Levél minden nemzetnek

Álltam a folyó parton és arra vártam, hogy elsuhanjon a csónak. Elsuhanjon a csónak amelyen, megpillanthatom testhajlatainak gömbalmáit, amelyet olyan régóta vágyok magamhoz ölelni. Érezni keménységét, beszívni illatát.

Beszívni azt az illatot, ami a kárpátaljai hajnali köd cseppje permetezett bőrére. Beszívni azt az illatot, amit az erdélyi helyek öleléséből kibontakozó vékony-szálú patakóriások a föld bölcsőjéből hoztak magukkal. Az illatot a mesék földjéről. Óriások öléből és törpék szeretetéből.

Illatot, amit úgy hordanak át, ezen az álmos, depresszív rónán, mintha a feltámadás kelyhéből öntöznék szent vízzel ezt a tájat. Talán az ébredésért. Talán azért, hogy végre feltámadjanak az indulatok. Feltámadjanak az érzések. A tájat lakó emberek megismerhessék a szerelem, a szeretet, a barátság és az egymás elismerésének érzését. A szülő szeretetét a fiú iránt és a fiú elismerését a szülővel szemben.

És hozza a folyó a lányt. Hullámok szele az illatot. Hajnali égbolt az ébredést. És viszi szerte a világba. Idegen népek otthonába. Megmutatni nekik azt a fájdalmat, amit senki más nem érezhetett jobban, mint az mint aki magyarnak született. A halálra ítélt nemzet. A világ megalázott és kirekesztett fia. A fiú, aki nem sírt. A fiú, aki nem követelt. A fiú, aki büszkén vállalta fájdalmát.

De most már elég. Érezzétek ti is ezt az illatot. Érezzétek a föld illatát. Érezzétek a vérrel áztatott avar keserédes, áporodott szagát. Érezzétek lerombolt házak porfelhőinek bűzét. A szétválasztott családok, hajnali kínlódásainak bűzét. Érezzétek Trianon szennyel áztatott, áporodott és rohasztó bűzét, és adjatok vissza mindent. Adjatok úgy, ahogy más népeknek is adtatok. Ahogy adtatok, az izraelitáknak, ahogy adtatok a kommunizmus áldozatainak, ahogy adtatok mindenkinek, akitől elvettek valamit. Adjatok hát nekünk is.

Vagy talán nem lehet. Vagy talán nem tudtok. Vagy talán nem akartok.

Érezzétek ezt a fájdalmat Amerikában, Ázsiában, Európában, Afrikában, Ausztráliában. Érezzétek a világ legkisebb szigetétől a legnagyobb államig. Érezzétek át Trianon kínját és keservét. Érezzétek át családtagjaitokon. Barátaitokon. Rokonaitokon és ismerőseiteken. Érezzétek át a magyar nép sorsát.