Az idő mulásaAhogy mulnak felettem az évek
Ugy törnek rám a régmult emlékek
A nyári napsutés is egyszer véget ér
Beköszönt az ősz és mindjárt itt a tél
Hullanak a levelek a fákrol
És én még mindig álmodom a nyárrol
Álmaimban vissza-vissza térnek
Varázsaik a szép nyári estéknek
Vége van a forró meleg nyárnak
Rám már csak a hideg őszi napok várnak
Holvagytok ti szép tavaszi napok
Holvannak a nyári alkonyatok
Ahogy hullanak a fákrol a levelek
Ugy mulnak el felettem az évek
Néha-néha visz-visza nézek
De már elenálni nem tudok a télnek
Szép volt a tavasz még szebb a nyár
De véget ért, nem jön visza már
Másnak nyilnak a virágok a réten
Másnak ragyog a csillag fent az égen
Én már beérem az ősszel és téllel
Meg a sárga hulló falevélel
Boldog vagyok hogy ez még az enyém lehet
És nem hiába multak el felettem az évek.
Gyere visszaGyere vissza hozzám s maradj velem
Nélküled az élet oly örömtelen
Megbántottál engem ugye te is tudod
De tenélküled élni én már nem tudok
Ugy mentél el hogy el sem bucsúsztál
Nem tudod hogy ezzel mily nagy fájdalmat okosztál
Álmaimban még mindig veled vagyok
Éberen is csak terád gondolok
Az én beteg szivem csak téged szeret
Nem gyógyultak még be a vérző sebek
Mondd mit tegyek hogy elfelejtselek
Hogy nem fájjanak ugy az emlékek
Gyere vissza hozzám s maradj velem
Add vissza nekem a régi életem
Ha velem vagy meglásd hogy majd sikerül
Gyere vissza kérlek ne hagyj egyedül
Gyere vissza hozzám légy boldog velem
Nélküled az élet reménytelen
Mert ez a bolond sziv csak teérted dobog
Gyere vissza és én mindent mebocsájtok.
Az én szülő földemSzeretem a szülő hazámat, én nem tudnék már máshol élni
Nem tudnék más ég alatt aludni és más nyelven beszélni
Én itt születtem, az Isten esz a földet adta szülőföldnek nekem
Mindig is itt éltem, és én ugy, de ugy szeretem
És én olyan boldog vagyok hogy itt születhettem
Itt a fenyves erdő alján, már oljan rég járam ott
Árnyas gesztenyefák de rég pihentem alattatok
Régen ismertem minden fát és bokrot
A domb tetején húzódó fehér akácost
Gondoladtban sokszor felmegyek a hegyre hozzátok
Oda ahonnan oly gyönyörü a kilátás és oly messzire látok
Az erdő most is olyan szép és árnyas mint régen
Csak a ruháit váltogatja tavaszal, nyáron, őszel és télen
Én az őszi ruhakölteményét szeretem
Mert csodaszép szinekben pompázik minden
Eszt a látványt nem tudnám elcserélni semmire
Nincs a világnak összesen anyi kincse
A szemem ujra ragyok mikor e látványban gyönyörködik
A sziven gyorsabban ver, a testem is megfiatalodik
A lábaim is elindulnak maguktol, szinte szaladnak
És én olyan boldog vagyok szülőföldem hogy ujra láthatlak.