Szőke Erika írásai (Véna Antológia 2009 - Irodalmi Pályázat)

Itt rekedtem.... erkölcsök és kontrollok rácsai között. Miért nem engedsz szárnyalni?
Neked is jobb lesz,hidd el. Nem, nem teheted mindig azt, amit az úgynevezett eszed diktál, bizz már bennem, hagyd, hogy vezesselek.
Kitörni vágyom! Miért nem akarod, hogy lássák mennyire értékes, különleges vagyok.
Áh… hogyisne… már értem, félsz felvállalni, hogy te nem vagy egy sablon baba.
Senki sem az, és mégis mindenki az akar lenni, nem értem!
De eljön majd az idő mikor én fontosabb, leszek, és sajnálni fogod, hogy nem jöttél rá hamarabb. Igen... eljön az idő, amikor nem lesz szégyen az, ha a szemedből én tükröződök vissza. Csak arra kérlek ne nyomj el, én segítek, hogy megtaláld önmagad, hogy teljes ember lehess.
De adj néha ennem, nem ér számomra semmit a kenyér, a víz, adj nekem igazi értékeket, igazi érzéseket. Olvass a világról, hogy megértsd ,miért vagyok, és miért fontos, hogy érezd a hatalmamat. De itt a rácsok mögött nem tehetek semmit, kérlek hagyd, hogy szárnyaljak!

Öld meg!

Sebes árny suhan a széllel,
Fájó emlék lappang a szívben.
Törd össze árny,lopd el tőlem,
Vidd messzi szép emlékem.
Haggyj helyébe tiszta helyet,
Hogy mi jön, tiszta legyen.
Öld meg árny, öld meg bennem,
Minden álmot mi visszamenne.
S ha dolgod elvégezted,
Térj be máshoz, vigyél el
Minden kínt, mi könnyt fakaszt,
Minden szárnyaló vágyat,
Mely többé nem tér haza.
Te csak tépd szét, te csak
Öld meg!

Az élősködők

Gödör mélyén kígyó,alma,
ott a világ nagy hatalma.
Feljebb bennem ott a szívem,
amit súg, teszem híven.
Még feljebb az értelem,
itt zajlik az életem.
S mégis káosz lelkem zuga,
görcsös szívem, mégis puha,
ugrál rajta ördög-angyal,
szólítgatnak édes hanggal.
A határok már elvesztek,
múltam kéritek? Nesztek!
De többet már ne kérjetek,
Lelkem mélyére, haza térjetek.