Szabó Kila Margit versei (Véna Antológia 2009/1)

Add Uram

Kérlek, adj Uram erőt, hogy
a meglévő napjaimat,
békésen, jól elviseljem.
A magányos óráimat
Veled és Hozzád fordulva,
bölcs, igaz módra élhessem!
Kérlek, adj nekem Uram jó
egészséget, tiszta elmét,
hogy felismerjem a gonoszt,
meglássam a helyes utat.
Adj Uram nekem ihletet,
hogy verseimmel Tégedet
dicsérhesselek!

Emlékül

Szép, verőfényes reggelre ébredtünk,
E június tizenhetedikei napon.
Tégedet köszöntelek Erzsi néni,
A nyolcvanadik születésnapodon.
Pár szál virág, a szeretetem jele.
Csak Ők tudják, hogy mi van a szívemben.
Ünnepi köntöst öltött, a Nap sugara.
A Te arcodat, gyengéden simogatja.
A fecske is csicseregve, dalol a fán.
Csiripeli: „Szép ez a nap, igazán!”
Mai nap van „Erzsi Mama” születésnapja.
Boldogan fut hozzá, az összes unokája.
Szeretetük jelét, karját, mind felé tárja.
A mai napon van a 80. születésed napja.
Gondolj vissza szeretettel, a megtett útra.
Tudom, számtalan, küzdelmes, éved volt.
De amellett, sok öröm is, szép is, volt.
Kívánom, hogy a következő években:
Gyermekeiddel és az unokáiddal,
Még sok, szép, és boldog évet éljél!
Bút, bánatot, rosszat, elfeledjél!
A jó Isten éltessen e gyönyörű napon!
Remélem jövőre is, köszönthetlek a:
Nyolcvanegyedik születésnapodon!
S a kertem, még szebb virágait, hozhatom.

Hazám
Olyan vagy nekem
Mintha anyám, apám lennél.
Gyöngyharmatos, szép tavaszi reggelen
Az éjszaka friss fuvallata lennél.
Olyan vagy nekem,
Mint a csillagos mindenség.
Pompásan virágba hajló, tarka rét.
A szívet melengető gyönyörűség.
Olyan vagy nekem,
Mint a nagy szenvedély tüze,
A boldog családi fészek melege.
A lét, szabadság utolsó reménye.
Olyan vagy nekem,
Mint a vidám felkelő Nap,
Mely lágy, meleg sugarával simogat.
És virágos kikeletkor csalogat.
Te az vagy nekem,
Mint a víz, a só, a kenyér,
A szerelem, a mindent adó otthon.
Nélküle élni én nem, nem élhetnék.