Márton Zsolt írásai (Véna Antológia 2009/1)

1977. március 8-án születtem, Veszprémben. Jelenleg Balatonkenesén élek. 1995-ben a Béri Balog Ádám Honvéd Gimnáziumban érettségiztem (Győrben) majd elvégeztem a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolát, mint alapfokú tűzvédelmi előadó valamint vegyi-védelmi vegyészmérnök. 2000-ben folytattam a középfokú tűzvédelmi előadói kurzust katonai továbbképzésben. 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán mérnöki tanári diplomát szereztem, ezt követően pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem környezetvédelmi szakmérnöki képesítést szereztem. 2005-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző kurzuson, munkavédelmi mérnöki tanulmányokat folytattam. 2008-ban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem védelemigazgatási szakán, a katasztrófavédelmi szakirány területén munkavédelmi mérnöki tanulmányok elsajátításának fogtam neki. Jelenleg felsőfokú labdarugó játékvezető vagyok, mely diplomámat 2006-ban szereztem meg a Magyar Labdarugó Szövetség Felnőttképzési Intézetében. 2007-től az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola vegyi-védelmi oktató, megbízott tűz-, munka-, környezetvédelmi tisztje vagyok.


Lakótelep áll a város határában, hol ezrek laknak nyomorukban. Szűk a hely. Hallasz és látsz sok mindent, mi körül ölel téged. Az élet mutatja mily szegény is az ember. Van, ki kitörve sportol, van ki lyukában megbújva, csak rágódik. A sok tíz emeletes házak között vannak négyemeletes kisebb kockák, hol ugyan kevesebben laknak, de annál színesebb egyéniségek.
Egy szombat délután az egyik lépcsőház lakója a másodikról lement futni a környező erdőbe, Duna partra. Haza felé, aztán látja, hogy a ház bejárata előtt valami történt. Közelebb érve figyelmes lesz. A saját lépcsőháza előtt áll két ágról szakadt kis srác. Egy kreol bőrű épp csodálkozva néz és rágja körmét, a másik épp társa mögött meghúzódva csodálkozik. Látszik barna tekintetükben az értetlenség.
Az épület előtt nagy tócsák vannak és több zacskó is, szét van szakadva. Valaki kidobta a házból. A lakó a másodikról felnéz, minden ablakot zárva talál. Azért a fal mellett óvatosan lopózva bemegy az ajtón, majd visszahajol, és szaggatottan felcsenget kisfeleségének. Majd megnyugodva felmegy a lakásba. Felérve piciny felesége várja és beengedi. Belépve elújságolja mit látott. Felesége csak bólogat, és halkan megjegyzi neki:
- A két kis fiú volt. Játszanak.
- Az nem baj, ha kísérletezéssel ismerik meg a világot. Mondta a lakó a másodikról.
- Hát igen de a zacskókat ott hagyják majd.
Majd a szobába mentek és beszélgettek. Pár perc eltelik és egy különleges hangra lettek figyelmesek. Nagy csattanás és utána jött …..
- Auuú! Ez eltalált. Miért dobáltok?
A lakó a másodikról kinézett és látta, hogy a negyedikről a kis fiú focilabdájával hazaérkezett és felcsöngetett. De jött a nagy csattanás. A negyedikről a vízzel teli zacskó eltalálta. Ázottan és kellően elcsodálkozva nézett felfelé, ahol idősebb testvére és édesanyja állt az ablakban.
- Most ez miért volt? Kérdezte a kis fiú
- Anyu ötlete volt. Válaszolt az idősebb testvére
- Állandóan kerestek a rossz barátaid, és hiába mondtam nekik, hogy nem vagy itthon mindig felcsöngettek. Ki kellett találnom valamit. Különben is. szedd össze a zacskókat! Kiabált az anya
Az értetlenül és döbbenettől megszólalni sem tudó kis fiú szófogadóan összeszedte a zacskókat és felment a negyedikre. Lakó a másodikról majd megszakadt a röhögéstől. Nem hitte el azt, ami történt. Egy négy gyerekes családanya, ahol a legnagyobb fiú már majdnem tizennyolc, a legkisebb fiú, aki elázott körülbelül tíz éves lehet, és a középkorú anyjuk, a negyedikről vízzel teli zacskóval dobálja azt, aki felcsönget hozzájuk. Nem ismeri fel saját fiát. Telibe dobja és még az Ő szemetét a porul járt fiúval szedeti össze.
Az élet így mutatja meg mily szegény is az ember. Nem fizikai értelemben, hanem lelkileg.

Mulatok!

Születés és halál
Örök körforgás
Ünneplésre hívatott
Csak a születésnapom

Hisz hát örüljön
Ki velem tart
Megszülettem!
Itt vagyok

Halálom után
Már nem mulatok
Sírjon a vigadalom!
Ki kísért utamon

Ma születtem
S lehet!
Holnap halok
De addig! Míg élek

Mulatok, mulatok.
Jó kedvem kongatom
Harangot eldugom
Utolsó hajnalon

Folyjon a bor
A vérző könny
Mosolyogj!
Éveid számolod.
Zúgnak a harangok.

Szíved kiállt
Állj!
Igyunk hát.
Az angyalát.

Katkó

Az ígéret szép szó
Ha betartják, úgy jó
Tudta ezt folyó
S minden hallgató
Olykor mily megható
Régi fájó
Emlék, csak könnyfakasztó
Miért múlt el, Óóóó!
Visszagondolva már szeretett diákkor
S több volt, mint iskola a Katkó
Suhanc gyermeknek célfakasztó
Növendéknek tudást adó
Egységes és összetartó
Az Embert és Katonát nevelő Katkó!