Főoldalra » média
Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
 |  |  |  |
Tündi-bündi szösszenetei
Július 23-án sor került Lakó Péterfi Tünde Tündi-bündi szösszenetek című novelláskötetének bemutatására. Bár a beszélgetőtársnál, Bencze Attilánál nem volt harapófogó, mégis sikerült néhány szerény mondatot kihúzni a szerzőből. Ezt a félénkséget egyensúlyozta Kárp György humorérzéke és az előadásában elhangzott, általa kiválasztott két novella színpadias felolvasása.
A bemutatóra érkezőket barátságos, izgő-mozgó társaság fogadta. A hatalmas poros medvebőrrel dekorált Bach borpince tele volt az írónő ismerőseivel és rajongóival. Ha a pince hangulata nem is, de az emberek közötti beszélgetések megteremtették az összhangot. Az írónőt, beszélgetőtársát és Kárp György színművészt körülvették az érdeklődők. A medvebőr előtt ülő szereplők beszélgetése csendet teremtett a teremben, a fülek rászegeződtek az írónő szavaira. Mondanám, hogy a szemek is, de sajnos a szépen elkészített magas asztali dísz éppen őt takarta el a szemben ülő közönség elől. Lehet, hogy tudatos megfontolásból történt mindez, hisz már az elején elmondta, hogy zavarban van, össze-vissza beszél, és ez az idő teltével se múlt el. Ennek ellenére a közönség szeretettel fogadta az életéről szóló rövid történeteket, az első könyvbemutatóval járó izgulást és a felolvasott szösszeneteket is.
Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.
Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.
Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
A beszélgetéseket és felolvasásokat követően az írónő egy-egy pohár borra hívta meg a közönséget, amely tovább oldotta a hangulatot. A hely szűke és a levegő hiánya miatt lassan a felszínre szivárogtak az emberek, ahol további beszélgetésekre került sor. Természetesen a dedikáció sem maradhatott el, de Lakó Péterfi Tünde szerényen megjegyezte, hogy „Soli Deo gloria”, nem az övé, hanem Istené a dicsőség. A szösszeneteken kívül a Bencze Attila verseskötetei és a kiadó más megjelent könyvei is megvásárolhatók voltak, de egyértelműen a finom borokon túl a Tünde írott szavait itta/vásárolta leginkább a közönség.
Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.
Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.
Verseim egy 161.000.000-s ország rádiójában
 |
| Illusztráció |
Egy Bengáli-öböl partvidékén fekvő országban, valahol messze innen a Gangesz és Brahmaputra mocsaras vidékén, van egy ország, amit úgy hívnak Bangladesh. Amelyet szegény, de jó szándékú becsületes emberek laknak. Jó szándékú dolgos emberek, akikkel évente csúfos játékot űz a természet kegyetlen keze.
Ennek az országnak a fővárosában Dhakában lakik Z. I. Mahmud Anan, akinek jóvoltából három versemet is sikerült bengáli nyelvre fordítani és a Bangladesh International School & College közbejárásával eljuttatni egy egyik országos rádiónak.
Így történt meg az, hogy 2012. október 22-én hajnalban (náluk délután 7-kor) 161.000.000 Balgladeshi ember bengáli nyelven hallhatta a "Rózsa és Kereszt", a " Hangtalan csontok " és az "Égiháború" című verseimet.
A műsort 2012. november 17-én ismétlik amit a későbbiekben majd feltöltök oldalamra. Addig is ajánlom figyelmetekbe a Bangladesh legnépszerűbb rádióját (Bangladesh - NeoFM-jét): http://www.radiodhaka.net/
Ez jelent meg rólam 2003 januárjában
Az interneten egy régi hírem után kutatva a következő cikket találtam. Ha nem egyébre, legalább nosztalgiázni jó.
reménykedô kis embernek,
alaktalan alaknak vagy
üres alakoskodónak.
Létezek de nekem a lét
nem hivatás. Kényszerûség.
Egy beteg korszak hidegjárta
haszonlesô haláltánca,
mely a napi kalóriát
vérben s verejtékben méri,
mert rohan egy lázas hazába,
mely a világot ígéri.
De létezek míg létezhetek,
fehérnek vagy feketének.
Alaktalan alaknak vagy
üres alakoskodónak.
A lélek útja - Kanizsa TV (videóval)
Nagykanizsa - „A lélek útja” címmel jelent meg Lélek Sándorné legújabb kötete. A bemutatót vasárnap tartották a Református templom gyülekezeti termében.
A megjelenteket Hella Ferenc református lelkipásztor köszöntötte, majd felolvasott egy történetet a novella-gyűjteményből. Ezt követően Bencze Attila író-költő, a Lélek-kötet kiadója, a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke mutatta be szerzői közösségüket és azon keresztül Lélek Sándorné művészetét. Mint elmondta: míg a huszadik század jelentős irodalmi stílusaiban az avantgarde-tól a posztmodernig alapvető élmény az elmagányosodás, addig a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy az Isten – család – embertársak iránti szeretet hármasa jegyében alkot. Így próbálják meg felhívni a figyelmet a kiveszőben lévő értékek fontosságára. A Páholy elnöke ezt követően Lélek Sándornéval beszélgetett. Kérdésére, hogy honnan meríti az ihletet novelláihoz, a szerző saját tapasztalatait nevezte meg. Nem véletlen, hogy írásai alapélménye az újrakezdés, az új esélyek megragadása – Lélek Sándorné ugyanis egykor súlyos betegségen esett át, újra kellett éleszteni: ez és nehéz felépülése megváltoztatta értékrendjét. Mint elmondta, lábadozásakor rengeteg szeretetet, támogatást kapott családjától, barátaitól – ez az, ami felnyitotta szemét. A szerző vallja: ha a lélek egészséges, a test mindenre képes lehet. Ehhez viszont a hit és a családi kötelék elengedhetetlen. Lélek Sándorné végül kihangsúlyozta: történeteivel nem vezetni akar, csak utat mutatni mindazoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek. Az írások célja az is, hogy felrázza az emberek lelkét, és arra biztassa őket, figyeljenek oda jobban társaikra.
Irodalmi est a Nagykanizsai Református Templomban
Augusztus 19-én 18 órai kezdettel kerül sor Lélek Sándorné Ekpafat A lélek útja című könyvének bemutatójára, a Nagykanizsai Református Egyházközség termébe (Nagykanizsa, Kálvin tér 1 szám), melyre minden érdeklődőt sok szeretettel várnak.
A rendezvényt Hella Ferenc református lelkipásztor nyitja meg, a könyvet Bencze Attila író, költő, a könyv kiadója, és a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke mutatja be. Ezt követően ismerhetik meg Bencze Attila elnök úr, munkásságát, műveit, és az Erdélyi Irodalmi Páholy életébe is betekintést nyerhetnek a kedves vendégek.
"Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket…!"
A rendezvényt Hella Ferenc református lelkipásztor nyitja meg, a könyvet Bencze Attila író, költő, a könyv kiadója, és a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke mutatja be. Ezt követően ismerhetik meg Bencze Attila elnök úr, munkásságát, műveit, és az Erdélyi Irodalmi Páholy életébe is betekintést nyerhetnek a kedves vendégek.
"Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket…!"
(Magyar Miatyánk 1919-ben)
Forrás: Kanizsa Lokálpatrióta Hetilap
Könyvbemutató a borpincében
Lakó Péterfi Tünde Tündi-Bündi szösszenetek című könyvét mutatták hétfőn este a marosvásárhelyi Bach borpincében. A bemutatón jelen volt Bencze Attila költő, aki ismertette a kötetet, amelyből Kárp György színművész idézett.
A szerzőt egy idős, haldokló hölgy „ihlette”, akinek ágya mellett született meg az első novella. Az író aztán Magyarországra költözött, s ez további alkotásra ösztönözte. Lakó Péterfi Tünde két novelláját a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy kiadója közölte, amiről a szerző sem tudott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ne adja fel. Írásait az interneten osztja meg olvasóival, ahol véleményt cserélhet másokkal is, amit igen fontosnak tart – mondta el a könyv szerzője.
A kötetben Lakó Tünde fonetikusan használja a román szavakat, mellyel humorosabb hangvételűek lesznek novellái. Köztük az érdeklődők olvashatnak Marosvásárhely két jellegzetes, mindenki számára ismert „figurájáról”, a mérleges néniről és „Jockáról”, de felelevenednek a régi május elsejék, az egyenruhás óvodások, iskolások, akikről gyerekszemmel ír valósághűen a szerző.
Az ismertető után nemcsak Lakó Péterfi Tünde Tündi-Bündi szösszenetek könyvét, hanem Bencze Attila Körbetartozás című verseskötetét is megvásárolhatták a jelenlevők, amelyeket a szerzők dedikáltak. Azt is megtudtuk, hogy nemsokára megjelenik Lakó Péterfi Tünde önéletrajzi regénye is.
A szerzőt egy idős, haldokló hölgy „ihlette”, akinek ágya mellett született meg az első novella. Az író aztán Magyarországra költözött, s ez további alkotásra ösztönözte. Lakó Péterfi Tünde két novelláját a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy kiadója közölte, amiről a szerző sem tudott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ne adja fel. Írásait az interneten osztja meg olvasóival, ahol véleményt cserélhet másokkal is, amit igen fontosnak tart – mondta el a könyv szerzője.
A kötetben Lakó Tünde fonetikusan használja a román szavakat, mellyel humorosabb hangvételűek lesznek novellái. Köztük az érdeklődők olvashatnak Marosvásárhely két jellegzetes, mindenki számára ismert „figurájáról”, a mérleges néniről és „Jockáról”, de felelevenednek a régi május elsejék, az egyenruhás óvodások, iskolások, akikről gyerekszemmel ír valósághűen a szerző.
Az ismertető után nemcsak Lakó Péterfi Tünde Tündi-Bündi szösszenetek könyvét, hanem Bencze Attila Körbetartozás című verseskötetét is megvásárolhatták a jelenlevők, amelyeket a szerzők dedikáltak. Azt is megtudtuk, hogy nemsokára megjelenik Lakó Péterfi Tünde önéletrajzi regénye is.
Böjthe Emőke (Népújság)
Tündi-bündi szösszenetei
Július 23-án sor került Lakó Péterfi Tünde Tündi-bündi szösszenetek című novelláskötetének bemutatására. Bár a beszélgetőtársnál, Bencze Attilánál nem volt harapófogó, mégis sikerült néhány szerény mondatot kihúzni a szerzőből. Ezt a félénkséget egyensúlyozta Kárp György humorérzéke és az előadásában elhangzott, általa kiválasztott két novella színpadias felolvasása.
Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.
Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
A bemutatóra érkezőket barátságos, izgő-mozgó társaság fogadta. A hatalmas poros medvebőrrel dekorált Bach borpince tele volt az írónő ismerőseivel és rajongóival. Ha a pince hangulata nem is, de az emberek közötti beszélgetések megteremtették az összhangot. Az írónőt, beszélgetőtársát és Kárp György színművészt körülvették az érdeklődők. A medvebőr előtt ülő szereplők beszélgetése csendet teremtett a teremben, a fülek rászegeződtek az írónő szavaira. Mondanám, hogy a szemek is, de sajnos a szépen elkészített magas asztali dísz éppen őt takarta el a szemben ülő közönség elől. Lehet, hogy tudatos megfontolásból történt mindez, hisz már az elején elmondta, hogy zavarban van, össze-vissza beszél, és ez az idő teltével se múlt el. Ennek ellenére a közönség szeretettel fogadta az életéről szóló rövid történeteket, az első könyvbemutatóval járó izgulást és a felolvasott szösszeneteket is.
Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
A beszélgetéseket és felolvasásokat követően az írónő egy-egy pohár borra hívta meg a közönséget, amely tovább oldotta a hangulatot. A hely szűke és a levegő hiánya miatt lassan a felszínre szivárogtak az emberek, ahol további beszélgetésekre került sor. Természetesen a dedikáció sem maradhatott el, de Lakó Péterfi Tünde szerényen megjegyezte, hogy „Soli Deo gloria”, nem az övé, hanem Istené a dicsőség. A szösszeneteken kívül a Bencze Attila verseskötetei és a kiadó más megjelent könyvei is megvásárolhatók voltak, de egyértelműen a finom borokon túl a Tünde írott szavait itta/vásárolta leginkább a közönség.
Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.
Molnár Bea (vasarhely.ro)
Bencze Attila és Lakó Pérefi Tünde a TTM műsorán
Bencze Attila és Lakó Péterfi Tünde, 2012 július 23-án negyed öt után (16:30) a TTM (Televiziunea Tirgu Mures) műsorán jelentkezik élő, egyenes adásban. Téma az irodalom illetve a Tündi-Bündi Szösszenetek című novelláskötet megjelenése.
Ma Jedlik bennem a dominóelv, de 2004-ben?
Amikor az alábbi hírrel találkoztam az interneten, eszembe jutott, hogy mint jó politikusban Jedlik bennem a dominóelv. Bár nem vagyok (túl)büszke az alábbi hírre (ami az Erdélyi Riport III. évfolyamának, 48. számában jelent meg), de úgy ahogy a jót a rosszat is kötelességünk leközölni.
"A választások izgalmában a plakátragasztás, illetve -szaggatás keltette a legtöbb feszültséget. A székelyudvarhelyi Bencze Attila rendőrségi feljelentést is tett az RMDSZ-es Benedek Árpád Csaba ellen, mivel az utóbbi – állítása szerint – szombat hajnalban két társával együtt megverte őt, polgári politikai nézetei miatt.
Benedek ezt cáfolja, szerinte a polgáriak csak a figyelmet próbálják felhívni magukra. Mint lapunknak elmondta, szombat hajnalban valóban találkozott a plakátokat ragasztó fiatalemberrel, váltott vele néhány szót, majd autójával továbbhajtott"
A kultúra.hu tudósítása 2009 március 31
Dombrádra látogat először Bencze Attila
Bencze Attila költő lesz a vendége április 2-án a Dombrádi Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtárnak.
Április 2-án, 17 órától, a Dombrádi Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár minden érdeklődőt vár a Beszélgetés a könyvtárban című előadás-sorozatának következő rendezvényére. Az előadás vendége Bencze Attila költő, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvbemutató körútjának első állomásán, A lélek-inga-járata című kötetéről beszél a jelenlévőknek. Ugyanakkor a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy népszerűségének okáról, az erdélyi magyarság kérdéseiről valamint a református szeretetszolgálat munkájáról is beszámolót hallhatnak a jelenlévők.
Bencze Attila 1981. november 17-én született Székelyudvarhelyen. 2007-ben pár egyetemi tanárral és néhány alkotóval megalakítottuk a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholyt, amelynek elnöke. 2007-ben megjelent A fogadott fiú című verseskötete, 2008-ban pedig A lélek-inga-járata címmel újabb könyv került a polcokra.
Forrás:
Bencze Attila könyvbemutatója Dombrádon
2009. április 2-án (Csütörtökön) 17 órától, a Dombrádi Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója minden érdeklődőt nagy szeretettel vár, a „Beszélgetés a könyvtárban” előadássorozatának következő rendezvényére. Az előadás vendége Bencze Attila költő, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvbemutató körútjának első állomásán, „A lélek-inga-járata” című kötetéről beszél a jelenlévőknek. Ugyanakkor a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy népszerűségének okáról, az erdélyi magyarság kérdéseiről valamint a református szeretetszolgálat munkájáról is beszámolót hallhatnak a jelenlévők.Vezető hírek
