Kilencven éve félrevert harangok fogadták a trianoni "békediktátum" aláírását. Az azóta eltelt évtizedek alatt sokféleképpen próbáltak viszonyulni az országot megcsonkító diktatórikus és egyhangú szerződéshez. A Horthy-rendszer törekvéseinek háborúba sodródás volt az ára, a Kádár-rendszer elítélte, de nem tudta kezelni a Trianon-problémát, ezért inkább hallgatott róla. Június 4-e emléknappá nyilvánításával mától hivatalosan a magyar emlékezetpolitika részévé vált a trianoni békeszerződés.

A nemzetgyilkosság feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjét kívánták biztosítani. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva - teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920. májusban adták át, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerződést magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá 1920. június 4-én. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden szerződésben helyet kapott. A szerződés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet, s korlátozta a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.

A szerződés kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggő tömbben a határ mentén. A békeszerződés tartalmazott a kisebbségek jogaira vonatkozó előírásokat is, eszerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.

A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Északon Somoskő és környéke (kivéve a Somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.

A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. Magyarország 1938-ban az első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939-ben Kárpátalja fennmaradó részét, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. 1941-ben Jugoszlávia német megszállása után visszakerült a Délvidék is. Akkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került - de ennek ára a háborús részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. Az 1947. február 10-én aláírt, a II. világháborút lezáró párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza, semmisnek nyilvánítva a bécsi döntéseket, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.

2004. december 5-én a munkásőrök pártját jelentő MSZMP-ből kivált és folyamatosan újjáalakuló, magát a demokrácia alap pillérei fölé helyező, de ugyanakkor azzal azonosuló megtévesztő MSZP, hazugsághadjáratával, a magyar társadalom jelentős részét arra sarkallta, hogy a határon kívül rekedt nemzettestvéreik ellen szavazzon.

2010. május 31-én az Országgyűlés a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Sólyom László köztársasági elnök tegnap írta alá a törvényt, amely így ma lép hatályba.

Bencze Attila - MTI

Olvass tovább…

Olvass tovább…

(részlet egy készülő regényből, cenzúrázatlanul)

Ott álltam a nemzet templomában, és mint egy igazságtalanul fogva tartott ember, aki a felmentő bírói könyörületbe reménykedve lázasan lép be a tárgyalóterembe – úgy léptem be eme templom csodálatosan gyönyörűvé kreált szentélyének jobboldali páholyába. Egy fenséges érzés kerített hatalmába. És mint kisgyerek, aki karácsony táján minden percben várja az égi csodát, a szívemet az agyamban éreztem dobogni. A lélegzetem egyre jobban felgyorsult, mert tudtam, éreztem, hogy nem egy mindennapi csodának lehetek tanúja, hanem egy olyan történelmi pillantnak, amire kilencven keserves éven keresztül vártunk. Vártam én és vártak azok az ősök, akiknek valamikor még magyar szív dobogott mellkasukba, és akik, az után, hogy vérüket adták a magyar nemzetért, a magyar hazáért és egyáltalán a magyar életükért: megalázott és kirekesztett emberként kellett éljék idegennek átkeresztelt, és immár félve kiejthető magyar világuk hétköznapjait.

Ott álltam a nemzet templomába és a döntésre vártam. A döntésre, amely talán feloldja a határon kívül rekesztett magyar nemzettestvérek ellen elkövetett népszavazásként elhíresült katasztrófából fakadó sérelmek kötelékét. A nemzet templomának szentélyében, valami eddig még nem érzékelhető csend uralkodott. A parlamenti képviselők valami kegyelet teljes némasággal foglalták el helyeiket és mindnyájuk szemében ott tükröződött 90 év keserűsége és bánata. 90 kegyetlen évnek minden egyes megalázó pillanat. És szívük lázadásával, lelkükben érzett fájdalommal, arcukról leolvasható elhatározottsággal sugallták, hogy elérkezett a pillant. Elérkezett a pillanat, amikor végre pontot tehetnek egy sötét, degenerált és igazságtalan korszak végére.

Ahogy végigpásztáztam az elhatározottságod sugárzó arcokon, a szemem megtelt az új magyar ébredés hajnali harmatával. A testem remegni kezdett és már alig tudtam uralkodni érzéseimen, hogy belekiálthassam a csendbe a magyarság, az otthon hagyott székelység jelenének és múltjának fájdalmát. Egy pillanatra akartam belekiáltani ebbe a díszes térbe Nagy Józsi bácsi üzenettét, aki halála előtt a kezemet megfogva a magyar jövő reménységével búcsúzott el tőlem. Bele akartam kiáltani Erzsi néni bánatát, aki valamikor még magyar világba született. És bele akartam kiáltani sok-sok székely ember fájdalmát, keserűségét és gyászát, amit egy olyan hiányosság okozott, aminek pótlására gyűlt össze ez a sok jó lelkű ünneplőbe öltözött ember.

Ahogy a gondolatok és sok székely, felvidéki, délvidéki illetve kárpátaljai testvérem arca cikázott előttem a szemem homályán keresztül egy történelmi jelentőségű szavazás pillanatait követtem. És ahogy tekintetem a kijelzőre emeltem és megpillantottam azt a valami emberfölötti összefogást, amiről nem sokszor tehettek tanúbizonyságot eme szentély falai, zokogni kezdtem. Felnőtt emberként zokogni kezdtem. A zokogásom teljesen kivette az erőt a lábamból. A fejemet a kezemre fektettem, és olyan érzésem zokogtam, zokogtam, zokogtam. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha velem remegne az egész páholy, az egész parlament. És csak hulltak a könnyeim. Igazi kövér, sok-sok év keserűségétől és bánatától megszabadító örömkönnyek és belesóhajtottam az újjászületett világ friss levegőjébe. A határon kívül rekedt magyarság állampolgársági álmának meg-fogantatásának levegőjébe, hogy végre, valahára 90 keserves év után, 9 hónap vajúdással megszületik az új magyar értékrend.

Olvass tovább…

Alkalmam volt jelen lenni a Magyar Parlamentben, mikor is egy olyan felemelő érzés keríthetett hatalmába, amit nem mindennapi pillanatként éltem meg, ugyanis egy közel 90 éve hozott igazságtalan döntés ellen a Csonkahoni magyar politikum meghozta a döntést. A kettős állampolgárságról szóló döntést. A döntést, hogy a határon kívül rekedt magyarok a Trianoni, magyar holokauszt fájdalmas évtizedei után végre fellélegezzenek. Hétfői anyagként felkerül majd az oldalra, az a próza, amit jelen pillanatban is, a felocsúdás állapotában, mindig újra és újra írok, mert gondolatok tömkelegével telezsúfolt írásom született a törvény meghozatalát követő éjszakán. Látogassanak tehát vissza a honlapra.

És hogy mit írt a sajtó?

Szerdán az Országgyűlés elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A képviselők 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket, amelyet nagy taps fogadott az ülésteremben. Nemmel voksolt az előterjesztésre a szocialista Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Tartózkodott három MSZP-s – Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván – és két LMP-s – Dorosz Dávid és Szabó Tímea – képviselő. Az igen szavazatokat 224 fideszes, 34 KDNP-s, 32 szocialista, 43 jobbikos és 11 LMP-s képviselő adta le. Nem voksolt 21 szocialista frakciótag, köztük Lendvai Ildikó leköszönő pártelnök. Támogatta szavazatával a javaslatot az MSZP frakcióvezetője, Mesterházy Attila és a volt házelnök, Szili Katalin.

Az elfogadott törvény szerint nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. 

A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok szerint akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. Mindez egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven, automatikusan történhet. Az előterjesztő fideszes és KDNP-s politikusok, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt azt javasolták, hogy a „kettős állampolgárságról” szóló jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen lépjen hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kelljen alkalmazni. A törvényjavaslatot eredeti formájában fogadta el az Országgyűlés. A szöveghez csak az ellenzék nyújtott be módosító indítványokat, ezek közül azonban egyet sem támogatott a többség. Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény sürgős kihirdetését kérik a köztársasági elnöktől.

A zárószavazáson technikai hiba miatt nem voltam jelen, rosszul tájékozódtam, és ennek következményeképpen nem tudtam a zárószavazás konkrét időpontjáról. Egy korábban egyeztetett, a múlt hétről elhalasztott rádiómeghívásnak tettem eleget. Az eset kapcsán szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki hiányolta jelenlétemet – fogalmaz közleményében Vona Gábor.

Olvass tovább…