...ördög lánya

Nem vagy több, csak az ördög lánya,
Az Isten vágya, ember átka.
Gyönyörűbb vagy te, mint bárki,
De hiába mondok bármit,
Nem lehet téged imádni.

Szemed szép és a tested édes,
Mindened oly vonzóan kéjes.
Szíveket teszel te rabbá,
Nem lehetek így szabaddá,
Te úgy magadhoz láncoltál.

Csak rád kell nézni, el lehet égni,
De ez örökre nem maradhat így.
Mert ha egyszer is vagy vele,
Gyújt benned örök félelmet,
Várja a következő test.

Vad börtön

Vékonyan nyúló szemöldök,
Alakodtól majd bepörgök,
Kacéros mosoly pisze orr alatt,
De vajon a szépséged mit takar?

Szőkésre csíkozott hajad
Fölülmúlja édes ajkad,
De szinte megijeszt minden szavad,
Hogy távol marad tőlem a tavasz.
Érzés vulkánja tavaszod,
Kitörésére várok most,
Hogy takarjon szerelmed lávája,
S nyugodjak fojtogató hamvába.

Szemed sejtelmes egy gyönyör,
Magához vonzó vad börtön,
Mitől öröm nyílik a szívemben,
S tán még ki tudja, hogy hány szívében.

Régen nem éreztem

Ritkán van, hogy látlak,
Gyönyörű széplány vagy,
Lángra gyújtó bájod,
Mint szirom a virágon,
Olyan a látványod.

A pillantásod sóhaj,
Mit szívem leginkább óhajt,
Hogy szemembe nézzen,
S mitől legbelül érzem,
Már semmitől sem félek.

Ajkad, mint rózsa,
A szememnek illat,
Mit nem érezhetek én,
S nem is lesz enyém
A Föld e féltekén.

A tekinteted, mi izgat,
A szívemnek irha,
Mit szívok magamba,
A testembe, abba,
Hisz mindenem izgassa.

Gyógyulás vagy szívemnek,
Ilyet régen nem éreztem,
Azt hittem kihűltem,
S rám már nem ülhet
A szerelem nagy űrje.