A reggel lassan bomlik el
akár a hulla test-szövet.
Indulni lassan nincs kivel:
nem jön se márki, se követ.
Halomba döntött, korhadó
megfásult, rideg térnyaláb
csupán az élet - s hull a hó.
(Soványabb lett a teli zsák.)
Rohadunk, bűzlünk, mint a víz
melyben az algák döglenek,
nem látott jövőnk messze visz.
Egyre szarabbúl ébredek.