Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
 |  |  |  |
Zsatkovics Edit versei (Véna Antológi 2009 - Irodalmi pályázat)
1951. február 8-án született a Vízöntő havában. Jelenleg Debrecenbe él. Talán szülei korai elvesztése miatt kezdett el írni nagykorúsága kezdetén. Bölcsész végzettségű. Volt orvos-írnok, egészségnevelő, közművelődés-szervező, újságíró, tudományos segédmunkatárs, könyvtáros. Pályáját szociális munkával zárta. Írásai több ifjúsági és üzemi lap közölte. 2008-ban több vers-pályázatát antológiákba szerkesztették (Accordia Kiadó, Barátok Verslista, Anárbo Kiadó) és úgy érzi, továbbra is lenne közlendője, a szépirodalom közelében szeretne maradni.Mindössze ennyi
hát ennyi volt az ennyi?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
hát ennyi volt az ennyi?
nem jött golgota, se virág
nem nyílott golgotavirág
hát ennyi volt az ennyi ?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
nincs kereszt,se sirató
nincs fal, se ágy kiadó
siratófal eladó
tiszavirág, tiszafa,
hol jártál az éjszaka?
hát ennyi volt az ennyi ?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
élet , élet kérészélet
szerelmetlen méreg-élet
szeretetlen szégyenérzet
Ávételi elismervény
Alulírott elismerem,
hogy a mai napon,
csuhéból tákolt testem
repülő égő csóvákkal,
füttyös kedvű csókákkal
nem barátkozott,
fejemre madarak ellen
kalap húzatott,
számba varázsszó helyett
cukorrépa szúratott,
tékozló varázs,
fuldokló parázs
könnyedén túladott.
Mankóból hevenyészett
fél karom csikorgásait
vadludaimnak letagadtam
a szélre fogva.
Fentiekért
megbecsülésem
átvételi elismervényen
azonnali elszámolás terhe mellett
átvettem.
Kesergő a fájdalomhoz
Oxigéntelenített levegőben
nem rezdülnek hangszálaim,
szemem, mint két odú parázslik.
Karom erejét a magány
szögesdrótjai felszántották.
Ujjaim hegyéről elreppentették kendőiket
csacska tündéreim.
Torkom titkaimat fuldokolva őrzi,
ragacshajam neont cikkázó denevérek cibálják,
Hínártestem szilánkokká vált.
Pipacsszámat kékre marta a hideglelés.
Kétségekben kicserepesedett ajkaimat
szavak jégesőcsonkjai felszabdalták.
Szirének mézszínű csobbanásai
bárgyú küklopszokká váltak bennem.
Igérem,
nem vet többé színes petárdákat bennem a fény,
halvány csillagaimból nem öntök többé tejutat,
savót nem látok többé szivárványnak,
szurkot soha többé kacagó éjszakának,
darócot nem hiszek láthatatlan kaftánnak,
lyukas sarut százlépő csizmának.
Igérem,
többé szitáló ködbe lehelve nem suttogok többé
kedvest toporzékoló jégparipák nyakába.
Szívemben kialudt tábortüzek,
meghaltak a vizek
kifújtak a szelek
bennem.
Pillámra nyirkos fal zuhan
imámra pogány sáskahad.
Kerékbatört pillanat
borotvája sikolt torkomba :
avarban pihegő, törött szárnyú,
bíbortollú
sasfiókám harmatcseppért könyörög.
hát ennyi volt az ennyi?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
hát ennyi volt az ennyi?
nem jött golgota, se virág
nem nyílott golgotavirág
hát ennyi volt az ennyi ?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
nincs kereszt,se sirató
nincs fal, se ágy kiadó
siratófal eladó
tiszavirág, tiszafa,
hol jártál az éjszaka?
hát ennyi volt az ennyi ?
hát ennyi volt a semmi?
senki se tudott úgy szeretni
élet , élet kérészélet
szerelmetlen méreg-élet
szeretetlen szégyenérzet
Ávételi elismervény
Alulírott elismerem,
hogy a mai napon,
csuhéból tákolt testem
repülő égő csóvákkal,
füttyös kedvű csókákkal
nem barátkozott,
fejemre madarak ellen
kalap húzatott,
számba varázsszó helyett
cukorrépa szúratott,
tékozló varázs,
fuldokló parázs
könnyedén túladott.
Mankóból hevenyészett
fél karom csikorgásait
vadludaimnak letagadtam
a szélre fogva.
Fentiekért
megbecsülésem
átvételi elismervényen
azonnali elszámolás terhe mellett
átvettem.
Kesergő a fájdalomhoz
Oxigéntelenített levegőben
nem rezdülnek hangszálaim,
szemem, mint két odú parázslik.
Karom erejét a magány
szögesdrótjai felszántották.
Ujjaim hegyéről elreppentették kendőiket
csacska tündéreim.
Torkom titkaimat fuldokolva őrzi,
ragacshajam neont cikkázó denevérek cibálják,
Hínártestem szilánkokká vált.
Pipacsszámat kékre marta a hideglelés.
Kétségekben kicserepesedett ajkaimat
szavak jégesőcsonkjai felszabdalták.
Szirének mézszínű csobbanásai
bárgyú küklopszokká váltak bennem.
Igérem,
nem vet többé színes petárdákat bennem a fény,
halvány csillagaimból nem öntök többé tejutat,
savót nem látok többé szivárványnak,
szurkot soha többé kacagó éjszakának,
darócot nem hiszek láthatatlan kaftánnak,
lyukas sarut százlépő csizmának.
Igérem,
többé szitáló ködbe lehelve nem suttogok többé
kedvest toporzékoló jégparipák nyakába.
Szívemben kialudt tábortüzek,
meghaltak a vizek
kifújtak a szelek
bennem.
Pillámra nyirkos fal zuhan
imámra pogány sáskahad.
Kerékbatört pillanat
borotvája sikolt torkomba :
avarban pihegő, törött szárnyú,
bíbortollú
sasfiókám harmatcseppért könyörög.