A napokban látott napvilágot egy verseskötet. Egy olyan verseskötet, amely egy rajongóm tollából került nyomdai gondozás alá. Olasz Anikót valamikor a tavalyi év folyamán ismerhettem meg, amikor a Sajószögedi könyvtár meghívott, hogy bemutassam könyveimet. A virtuális ismeretség viszont sokkal előbb el kezdett gyümölcsözni. Még akkoriban, amikor a Háló Rádió éterében pörgettem a korongot és vezettem a műsort. Anikóval folyamatos levelezgetésbe kezdtünk, és ekkor határozta el magát, hogy el kezd verseket írni.
Anikóról annyit kell még tudni, hogy nagyon sérülékeny lelkületű lány, aki ideje java részét a „csetelés” világában élte és így próbált kirepülni a négy fal közül, ahová tolószékben ragadottsága bekötözte. A magányt talán legszebben a következő versszakával írta le: Mindig magamban beszélek, / szólok egy másik félnek, / Kitől Én nem félek, / mert Én vagyok az. / Kivel megbeszélek / mindent, de mindent.
Minden kedves ismerősöm figyelmébe ajánlom Anikó könyvét, aki azért kezdett el írni, hogy megfeledkezzék a tolószék-magányáról, és versikékbe foglalva levetkőzze bánatát. Mivel a könyv csak limitált példányban jelent meg, így utánrendelésre van csak lehetőség. Akinek felkeltette érdeklődését és kíváncsiságát a könyv felveheti vele a kapcsolatot a +3630/365-5837-es telefonszámon vagy a
szimda33@gmail.com e-mail címen