Thomas Schreiber emlékiratai avagy „Le Pen, jobbra el!”

Thomas Schreiber szemléletmódjáról a széles olvasótábor nem sokat tudhatott ez idáig, hiszen mint gondolkodó nem sűrűn villogtatta fegyverét a magyar sajtó kereszttüzében. Szemléletmódját befolyásolta az Európanizálódás kénköves medrének liberális eszmerendszere és ebből kifolyólag több cikkében is ítéletet mondott a feltételezetten létező „náci-kollaboránsok és Vichy-rendszer korifeusai” fejére.
Legutóbb a francia Nemzeti Front struktúrájának boncolgatásakor, sikerült magára haragítania a nemzeti oldalban gondolkodó francia barátainkat, csekélyes politikanézeti átlátásai miatt, mikor is Nicolas Sárközy pártjának fejezte ki behódoltságát. Ahogy azt mondani szokás: mindig a hatalom írja a történelmet – parafrázisában Le Pen visszavonulásának gondolatát két síkon próbálja futtatni, mikor is egyik térfélen a zsidóság elleni összeesküvés elméletbe annyira bele bonyolódik, hogy a „Holokauszt tagadást” reális és elfogadható fogalomként próbálja ellenszenves tényként az olvasó fejébe préselni.
Ha egy kicsit visszatekintünk ismert, majd később eltűnt holokausztkutatók eszmefuttatásaiba – pontosabban a Holokauszti túlzások tényként való felfedésébe -, azt mondhatjuk, hogy Thomas Schreiber vakvágányon utazik. Viszont jól szemlélteti azt a tényt, hogy Sárközy eléggé hatásos módszerrel asszimilálja a nemzeti oldalban gondolkodók befolyásosságát. A 2008-ra megjósolt szélsőjobboldali eltűnés azonban nem következett be, amint az köztudott az utóbbi időben megerősödni látszik, köszönhetően egy olyan koreszmének, amit Le Pen foganatosított meg nemzetben való gondolkodáspolitikájában. Ez persze köszönhető a Thomas által előre fémjelzett gazdasági nehézségek következtében jelentkező és egyre fokozódó szociális feszültségeknek.
A Thomas Schreiber által felvetett kérdéskör ez év január 21-én szerzett volna jogosultságot, hiszen egy jól irányzott politikai puccsal megpróbálták az elnök alá betenni a taposóaknát, de az hirtelen egy politikai ágyúvá vált az elnök kezében. Nem beszélve az Európai Unió ellenesség egyre nagyobb népszerűségének politikai programmá formált ténykérdéséről, amit a Nemzeti Front elnöke legnagyobb fegyverként tart most a kezébe. Főleg egy gazdasági válság közepén.
Nem a Hitleri nemzeti szocializmust majmolók, de a holokauszttagadók táborát jelentő, Sárközy húsosfazekában is belekontárkodó utód, a nemzeti keresztén demokrácia lovagnőjének tekinthető Marie Le Pen, a jelenlegi elnök lánya igen csak meghonosíthatja a klasszicista értelembe vett nemzeti liberalizmust.
A francia demokrácia, ezután is az egyaránt sokszínű: jobb- és baloldal közötti hagyományos parlamenti küzdelem keretei között fog működni. Ezt a Nemzeti Front számos vezetője is mindinkább felismeri, és különösképpen politikai tőkét kovácsol belőle, nevezetesen Le Pen lánya, akinek lehet esélye, hogy olasz mintára szalonképessé tegye a Nemzeti Frontot.
Thomas Schreiber szemléletmódját figyelembe véve, megállapíthatom, hogy sok mindenben elősegítette a nemzeti oldal tisztánlátását és politikai döntéseinek mikéntjére is választ ad. Persze ő is tévedhet. Ahogy mindnyájan azt tesszük.