Derzsi Pál versei (Véna Antológia 2009 - Irodalmi pályázat)

Derzsi Pál, 1954. május 7-én született a Székelyudvarhely melletti Kányádban. 1975-ben a székelyudvarhelyi Tanítóképzőben fejezte be tanulmányait. Tanított Kányádban és Abránfalván. Jelenleg a Nagygalambfalvi iskola tanára. Gyermekkorától verselget. Versei jelentek meg a mára már megszünt Romániai Magyar Szóban, Szonda Szabolcs „protekturátusa" alatt. A "Hargitai Haitsch Gyula Alapítvány" által kiírt pályázaton az elmúlt években kétszer is bekerültek versei a legjobb tizenkét költő alkotásai közé.

Reggel veled

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Tél

Kedved hó-szántó, mókás cibóka,
jégtű-ösztökés tél szakad,
csillagport szitál felhők fakója:
szavamra így simul szavad.

Lépted ma csapongó, tarka dallam,
ág zizzen kéken, s táncra kel
parttalan szigetként, lankadatlan:
az erdő rólad énekel.

Szélcsuklyák buknak gót ívű égre,
kedvébe pólyáz tág havas:
pillék rajában blúzod fehérje
huncut kis halmokat havaz.

Őszidő

szűköl elványadt hited, falak pengéin
végig a szél nyüszít, viháncol,
s szürkén szitál a málló kvarc pora
mit magad s valamikorod között
szürkülő kékség s a nyárfasudarak
súlyos örvénye forgat, s észrevétlen
- te még talmi győzelmek táncát járnád -
útjaid fölé ködkátyús ősz reked,
magába bolydul lassacskán a rend,
s egyszer csak hőkölő, rémült parány vagy
ujjnyi párkány szédítő magasán - otthonod?
- örök a túlpart, már el nem érheted.