszky János, Csóti György, Fekete Gyula, Weisz Péter és mások. A válságelemzők közös vonása: nem akarják újra "kitalálni" Magyarországot, mint ahogy néhány liberális értelmiségi szeretné.

Az ellopott alappillér

Magyarország még létezik, népe az első honfoglalástól számítva több mint másfél évezrede közös nyelven, magyarul beszél, érintkezik. A Kárpát-medencei magyarságot a nyelven kívül összeköti történelme, népi hagyományai, szokásai, agrárkultúrája és a generációkon áthagyományozott ősi gyökerei. Ezt a kultúrkincset, az őseink által ránk bízott értékvilágot, a magyar történelmet és irodalmat akarja a balliberális oldal immár hatvan éve, de különösen az elmúlt húsz évben szisztematikusan szétverni, megsemmisíteni. Európa egyik legrégebbi keresztény állama veszélybe került, ezért minden magyarul gondolkodó, magát magyarnak érző ember kötelessége menteni a hazáját.

Az Új államalapítás című könyv legfőbb értéke: a szerzők a saját szakterületükön nemzeti leltárt készítettek a mai helyzetről, és keresik, megmutatják a mély válságból a kiutat. A "leltárbiztos", a könyv kiadója és egyik szerkesztője a Kecskeméten élő Mészáros László. Hihetetlen ügybuzgalommal hozta össze – az Elárvult szabadság és a Kiáltás című kötetek után immár harmadszor – a felelős szellemi élet kiválóságait, hogy kifejtsék gondolataikat a jelen állapotról, és megoldást is találjanak a nemzeti erők győzelme esetén a szétlopott, offshore cégekbe széthordott ország feltámasztásához.

Mészáros László a legnagyobb bajnak azt látja, hogy ellopták a demokrácia alappillérét, a sajtószabadságot. Jog szerint ez hiába biztosított, ha a Magyar Távirati Iroda, a közszolgálati rádió, televízió és a legjelentősebb kereskedelmi médiumok többsége az MSZP és az SZDSZ szekerét tolja. Mészáros sajtószabadság-leltára reális és objektív, hiszen a túlsúlyban szereplő balliberális média folyamatosan dezinformál, elhallgatja a tényeket, a balliberális politikusok hazugságait igazságként közvetíti, tudatosan félrevezetve közönségét. Régi bolsevista trükk az elhallgatás és az "átigazított" valóság tényként tálalása. Az agymosás. A konzervatív, jobboldali, polgári erők meghatározó politikusaiban csak lassan, az egymást követő kétszeri választási vereség után tudatosult, hogy a nemzet érdekeit védő, a valóságot közvetítő média nélkül aligha lehet reményük győzelemre.

Az idegen szép – ezt a rendszerváltás után egy eléggé körülhatárolt érdekcsoport lopta be a köztudatba, aminek elfogadása aztán a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalommal kötelező érvényűvé lett. Szent István Imre herceghez írott intelmeit is kiforgatták: az idegenek befogadása az országba egyáltalán nem jelentette államalapító királyunk számára, hogy az idegennek ne kelljen megtartania a magyar törvényeket, szokásokat. Sokan nem értettük, miért szép az idegen. Lehet szép is, meg nem is. Én azt mondom: a magyar szép. A magyar táj, az élő magyar népi hagyományok, a magyar zene, a történelmi hőseink a szépek. Az Egyesült Államokban az amerikai a szép – minden, ami amerikai, a zászló, a himnusz, az amerikai haza mindenekfölött, azt kell megbecsülni. Alexa Károly oknyomozó írásában a magyar tudatpusztítást, a kisebbrendűségi érzet kialakulását az 1848–49-es magyar szabadságharc leverésétől számítja. Ami aztán felerősödött Trianonnal, a második világháború után ránk erőszakolt bűntudattal, szégyenérzettel és 1956 leverésével. Az utóbbi két évtized vad liberális akciói okozták a nemzetnek a legnagyobb kárt. Amíg hatalmi jóváhagyással a marginális szabadságjogok képében jelentkező másság mellett kardoskodtak balliberális szabadcsapatok, addig a magyar falvak tönkretételéről, a magyar gazdák kiszolgáltatottságáról, a magyar oktatás és egészségügy tönkretételéről nem esett szó. Pedig ezeknek a védelme is a jogainkhoz tartozik. Alexa figyelmeztet rá: a nemzeti azonosságtudat szisztematikus pusztítása folyik, s ez ellen tenni kell.

Kollaboránsi hálóban

Andrásfalvy Bertalan a magyar kultúra értékei között elsőként a nyelvet említi, amely a világ egyik legegységesebb nyelve, mintegy tizenötmillióan értik, beszélik. Európában a magyar nyelv változott az elmúlt fél évezred során a legkevesebbet. Most éppen azt akarják "eladni" a társadalomnak Spiró Györgyék és szellemi rokonaik, hogy a fiatalok azért nem olvasnak, mert nem értik Jókai Mór nyelvezetét – így a magyar klasszikusokat át kell írni, át kell ültetni mai nyelvre. E szándék a nemzet elleni merénylet, mert ki akarja lúgozni a múltat, üressé akarja tenni a magyar műveltséget, emlékezetet. Nem kevesebb ez, mintha Magyarországot áthelyeznénk az Egyenlítő mellé. Ángyán József professzor a falurombolástól a vidék újraélesztéséig vivő megoldásokat keresi az Új államalapítás című könyvben. Írásában egyértelművé teszi, hogy módosítani kell a földtörvényt, újra kell tárgyalni az agrártámogatási jogszabályt, és a költségvetési törvényben előkelő helyet kell kapnia a helyi gazdaság- és társadalomerősítő forrásoknak, másképpen nem éledhet újjá a falu.

Mai alkotmányunk régóta képtelen eredeti történelmi funkciójának betöltésére, a "nemzettest" megvédésére és gyarapítására, alkalmatlan arra, hogy megóvja nemzetünket a külső erőszakos hatásoktól – ezt már Bogár László egyetemi tanár írja. Fércelt alaptörvényünk utat nyit a birodalmi diktátumokat kollaboráns módon teljesítő végrehajtó hatalomnak. Új alapokra épülő alkotmány kell, mert a mostaniból fakadó tehetetlenség fokozza az instabilitást, a kaotikus viszonyok konzerválását.

A 2002 óta hatalmon lévő MSZP–SZDSZ-érdekszövetség aljas politikai szándékkal egyre intenzívebb módszerekkel hangolja a cigányságot a magyarság ellen. A kormányzó erők a cigányság felemelkedéséért, a munkahelyteremtésért szinte semmit nem tesznek, ám annál többet a folyamatosan szított etnikai konfliktus ébren tartásáért – nem törődve azzal, hogy olykor cigány bűnözőket védelmeznek. Ehhez nyertek szövetséget a cigányság egy vékony, félművelt, de hangos vezető rétegénél, jól fizetett pozíciókkal. A tisztázatlan anyagi háttérrel, kusza múlttal bíró Magyar Gárdát félelemkeltésként is felhasználja a kormányzat politikai hatalmának megtartásáért.

Az ötszáz éve betelepült cigányság mindvégig jól megfért a magyar lakossággal. E tárgyban fontos elemzést adott közre Daróczi Ágnes és Bársony János. Szerintük nemzeti közmegegyezésre, politikai hovatartozástól független nemzeti minimum kimunkálására van szükség az emancipáció ügyében. A roma szakértők úgy látják: egyértelművé kell tenni, hogy a romák a nemzet elidegeníthetetlen részét képezik.

Kulin Ferenc irodalomtörténész a magyarországi rendszerváltás félmegoldásainak egyik okaként a nemzeti, konzervatív, népi, keresztény polgári erők végletes megosztottságát jelölte meg. Az MDF, a rendszerváltoztató párt – Tellér Gyula megfogalmazásában – végig asszisztált a kádári nómenklatúra és utódai hatalomra juttatásánál. Meg kell jegyeznem: ebben tudatosan vagy tudattalanul, de segédkezet nyújtott a másik két rendszerváltoztató párt azzal, hogy folyamatosan támadta az Antall-kormány minden lépését.

Romeltakarítás előtt

Széles Gábor nagyvállalkozó, lapunk és az Echo Tv tulajdonosa gazdasági paradigmaváltásban látja a kiutat. Fontosnak tartja, hogy édesvízkészleteinket megőrizzük, geotermikus energiánkat kiaknázzuk. Szerinte a válságot nem elbocsátásokkal, a munkanélküliek számának növelésével kell kezelni, hanem a munkahelyek megtartásával. Meg kell akadályozni az állam szétzüllését, erős gazdaság- és pénzpolitikát, valódi gazdasági növekedést, kiszámítható adó-, szociális és nyugdíjrendszert kell teremteni – írja Széles Gábor. Hozzáteszi: valós reformokra, szerkezetváltásra a jelenlegi szocialista párti kormány és parlamenti segédcsapatai képtelenek, alkalmatlanok. Új, nemzeti alapon szerveződő kormányra és cselekvésre van tehát szükség.

A vitaindító recenziót néhány következtetéssel zárom. Magyarország felemelkedése nem történhet meg széles társadalmi közmegegyezés nélkül, ami maga után vonhatná a magyar nemzet, a magyar polgárok érdekvédelmét biztosító új alkotmány megalapozását. Végképp meg kell szüntetni, hogy felelős politikusok – erről Fricz Tamás is ír – a hibáik, bűneik, korrupciós ügyeik ellenére kormányzati szerepet vállalhatnak, minden következmény nélkül. A politológus szerint azok az erkölcsi normák, amelyek legfontosabb kötőszövetét adják a jól működő demokráciáknak, Magyarországon romokban hevernek. Hazánk nem lehet tovább következmények nélküli ország. A politikus is vállaljon felelősséget tetteiért. Ne lehessenek a kormány tagjai olyan politikusok, akik törvénytelen eszközökkel gazdagodtak meg, akik szerepet vállaltak stratégiai ágazataink eladásában, tönkretételében, akik természeti és kulturális kincseinket külföldi tulajdonba játszották át. Ne engedjük meg, hogy saját hazánkban páriákká tegyenek bennünket!

A balliberálisok ismét elővették az antiszemita kártyát, a szélsőjobbal való félelemkeltést. Ahogy rohamosan csökken az MSZP–SZDSZ népszerűsége, mind erősebb a fasiszta veszéllyel riogatás. A baloldal régi fogása: itthonról vezényelve bértollnokokkal írat Magyarországot lejárató írásokat külföldi lapokba. Az alaphangot a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Esterházy Péter és Nádas Péter írók adták meg a szélsőjobbveszély minden alapot nélkülöző vádjával. Hazugságokkal teli cikk jelent meg a New York Timesban, a Neue Zürcher Zeitungban és a Die Zeitben. A nemzetet lejárató írások mögül kilóg a lóláb: összemossák a náciveszélyt a hazai ellenzékkel, noha mindenki tudja, a nácizást, gárdázást, fasisztázást maga a baloldal gerjeszti és vezényli. Kérdés, meddig lehet büntetlenül lejáratni az országot, súlyos károkat okozva a magyarságnak. Rajtunk kívül melyik ország engedi ezt meg?

A hét év alatt felgyülemlett szennyet, a romokat és a következő hónapok hordalékát nem lesz könnyű eltakarítani. A károkat fel kell mérni, és alkalmas emberekkel, nemzeti közmegegyezéssel fel kell építeni a harmadik évezred új Magyarországát.

Stefka István

Olvass tovább…

A tartalomból:

Vári Fábián László: Ajánlás nélkül; Amint a kihűlt ég alá (versek)
Árkossy István – Bágyoni Szabó István: Világ árnya, világ fénye – Be­szél­getőkönyv (esszé)
Kiss Anna: Kendő a hóban (vers)
Lackfi János: A játékos; IV (versek)
Vári Attila: Álomkölcsönző (elbeszélés)
Filip Tamás: Mit tesz isten; Fehér és fekete (versek)
Miklya Zsolt: Spórák zenéje; Itt is, ott is; Nem az iram (versek)
N. Pál József: Varga-sors – magyar sors? (Tűnődés egy „felemás” élet s pályafutás okán)
Pálfi Ágnes: Örökzöld (vers)
Korpa Tamás: Mi Urunk, az És; Esti kérdés (versek)
Izsó Zita: úton; pár országgal havazás előtt; körforgás (versek)
Kis Pintér Imre: Nyumírók a Kortársban
Czakó Gábor: Új- és őstörténetünk
Albert Gábor: Költők barátsága – Sejtések a témához
Kiss Gy. Csaba: Budapest–Zágráb: oda-vissza (XVII. rész)
Novotny Tihamér: A ma „Édenének” egy kortársi festője – Krizbai Sándor művészetéről
Szigethy Gábor: Főhajtás XXII. – Zsoltárfordítók
Fogarassy Miklós: Tandoriról, gyerekkori pajtásomról
Sipos Lajos: Babits Mihály pályakezdése és A Holnap irodalmi mozgalma
Kovács István: A „nagy háború” bevezető fejezetei (Hermann Róbert: A Drávától a Lajtáig)
Bodor Béla: Az utolsó (hadi)hajók (Határ Győző: 2984)

Olvass tovább…

Márciusban nagy nemzeti ünnepünk teremt alkalmat az emlékezésre. "Mi a magyar most?" –tesszük fel a kérdést Berzsenyi óta, ha nemzetünk sorsáról gondolkodunk. Válaszunk lehet-e most más, mint „Rút sybarita váz”? És milyenek vagyunk mi, a 21. század magyarjai?
A nemzeti és a személyesen megélt történelemre emlékező írások olvashatók a PoLíSz-ban.
Bágyoni Szabó István, költő és Árkossy Istán, festő idézi fel a pályakezdés éveit a Világ árnya, világ fénye c. írásban. Betű és művészet:„E két szóban benne van összes gyönyörűségünk, minden kincsünk, minden esélyünk, hajnalaink, nappalaink, éjszakáink unos-untalan zajló munkája minden eredményével, no, persze eredménytelenségével is karöltve.” – írja a grafikus művésztársának, a költőnek – hiszen a költő a betű művészetével él, a festő, a képzőművész pedig a művészet betűjével.
Egy másik irodalmi pályakezdés emlékét olvashatjuk Turcsány Péter naplórészletében, melynek első bejegyzése: „A világ pedig, akár akarja, akár nem, ment általunk (is) előre.” A Pál Ferenc születésnapjára ajánlott sorokat vehetjük az egy nemzedékhez tartozók – „az utolsó romantikus nemzedék tagjai” – felé nyújtott szellemi kézfogásnak, annak a kézfogásnak, amelyről Lukáts János jegyzetében olvashatunk: „meg kell mutatnunk a kortársaknak és az utódoknak, hogy a véleményeket meg lehet fogalmazni, és lehet ütköztetni, de a célt, a közös érdeket meg kell teremteni és meg kell őrizni. Egyetlen kézfogással.” – mert a kézfogás elfogadást és szövetséget jelent, melyre szükségünk van ahhoz, hogy az elődeinktől örökölt „fényes nemzeti bélyegünk” megőrizhessük.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A 2. bécsi döntés hatása az erdélyi magyar irodalomra – így lehetne leginkább szűkítve visszaadni mindazt, amit e kiváló antológia nyújt. Pomogáts Béla válogatása a teljesség igényével készült, hiszen az antológia több mint félszáz szerző művét, műveit sorakoztatja fel, s teszi ezt úgy, hogy műfajilag is teljességre törekszik: az esszétől a tanulmányokon át, a beszámolótól és riporttól a líráig terjed a skála, miközben bepillantást nyerhetünk a korszak sajtótörténetébe is: az Erdélyi Helikon 1940-es novemberi és decemberi számának teljes anyaga helyet kapott a kötetben, de nem maradt el a Nyugat ankétja sem: Illyés Gyulától és Schöpflin Aladártól Keresztury Dezsőig és Babits Mihályig valamennyi író-költő-irodalmár recepciója olvasható a téma kapcsán.

Olvass tovább…

Az Elárvult szabadság az elmúlt két évtized történetéről mesél az olvasónak úgy, ahogyan azt hatvan neves közéleti kiválóság látja. Írásaikon keresztül megosztják véleményüket a korszakváltásról, megvalósult és elszalasztott lehetőségekről, reményekről és csalódásokról.

- Az ötlet egyszerűségében zseniális. Nem értem, hogy nem jutott még senkinek sem eszébe – fogalmazott a műsorvezető Bayer Zsolt.
- Ez egy műfajában, hozzáállásában, üzenetében hármas rétegű szöveggyűjtemény, lefordítva a beteg ember helyzetére tartalmazza a páciens panaszait, a tüneteket, és talán az öndiagnózist is, és tartalmaz végül, de ez a legvékonyabb réteg, terápiás vagy műtéti javaslatokat – tette hozzá Szőcs Géza.
A kötetben is többször felvetődik a kérdés, hogy volt-e egyáltalán rendszerváltás? A válasz talán az elmaradt katarzis élményben keresendő. Romániában polgárháború zajlott 1989 telén. Abban is volt egyfajta megrendezettség, de ott mégis egy katarzis játszódott le. - Én akkor a Szabad Európa Rádió Bajcsy-Zsilinszky úti irodájában teljesítettem szolgálatot és özönlöttek be az új emberek, ismerősök és ismeretlenek az utcáról. Folyt a pezsgő és folyt a könny. Az egy olyan élmény volt, amilyen csak egy van az életben. Számomra 1989 igazi érzelmi üzenete ehhez kötődött. Magyarországon nem volt egy olyan este, amikor az ember azt mondta, hogy egy új világba léptünk át. Az elmaradt katarzisban és a változások pozitív emóciókként történő megélésének a hiányában óriási szerepe van annak, hogy a múlt sötét figurái nem kerültek reflektorfénybe, senki nem mondta el velük kapcsolatban, hogy hány ember tragédiája szárad a lelkükön. Minden bűnt és bűnöst nevén kell nevezni, és ez nem történt meg - jelentette ki Szőcs Géza.
A könyv egyik visszatérő motívuma, hogy szinte kivétel nélkül mindenki a nyugathoz próbálja viszonyítani Magyarországot. Mitől olyan megkérdőjelezhetetlen, örök érték ez a mai nyugat?
- A magyar kultúra történetében a nyugat volt az etalon. De nem az amerikai fogyasztási falanszterre épült negatív utópia, hanem az az Európa, amely Babits Mihály számára jelentette Európát. A magyar történelem legnagyobb figurái mindig a nyugathoz próbálták kötni a kompot, az ország sorsát - mondta a kötet szerkesztője.
Sok kérdést vet fel a rendszerváltás, az elmúlt két évtized története, amivel szembe kell néznünk. Az Elárvult szabadság ahhoz segít hozzá, hogy egy világos tükröt tartsunk magunk elé.

Olvass tovább…

Mészáros László: Örökségül
Elõszó helyett (levél utódaimnak nemzetrõl, hazáról, a turulmadárról...)

Drága Gyermekeim! Kedves Ida, Máté, Kata!
Drága Unokáim! Kedves Bálint, Csanád és majdan megszületendõ Utódaim!
Büszke vagyok, mert magyarnak születtem. Magyarnak lenni jó. S a magyar hazát szeretni tudni leírhatatlan, fennkölt érzés.
A honszeretet, mint minden szeretet a legbensõségesebb érzések egyike, talán a gyermeki vagy anyai szeretethez, illetve a szerelemhez hasonlítható. Sõt, még szubjektívebb is – mert míg azok „tárgyai” kézzelfoghatóak, hús-vér személyek, addig a honszereteté – vagyis maga a haza – a lelkünkben lakozik.
S ha sokunk, nagyon sokunk lelkének ama szeglete, amelyet a Teremtõ a honszerelemnek rendelt, nem üres, akkor létezik a haza, s ahol a haza van, ott a nemzet. S ha ne adj’ Isten e szeglet kiüresedne a lelkünkben, megszûnne az összetartó erõnk, mely a mai napig a történelem viharain át megtartott bennünket – elvesznénk mindahányan, feloldódnánk a népek kárpáti kohójában.
Szándékom szerint e levél – melyet örökségül szánok Nektek – éppen ezekrõl az érzésekrõl, élményekrõl s azokról a hagyományokról szól, melyeket magam is a szüleimtõl, nagyszüleimtõl kaptam örökségül.
Szeretném, ha Ti is átérezhetnétek azt a pontosan meg nem fogalmazható, fenséges, de mégis egyszerû, önzetlen érzést, ami a haza feltétel nélküli szeretetére, imádatára, a magyar nemzethez való tartozás mindennapi és magasztos megélésére tesz képessé bennünket.
De mi is valójában a nemzet, a haza, a hazaszeretet?

MÉSZÁROS LÁSZLÓ (1952)
Kecskeméti polgári, református, értelmiségi családból származik. Eredetileg mûszaki végzettségû, rendszerszervezõ. Az aktív vidéki rendszerváltó értelmiségiek egyike. A Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület egyik alapítója, a megalakulása óta alelnökfõtitkára, valamint több más társadalmi szervezet alapítója, szervezõje, tisztségviselõje. Lap- és könyvkiadó igazgató.

Olvass tovább…

A legelső könyv, ami Wass Albert munkásságát illetőleg a kezembe került, az a „Mire a fák megnőnek” sejtelmes címet viselte. Nemrég ezt a könyvet olyan szeretettel olvastam újra, mintha az a gyerekkorom legféltettebb emléke volna. Egy emlék melytől sosem szeretnék elszakadni.

Szívemhez nőtt Varjassy István báró, volt huszárkapitány és felesége, Bátonyi Péter és családja, a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: magyarok, románok, szászok és zsidók tragikus sorsa. Küzdelmeiken keresztül a magyarság sorsának alakulását, a szabadságharc leverését követő időket vélem látni egészen a hatvanas évek elejéig. Szertem ezt a regényt mert látom benne azt a építkezni vágyást, amit a mai társadalomban nem nagyon tapasztalok. Varjassy család, aki arisztokrata mivoltában is képes felemelkedni az élet nagy problémáin: hazának elvesztésén, otthonának felégetésén – és új életet kezd. Ez az, amit nem látok a mai magyar társadalomban. Itt, most senki semmit nem akar tenni és mellékesen senkiért sem. De mindenki várja a mások segítségét. Varjassy báró, aki Világos után visszatér egykori birtokára, a mezőségi Torligetre, azt veszi észre, hogy távollétében kastélyát a fellázított oláh zsellérek fölgyújtották, jószágát elrabolták. A báró - immár a "nemzetes úr" - feleségével nekilát széthullott gazdasága újjáépítésének. Volt birtokának egy kis tanyáján kezdi meg új életét: feleségével, a nemzetes asszonnyal. Megtörve és mindenüket elvesztve életet adnak a földeknek. Tölgy és kőrisfákat ültetnek szépülő tanyájuk köré, hogy azok jelképezzék a porba sújtott magyar nemzet életképességét. Talán a legtalálóbb axióma ami az akkori, regénybeli arisztokrata családra vonatkozó volt, ellentétként csillan a jelenben. Negatívumunk az, hogy nem ültetnek, csak döntenek. Segítségére van a falu tiszteletese, Bibarc Ábris is, hogy a császári parancsra elnémetesedő, elrománosodó magyarságot öntudatára ébressze. Kossuth gondolatainak szellemében szorgoskodik kis gazdasága gyarapodásán, szembeszáll az újgazdag zsidó spekulánsokkal, a németérzelmű hivatalnokokkal és a román terjeszkedést szorgalmazó oláh tanítóval is. Varjassy báró gyarapodása természetesen nem tetszik a rebellis magyarokat szétzúzni akaró császári politikának. Elárulják, letartóztatják és négy évre Kufstein várába csukják. A rabság azonban nem töri meg; hazatérve ott folytatja építő munkáját, ahol félbehagyta. Tanyáját virágzó gazdasággá változtatja, visszahozza gyermekeit Kolozsvárról, és szívükbe oltja a felelősséget a magyarság sorsa iránt. Wass Albert történelmi regénye az eljövendő szabad Magyarországért folytatott küzdelem példázata. Ez a cél vezette Varjassy bárót is, de "mire a fák megnőnek" tanyája mellett, rá kell jönnie, hogy a gazdaságot átvevő fiát már más eszmék (is) lelkesítik. Elhagyja a tanyát, ahonnan az új élet kiindult, hogy felépítse valaha volt kastélyukat, származásuk és báróságuk jelképét; mindazt, amit az apja tudatosan romokban hagyott - mint minden bajok forrását. Ez a könyv jó példa lehet arra, hogy a magyarság hogyan tud felülemelkedni társadalmi problémáin. Csak annyi, hogy dolgozni kell, önmagunknak. Építkezni a semmiből is, ahogy azt a Varjassy család tette, pedig ezek az emberek elkényeztetettként vannak bemutatva az igénytelen társadalom részéről. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk és hogy merre tartunk. Jó tananyag lehet erre ez a szórakoztató regény.

Olvass tovább…

Önmagamról pár mondatban
1981. november 17-én születtem Székelyudvarhelyen. Másfél éves koromban a sors fintora megmutatta a pokol kegyetlen útját. Az apa és anya melletti árvaságot. A magára hagyott, mindig reménykedő és síró szívet. A megaláztatás és megalázottság tüskés virágait. A nyomort.
Miután édesanyámat prostitúcióért bezárták, nagyszüleimhez kerültem Székelybágyba. Igazi paraszti családba, ahol nem sűrű vendég volt az alkoholizmusba fullasztott életű apám. A gyerekkor örömeire emlékezni lehet, a bánatára pedig fájni. Én a harmadik középutat választom: hallgatok. Egyszóval nem volt gyerekkorom. Csak a vers, a versírás, az irodalom, az irodalomolvasás volt, mi kizökkentett melankolikus valómból.
Nagytatám agyvérzése után, 14 éves koromba (míg más diáknak) én hajléktalannak mentem a városba, Székelyudvarhelyre. Nyomorúságomban: porban, pinceszagban, utcán csak a versírás maradt örök társam. Ő emelt fel és tartott bennem lelket addig, amíg elvégeztem iskoláimat. Szegényesen, de emberesen. A vers volt vigaszom és vigasztalóm. A sorok leírása elfojtotta az éhség érzetet. A rímek váltakozása elüldözte fájdalmaimat, míg jambusok, daktilusok és anapesztusok nyugtatták meg az át nem aludt éjszakák fáradságától felborzolt idegrendszeremet.
Volt idő mikor azt hittem beledöglök. De mindig jött egy vers. Mindig egy újabb vers. Így született az élet, az életmű. Szegényesen a szegénységben. De mindez a szegénység mégis emberi mivoltra talált. Nem filozofikusan magasröptű tudományok verseit szültem (és rájöttem nem is szeretném), hanem az emberit.
Olyan verseket, amik közel vannak a minden nap robotjában megfáradt ember szívéhez. Olyan verseket, amik nem önmagamnak, hanem nektek (a társadalom legértékesebb embereinek) szólnak. Nektek ti kihasznált, átvert és mégis küzdő emberek. Nektek becsület bajnokai.
És írok. És lázadok. Hivatásom, hitvallásom nem enged hallgatni és én (re)konstruálom, mindazt az igazságtalanságot, melyet a nemzet nyakába akasztanak, mert az igazságtalanságnak is meg kell legyenek a látói és a kommentátorai.
Nem vagyok én több senkinél. Csak az vagyok, ami minden ember. Élő és fájó lelkiismeret. Egy ember, aki úgy tudja megírni az emberiség és a lélek nyomorát, hogy könnyes lesz tőle a szem. Hát a könnyező emberekért alkotok és értük folytatom a megkezdett munkát. Nem érdekelnek az irodalmi rokoni baráti társaságok. Engem csak egy dolog érdekel csupán.
Meglátni a nyomort és megírni azt. Emberként élni és embernek maradni. Szeretni téged, őt, titeket, őket, hogy te is szerethess engem és minket. Megfogni, egymás kezét és nem engedni, mert szükségünk van egymásra. Apának a fiúra. Szomszédnak a szomszédra. Rokonnak rokonra. Falutársnak falutársra. Embernek az emberre.
A megjelent „lélek-inga-járata” című verseskötetem lelkisége is ezt a lelkiséget adja majd nektek. Receptet kaptok szeretetre, szerelemre és vágyra. Forgassátok hát kedvetekre.

A könyv megrendelhető 900 Ft (14,5 RON) + szállítási költség áron
a 003-630-406-8169-es telefonszámon
vagy a benczeattila@yahoo.com e-mail címen.

Olvass tovább…

2008. november 22-én, szombaton 14:30-kor Dunamocs községben (Obec Moča) Nehéz Ferenc, emigrációba kényszerült író mellszobrát avatja fel a Község Önkormányzata, a Csokonai Polgári Társulás és a Kráter Műhely Egyesület. A szobor Mag Gyula szobrászművész alkotása.

Az író novelláskötete Két harangszó ölelkezett címmel az ezévi Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Kráter gondozásában.

A szobor elkészítését a Nemzeti Civil Alapprogram „Magyarországi civil szervezetek határon átnyúló civil kapcsolatainak támogatására” kiírt pályázat támogatója.

A rendezvényen a kiadó vezetősége részéről Turcsány Péter író és Szutor Ágnes
gazdasági vezető vesz részt.

Tisztelettel üdvözli:

Szepessy Katalin

Kráter Műhely Egyesület

szerkesztőségi titkár

ptitkar@krater.hu, www.krater.hu

Olvass tovább…

Stratégiát változtattam. Vettem eddigi irodalmam irdatlan hamis statisztáit és kicseréltem a lágy-lelkű rongy-életű (a politikának köszönhető) középfölde lakóira. Most ők lettek a Gyűrűk hordozói. A gyűrűké, melyekbe benne van a Szentkorona ereje.

Hivatásom és hitvallásom nem enged hallgatni és én (re)konstruálom, mindazt az igazságtalanságot, melyet a nemzet nyakába akasztanak. A igazságtalanság mindig voltak költői és lesznek.

Nem tartozok és nem is akarok a jelenlegi pártkatonai irodalom, funkcionális analfabétái közé tartozni. A hazug, félrebeszélő, undormány politikai csürhével nem érdekel a transzverzális együttműködés. Nem kell a baloldal által dekonstuktívan kormányzott bordély alamizsnapénze, díja, mocskolmánya. Nem kell semmije.

Úgy látom, hogy egy hatalmas, kurva nagy paradigmaváltásra van szükség, ahol nem a „vajazás, kenéz, zsírozás” alapon értékelik az értékelendőt.

Én az olvasónak írok és nem a szemenszedett, szemtelen hazugságairól elhíresült, cigány (familiárisan hiperpigmentált) és buzernyák-párti baloldalnak. Metélt és meleg (akinél fűtés nélkül télen is meleg van) nem vagyok, így hát nem kell felkészüljek egy esetleges Kossuth díj átadásra.

Olyan irodalmi berkek elismerése, jó tanácsa és kritikája nem kell, melyeket teleaggattak, foltos, bűzlő és magyartalan teóriákkal. Köpök az effajta irodalomra és hányok tőle (Vö.: Bencze Attila: A hányás paradigmái IROra és DALOMra (2007 augusztus, Zetelaki írótábor)).

A fenti tények fényében inkább kerülöm ezeket a köröket, mert a szubkulturált társadalom uniós normatívái megkövetelik, hogy újabban mindenholos „doHÁNYozNI TILOS” rendszert vezessenek be. Na ezt is valami önjelölt kulturantropológus találta ki!

Én nem másnak, hanem az olvasónak könyv-kiadok kiadósan de a könyv megelőlegezett kiadási költségeiért köszönetemet szeretném kifejezni a Hajdú-Bihar Megyei önkormányzatnak.

Irodalmamban (Mein Heim, mein stolz!) enyém a váram! Enyém és az önöké kedves olvasó.

Az oszlopunk, amit homokszemcséből építünk és köddel kötünk össze.

A hitünk!

Olvass tovább…