Márai Sándor - Mennyből az angyal
Mindenek előtt hallgassanak meg egy karácsonyi verset, ami a jelen pillanatban is aktualitással bír és amelynek fontosságát bár sokan nem akarják megérteni, de a Jó Isten úgyis elrendezi azt.
Kell a testnek a nyugalom, ugyanúgy ahogy a léleknek is szüksége van reá. Mert a test nyugalma a lélek nyugalmával összhangban az életünknek egy olyan tökéletes harmóniát kölcsönöz, amelyet nem kapunk meg sehol máshol csak a nyugalomba. A nyugalomhoz természetesen szükség van a test és a lélek tisztaságának megteremtéséhez is.
A szeretet ünnepe teljében volt időm lecsendesedni és megismerni a bennünket körülvevő lehetőségeket. Megismerni azt az utat, amely egy a megváltás fele vezető út kezdete, és amely mindennapi életünk keserűségében is teret teremt a kilátás lehetőségének.
Volt időm lecsendesedni és elgondolkodni. Talán egy kissé filozofikus irányba is elmentem Isten atyám és Isten anyám számomra kiszabott gondolati útján. Gondolatok tömkelege kering bennem és ebben a nagyvilági zűrzavarban valahol a lelkem mélyén: érzem (mert közel vagyok a röghöz) ősi egyházunk, a pálos rend mindenek fölötti igazságosságának szellemi és erkölcsi üzenetét. A nemzet szeretete, Isten szeretete.
Érzem ezt egy olyan világban, ahol mindenki többnek hiszi magát másnál, és azt hiszi, hogy ő kakilta a spanyolviaszt, na meg az egyetemes és műszaki tudományok téziseinek jelentős hányadát. Ez autodidakta képzés az élet-egyetemen, a messziről érkezett (vándor) ember számára, „persona non grata” (nem kívánatos személy) belépőkártyát juttat csupán.
Ilyenkor mindig mosoly ül az ember arcára, mert a Ráth Végh-i „Emberi butaság kultúrtörténete” tárul a szem elé ezen a kietlen rónaságon, ahol azt hiszik magukról az emberek, hogy mindenkinél többet tudnak. Tisztelet a kivételnek…
Én a kis filozofikus énemmel és a Karácsony Üzenetével lelkemben utólagosan Kívánok Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt minden olvasómnak.