Egy szép napon a Turáni törzsek elindultak felfedezni egy addig ismeretlen világot. Szívükben békével és szeretettel, lelkükben kibéküléssel és nyugalommal, testükben felszabadulással és felszabadulás örömével. Türkök, Kazárok, Szittyák és Bolgárok. És útnak indultak Hunok, Avarok, Magyarok, hogy békét és szeretetet hirdessenek az istentelen és nomád népeknek, akik a hegyek bércein és völgyek lankáin gyilkolták saját véreiket. Mongolok, Szumírok, Pártusok és Kusánok tudását és szellemét hordozva magukban, hitték és tették a dolgukat, mert tudták, hogy a mindenek felett ott lebegő szeretet megbékíti majd az emberi lelkeket. És nekivágtak hegyeknek, domboknak, völgyeknek és síkságoknak, hogy hirdessék az igét befogadva a hitetlen lelkeket.
És jöttek kegyetlen évszázadok, évezredek, amik gyilkos seregekként törték össze az ősi szent hitet, kiölve belőlünk minden szépet és jót, amit a teremtésünktől fogva hordozunk magunkba. És ennek a kegyetlen hadjáratnak az lett vége, hogy meghasadt az ég és valahol az égbolt vörösségében a turulmadár szárnyalásában felcsillant a remény. Az újjászületés reménye.
Baskírok, bazáni tatárok, közép-ázsiai karakalpapok, kaukázusi balkárok, krím tatárok, özbegek, kirgizek, türkmenek és az anatóliai törökök összesítik szellemi és lelki erejüket, hogy rendet rakjanak ebben a fejre állított világban.
És megszületik az új turáni rend, a szeretetre, a hitre, a mások felemelésére és testvéreink véreinek tiszteletére épülő csoda, amin a világ más népei egyre gyakrabban kapják fel a fejüket. Mert ez a tudás nem más, mint az Istentől kapott legnagyobb szellemi töltet, amit nem győzhetnek le emberi kéz és elme által kreált sátáni fegyverek. A tudás, ami arra tanít, tudva vagy tudatlan, biblikusan vagy bibliától függetlenül, hogy szeresd a családodat, Istenedet, népedet, hazádat, felebarátodat és minden egyes embert, akit a teremtő életre adott át annak a földnek, amelyre képesek lehetünk újra leszületni. Csupán meg kell tanulnunk élni annak minden gyönyörűségével.