A nevem Bakos Krisztina, és 2008. november 29-én töltöttem a tizenötöt. Van egy testvérem, akit Adriennek hívnak. Én a Szent László Gimnázium olasz szakára járok. A versek hatodikos koromban kezdtek érdekelni, amikor is édesanyám születésnapjára írtam néhány sort. Azután apukámnak is írtam egyet, majd sorra teltek meg itthon a füzet lapok. Eddigi termésem egy kis vonalas füzet, és egy nagy vonalas füzet első 20 lapja. Nem megdöbbentő számok, tudom. De csak akkor tudok verset írni, ha jön az ihlet.
Fehér…
Fehér kerítés, fehér járda,
Fehér autó, fehér ház,
Fehér világ fehér álma,
Fehér élet, fehér láz.
Fehér fű és fehér virág,
Fehér ég és fehér föld,
Fehér a tűz, s fehér a láng,
Fehér vég és fehér köd.
Fehér patakban fehér hal,
Fehér halban fehér szív,
Fehér a kő és fehér a fal,
Mely a fehértől eltaszít.
Fehér mezőn fehér őz,
Fehér erdőben fehér fák,
Fehér bánya, fehér lősz,
Fehér folyón fehér gát.
Fehér világ, fehér köd,
Fehér Nap és fehér Hold,
Fehér csillag, fehér üstök,
Fehér múltban fehér folt.
Öt
Öten voltunk egy fedél alatt,
Szánkba alig jutott egy-egy falat,
A családban az ötödik gyerek,
Nem élhette meg a hatodik telet.
Mert öt évesen, egy furcsa napon,
Egy lény ült az ötödik padon.
S ötödik hó ötödikén,
Az öcsémmel elment a lény.
A lény, ki után nem maradt más,
Csak fájdalom és sírás,
S ezt a lényt a keserű halálnak hívják.
Öcsém emlékére,
Öt órakor harangok kondulnak,
Emlékére öt napig, a madarak sem mozdulnak.
Emlékére sírt emelnek öt utca sarkára,
De emlékművek egyikének sem vésnek nevet a sarkába.
Emlékére öt évig egy levél sem fog hullani,
Emlékére öt rózsa öt percig fog csillogni.
Emlékére öt emberben öt szó maradt meg,
Minden napod utolsóként éld meg!
Tudsz-e majd úgy szeretni?
Ahogy én szeretlek téged,
Mikor füledbe súgom halkan,
Hogy meghalnék érted.
Mikor megfogom a kezed,
És szemedbe nézek,
Mikor szavak nélkül kérlek,
Hogy szeress, amíg élek.
Tudsz-e majd úgy szeretni,
Hogy távol vagyunk egymástól,
Távol az otthon ízétől,
S távol az egész világtól.
Tudsz-e majd úgy szeretni,
Ahogy én szeretlek téged,
Kinek még soha nem mondtam,
Hogy nélküle élni félek.