Bencze Attila – Korai vénülések

Éveim akár a szegecsek
körülverik létem bádogját.
Egy perccel sem lettem öregebb
csupán a tudatom szállt tovább.

Úgy érzem, lassan átvénülök
az éveim félszeg mosolyán,
szétpattogó sárkunyhók között
és magával ránt a líra szán.

Mintha már ötven fele mennék,
úgy szabták rám a bölcsességet
a rideg lépcsőházi esték
és pincék falán az enyészet.

Több vagyok már az időnél is,
mi nem osztott mást csak lét-pofont,
s most ólomszínű múlt idő visz
keresni versbe-vég otthont.