Csupán órák s percek villanása
s haladhatunk a nemes cél felé,
tolvajokat látni térden állva
s lelkünk röptetni szabad ég felé.
Csupán órák s percek villanása,
- „Itt az idő” mondom elég legyen -,
hogy a bőrünk húzzák kaptafára
kiktől bennünk szeretet nem terem.
Csupán órák s percek villanása
- nyugtat a tudat s jobban a jövő -,
lelket kapunk testünk vályogába
és agyunk lágya lassanként benő.
Csupán órák s percek villanása,
hogy ne legyünk többé a fogalom
mint a lábnyom sima homokágyba
- ez közös célunk, nagyon rég tudom.
„Itt az idő” most! Vagy soha többé
nem lesz reményünk magyar ég alatt.
„Itt az idő” most és mindörökké
döntsük le az új berlini falat.