Magyar Anikó versei (Véna Antológia 2009/1)

1986. április 21-én születtem, Budapesten, de gyermekkorom nagy részét Szigethalmon éltem le. Budapesten, a 21. Kerületi Vásárhelyi Pál Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem le, ahol közgazdasági érettségit szereztem. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola hallgatója vagyok, ahol informatikus könyvtáros szakon tanulok.
A versírást középiskolás éveim alatt kezdtem, verseimet először csupán saját magamnak szántam. Verseim témája miatt mára úgy gondolom, hogy egy nagyobb közönségnek is szeretném megmutatni írásaimat. Verseim időszakok, vagy röpke gondolatok, esetleg hírtelen fantázia vagy bizonyos események rám hatott szüleményei, melyekkel a bennem lévő érzelmeket hívom életre, az életem történéseit vetítem ki. A versírás számomra egy folyton engem kísérő erő, mellyel könnyebben megbirkózom a mindennapok nehézségeivel, ami lendületet ad az élethelyzeteimben, ami segít, hogy kitisztuljon a bennem lévő érzelem-kavalkád.

Ami megmarad

Különös csend, különös zaj,
egy ismeretlen hangú dal,
fényesen kék, mint a nappal,
különös csend, különös zaj

Árnyékos szív, árnyékos hang,
rég nem hallott, déli harang,
tompán kolompol hangja: bang...
árnyékos szív, árnyékos hang

Elmúló nap, elmúló kép,
halandó a lét, továbblép,
mint tündérmosoly, olyan szép,
elmúló nap, elmúló kép

Emlék ha fáj, emlék, ha tép,
különös bár, de emlék a lét,
szorosan markolja hitét:
emlék a táj, s emlék a szép.

Tavaszi köszöntő

... Már arra vágytam,
hogy végre érezzem
az illatos levegőt,
hogy láthassam
a sok viharfelhőt,
ahogyan végre
továbbhalad;
S a tiszta égre
a nap fénye had
vesse első, langyos
sugarát, míg álmosan
nagyot pislog,
majd a föld hálásan
fogadja kezét:
a tavasz melegét...

Kacag a szél

Kacagott a szél,
bátorított nyári zápor,
boldog voltam még,
boldog, s elég bátor,
hogy szembeszálljak hibákkal,
s a rossz igékkel,
vitáztam hát hazugsággal,
nem volt bennem kétely...

Kacagott a szél,
mint ki tudja rólam,
hányszor láttam arcát,
s hányszor mosolyogtam
rá, akár télen, fagyban,
vagy tűző napsütésben,
ha a rossz megtorpan...
hogy megpihenjek szépen.

Kacagott a szél,
s ma is kacag,
mert bármit lát köztünk,
ő ugyanolyan marad:
vidám, gyenge vagy épp erős,
mely kiszakít sok virágot,
büszke, bátor, öreg bölcs,
aki ma kineveti a világot.