Haffner Roland versei (Véna Antológi 2009 - irodalmi pályázat)

A magyar néphez...

Magyar nép!
Itt nincs számodra hely,
Áldjon, vagy verjen hatalom keze:
Itt élned, s halnod kell!

Éljen a Szabad Magyarország!
Holt már a szabadság,
Diktatúra már az ország:
Éljen a Szabad Magyarország!

A diktatúrát döntsd le magyar,
Fogj össze és harcolj,
Védd meg a hazádat:
A Zsarnoktól!

Balsors nép, akit üldöz a hatalom,
A szabadságot nem adom.
Nyomorultak, vagy szabadok,
Ez a kérdés: válasszatok!

Itt az idő: most, vagy soha,
Eljön az igazság ostroma.
Esküszöm, esküszöm:
A hazug kormányt ledöntöm!

Eladták a magyar földet,
Gyalázva leng a lobogó.
Piros, fehér, zöld,
Ez már nem a magyar föld!

Isten áldd meg a magyart,
S, bűnhődjenek a hon árulói.
Szabadságot nyújts reá,
És erőt neki, hogy lesújtson!

7 perc az élet…
(A rózsa szirmai kihullnak)

7 perc az élet,
És szerelem a szívemben…

A rózsa szépsége,
Mint vörös tűz,
Szerelmed kínba űz…

Csak hét perc az élet,
És tiszta vér,
Mint a rózsa,
Ahogy hozzád ér…

Csak hét perc az élet,
Nélküled,
Mint egy rossz álom,
Nem értelek…

Csak hét perc az élet,
És egy könny a szemben,
Ahogy eső cseppen a rózsa szirmából,
Úgy vagy a szememben…

Csak hét perc az élet,
Ahogy szúr a rózsa,
Ahogy kés a szívbe,
Úgy vagy a szívembe…

Csak hét perc az élet,
A rózsa szirmai kihullnak,
Mint virágja múlik el,
Úgy mentél el…

Csak hét perc az élet,
Nem adtál többet nekem,
Hiába mentél el,
Még itt vagy a szívemben…

Csak hét perc az élet,
És semmi nélküled,
Hittem Neked,
Hittem, és hazug volt a lelked…

Csak hét perc az élet,
A rózsát vágják,
És fájdalom,
Míg a rózsa él, az én dalom…

Csak hét perc az élet,
A rózsát vágják,
Ahogy hervad el,
Szerelmünk úgy múlik el…

A rózsa érintése,
Mint kés a szívbe,
Úgy szúrsz a szívembe...

Nap az arcod,
Hold a tested,
Szépségét ragyogja meg.
Csillagok a szemed tükre,
Ragyogva mosolyog rám.
Levegő, mint sóhajod a számba,
Érzem, hogy kívánsz.
A szél fújja meg ajkam,
Csókod ízét érzem a számban.
Tűz, mint a tested: hevít,
Víz, mint a lelked: megérint.
Hullámzó érzéseid,
Szeretve érnek partot.
Szíved hangja dobban,
Csak azt hallom meg én,
Zakatolva üt a fülembe:
Szeretlek én.