Gondolattöredékek Marosvásárhelyen

A lusta víz nyögése mellett
az omladozó vakolattal
málladoznak a lelkek is
s csupán a túlsó part vigasztal,
hogy itt maradnak még valakik
ha szél sír is a monoton vízen
és idegen szabja szánalom a lét
s minden éjjel hallani lehet,
hogy hallgatózik a gyengeség
s titokban fotóz a gyávaság
pedig csak együttérzésről szól
amit beszél a társaság.

Az idő kerék most úgy hat itt,
hogy árvíz erő elébe áll
mely lemosni tér ma erre
a sok színt, mit őriz most a vár.
Az szemléletektől sokarcú
templom harangok közti téren
ezernyi stílus oszlopot
épített itt fel a közös érdem.

Függőlegesbe oldja fel
a vízszintest az elme háza
oldalán megbúvó tisztviselők
régen lelakott sokasága.
Csak pár eltévedt agonizáló
táblába ütközik a lélek,
de keresztek lógnak ég felé:
sok-sok összefont hitélet.

A lusta víz nyögése mellett
az omladozó vakolattal
málladoznak a lelkek is
s csupán a túlsó part vigasztal,
hogy itt maradnak még valakik.