Nagy bánatomnak égő csipkebokrán
ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
tán már nem is bús fájdalmam lobog,
te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom a bűnök cifra gyolcsán,
erény rongyán, bátorság mentebőrén,
mégis mindent levetkeztem, Uram,
s elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifjú vára omlott
mohos magánnyá szépült és ma benne
csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
engedd, már lelkem, riadót ne fújjon,
szelíd remeteként az öregek
szűk szíve odvas odújába bújjon.

Olvass tovább…

Illusztráció

Egy Bengáli-öböl partvidékén fekvő országban, valahol messze innen a Gangesz és Brahmaputra mocsaras vidékén, van egy ország, amit úgy hívnak Bangladesh. Amelyet szegény, de jó szándékú becsületes emberek laknak. Jó szándékú dolgos emberek, akikkel évente csúfos játékot űz a természet kegyetlen keze.

Ennek az országnak a fővárosában Dhakában lakik Z. I. Mahmud Anan, akinek jóvoltából három versemet is sikerült bengáli nyelvre fordítani és a Bangladesh International School & College közbejárásával eljuttatni egy egyik országos rádiónak.

Így történt meg az, hogy 2012. október 22-én hajnalban (náluk délután 7-kor) 161.000.000 Balgladeshi ember bengáli nyelven hallhatta a "Rózsa és Kereszt", a " Hangtalan csontok " és az "Égiháború" című verseimet.

A műsort 2012. november 17-én ismétlik amit a későbbiekben majd feltöltök oldalamra. Addig is ajánlom figyelmetekbe a Bangladesh legnépszerűbb rádióját (Bangladesh - NeoFM-jét): http://www.radiodhaka.net/

Olvass tovább…

Agónia glória fólia fekszik át
a diskurzus kurzus úton
s profán fán függő fóbiát
túlsúlyos hangként húz a húron
fehérlő égi dal gyanánt,
ha bánt Kant
Rimbaud, Rousseau,Villon
s átbuktat majd az égi csíkon,
csikós vagy csiklós élvezettel
s pátosz köntöse megkeresztel,
Faust előtt majd falfehéren
(Megértem!)

S akár egy pontos óra-szerkezet
vedlik át a szervezet szervezet
szervezett anyaggá
s raggá gyúr gyár-
kémények fás Füst - foga
(- Milán melankólia).

Melankólia a líra húron:
herén haránt, ha ránt
hideg ideg sejtet
s sejtet sejtett dogma dúrt
az Ária-fólia fóbia
a mindig új és szebb iránt,
mint Iránt ostromló Háfiz
ha fűz szűz rózsa lét vért
körém, korán korán
a korán kelt kelt kelta
kenyér sütő legény
a mindig új regény terén
jobb okhoz fokoz ma fel.

A líra húr melankólia
fél elem félelem elem
mi tölt s őrt költ körém
mint karám arám,
ha külön körön szövöm
önön sekély fekély éjdalom
alom ölén s fölém rém
képeket képezett a gépezet
magány vagány szaván
szó szóló s(ó)how szóró legény.

(Miskolc, Sas Páholy - 2012 október 24.)

Olvass tovább…

Keresztbe szőtt szálas szótagok
mint összegyűrt ágytakaró álmok
mély sötétté festik az ablakot
ahol az alvás-igényem ma áldott
álommá gyűri fenn a térzenét
míg ritmikámban egy gyereksírás
ír nehéz, hosszú-kétely rőt igét
s ontológiám (1) csak Urbanitás (2).

Ki volt előbb tyúk vagy a tojás
ez most itt a lényeges szempont,
de szerény állapot a formalitás
s meghódítom a gyermeki "Cantont" (3),
hol sütve főt és főve sült
angolna (4), lord kebelbe szállt
akár egy át-át szivárgó türk
kezétől megszült ide-ART (5).

Ez itt az élet esés esély
akár egy ember(ért) elem
gyerekszív-morze ágy s fehér
gyerek-száj által szív't kezem,
hol szótagok a szó-tag(j)át
gyerekké nemzik, s itten én
nevelem, mert a "lordig" (6) art
kezemmel tőle érek én.

(1) ontológia - görög eredetű szó - a létről, a lét legáltalánosabb törvényeiről szóló filozófiai tanítás

(2) urbanitás -  városiasság; finom modor

(3) Canton - állam az angol nyelvterületben (Anglia) 

(4) angolna - (Anguilla anguilla) Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos halfaj, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van.

(5)  art - a művészet nemzetközi megnevezése
(6) lord - angol (részlegesen nemzetközi) eredetű szó - jelentése "nemes"

Olvass tovább…

csillaggyümölcs-magot szedtem én
hűvös újaimmal, az ég viaszos bőrén
s göncöl függő ágyának szekerén
ott várt Vénusz kívánatosan, pőrén

s mint félkagylónyi zenit félhomály
lettem a csillag hínár arany pépje
egy továbbfűtött medence dagály.
Beleszerettem Vénusz köntösébe.

Olvass tovább…

Egy festmény térdel ágyamhoz ma este.
Egy új szívroham bukik  át a sávon,
ahol veled most a sáros utat járom
belőled én önmagam kikeresve.
S te szobrot hámozol a semmiből:
márvánnyá gyúr az ujjlenyomat örvény
s egy férfit préselsz össze meggyötörvén,
amíg amaz kötözésben hűsöl.
S én félkartotéknyi sorba vésem azt,
hogy összecsuklik szerelmedtől Bencze
s leolvad lassan róla a viasz.
Nem jó az másra csak művészetre.

Olvass tovább…

Hamarosan itt Bencze Attila Rúzsa Magdolnával készített interjúját olvashatjátok. Kérlek benneteket, hogy nézzetek vissza később... Az interjú feldolgozás alatt....

Olvass tovább…

Meg kell ismernem az életet veled,
a hajszárítód feltáratlan titkait
s az illatgyertyák sétáit, és szemed
mely fürdőszobák fényében ellazít
akár egy zöldes középkori rejtély,
amíg forró-fürdőt veszünk suttogva
s illatos gőz-koszorú lesz a kéj
s felkorbácsol az orgazmus sikolya.
De végül csak a vihar teljesül ki
a tisztává érett, megszáradt test után,
majd befordulunk álmot csomagolni
s elpostázni a vágyaink okán.

Olvass tovább…

Nagykanizsa - „A lélek útja” címmel jelent meg Lélek Sándorné legújabb kötete. A bemutatót vasárnap tartották a Református templom gyülekezeti termében. 

(Tekintse meg videónkat is ide kattintva)

A megjelenteket Hella Ferenc református lelkipásztor köszöntötte, majd felolvasott egy történetet a novella-gyűjteményből. Ezt követően Bencze Attila író-költő, a Lélek-kötet kiadója, a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke mutatta be szerzői közösségüket és azon keresztül Lélek Sándorné művészetét. Mint elmondta: míg a huszadik század jelentős irodalmi stílusaiban az avantgarde-tól a posztmodernig alapvető élmény az elmagányosodás, addig a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy az Isten – család – embertársak iránti szeretet hármasa jegyében alkot. Így próbálják meg felhívni a figyelmet a kiveszőben lévő értékek fontosságára. A Páholy elnöke ezt követően Lélek Sándornéval beszélgetett. Kérdésére, hogy honnan meríti az ihletet novelláihoz, a szerző saját tapasztalatait nevezte meg. Nem véletlen, hogy írásai alapélménye az újrakezdés, az új esélyek megragadása – Lélek Sándorné ugyanis egykor súlyos betegségen esett át, újra kellett éleszteni: ez és nehéz felépülése megváltoztatta értékrendjét. Mint elmondta, lábadozásakor rengeteg szeretetet, támogatást kapott családjától, barátaitól – ez az, ami felnyitotta szemét. A szerző vallja: ha a lélek egészséges, a test mindenre képes lehet. Ehhez viszont a hit és a családi kötelék elengedhetetlen. Lélek Sándorné végül kihangsúlyozta: történeteivel nem vezetni akar, csak utat mutatni mindazoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek. Az írások célja az is, hogy felrázza az emberek lelkét, és arra biztassa őket, figyeljenek oda jobban társaikra.

Olvass tovább…

Műanyag barátok és törött álmok
között, ahol semmiség a mérték,
kelta papok s druidai álmok
fejtik meg, hogy mi az idő érték.

Illik itt a kozmopolita ködbe
minden kincskereső álpróféta,
lektor, nyelvőr, (ha nem is köcsög) bögre.
De addig amíg meg leszek hatódva.

(Írok mert szeretném, ha sikítanál,
s nyüszítenél, akár a véres állat,
s csattogna szád lírám partjainál.
Hát érdekelne téged a búbánat.)

Olvass tovább…

Augusztustól indítom a nemzetközi kampányt, hogy Böjte Csabát Nobel Békedíjra jelöljék majd később ha lehetőség van rá, meg is kapja azt. Kemény munka elé nézek, hiszen nem könnyű feladat egy ilyen - olykor őrültnek nevezhető - elképzeléssel nekivágni a Svéd Tudományos Akadémiának. De főként nem könnyű felépíteni egy lobbi tevékenységet. 

De hogy ez az ötlet mindenütt megállja a helyét (határon innen és túl), mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy Kelet Európa egyik legnagyobb médianagyhatalma az ügy mellé állt. Megfogtuk egymás kezét, hogy megpróbáljuk a sokszor lehetetlennek tűnő lehetségest. 

Emberek százai, sőt ha azt lehet mondani ezrei ajánlották fel Önkéntes segítségüket, hogy Böjte Csaba munkásságát és tevékenységét az egész világgal megismertetik. Nemes feladatnak érzem, és büszke vagyok arra, hogy ennek az ügynek én állhatok az élén. És persze köszönöm mindenkinek a segítségét, odaadó és áldozatos támogatását.

A Böjte Csaba Nobel Békedíjra jelölésével kapcsolatban a Szellem és a Lobbi rovatokban olvashatnak a közeljövőben. Előzőbe naponta kerülnek fel gondolatok, szellemi táplálékok, míg utóbbiba a lobbi tevékenységemről fogok beszámolni. 

E mellett persze próbálok kellemes kikapcsolódást nyújtani mindazoknak, akik az oldalamat látogatják. Mert elindulnak a tiszta szellemek.
Aki támogatni szeretne eme törekvésem  kivitelezésében jelezzen vissza elérhetőségeim valamelyikén.

Tisztelettel: Bencze Attila

Olvass tovább…

Kedves Olvasó!
Alfred Nobel szándéka szerint a békedíj tulajdonosa „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.”

Ha mélyen a lelkünkbe nézünk, és elgondolkodunk azon az áldozatos munkán, amit Böjte Csaba tesz azért, hogy a család nélkül maradt gyerekek, fajra való tekintet nélkül, megtalálják a helyes utat, akkor azt mondom, hogy a magyarságnak igenis van, lehet olyan jelöltje, akit méltán emelhetnénk a Béke Nobel-díjasok sorába.
Igaz nem tehetünk sokat. De talán az önérzetünknek, az erkölcsös emberi mivoltunknak, és a rohanó hétköznapok pillanatnyi szeretettöredékeinek "lájk és tetszik" szikrái, elindítanak valami szépet, valami nemeset, valami jót.
Ahhoz, hogy elinduljon valami, nem kell mást tennünk, csak megosztani ezt a hírt az ismerősökkel, barátokkal és rokonokkal, vagy éppen ismeretlenekkel. S talán az emberi öntudat, a szeretet és az Isteni igazságosság, megnyitja az utat Európa fele. És talán eljut ez a hír Stockholmba is, a Svéd Királyi Tudományos Akadémiához.
S ha van bennük egy kis emberi önérzet, egy aprócska szeretetet-szikra, akkor értékelik majd azt, hogy létezik egy ember, aki mindenét odaadja azért, hogy gyerekek százainak otthont teremtsen, ételt adjon a szájukba, iskoláztassa és embert - méghozzá igaz, tiszta szívű embert neveljen belőlük. Méghozzá olyan embereket, akik egyenként is megállják a helyüket: a béke megteremtése terén is.

Továbbá, várjuk azon személyek jelentkezését, akik szívesen segítenének egy világ szinten megszervezett adománygyűjtésben, amit nyáron juttatunk el a Dévai Nagy Ferenc Alapítványhoz. Arra kérem Önöket, hogy juttassák el ezt a hírt, a világ minden szegletébe.

Telefon: 0036 30 406 8169

E-mail: benczeattila@yahoo.com

Olvass tovább…

 "Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket…!"

(Magyar Miatyánk 1919-ben)

Tisztelettel meghívjuk, Önt és kedves családját, 2012. augusztus 19-én, 18 órai kezdettel, Lélek Sándorné Ekpafat: "A lélek útja" című könyvének bemutatójára, a Nagykanizsai Református Egyházközség termébe, (Nagykanizsa, Kálvin tér 1 szám).
A rendezvényt megnyitja: Hella Ferenc református lelkipásztor.
A könyvet bemutatja: Bencze Attila író, költő, a könyv kiadója, és a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke.
Ezt követően megismerhetik Bencze Attila elnök úr, munkásságát, műveit, és az Erdélyi Irodalmi Páholy életébe is betekintést nyerhetnek a kedves vendégek.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Olvass tovább…

A katedrális szédületben
liturgikusak a hajnalok
s komor keresztek ékességén
imák a félszavas ragok.

Eszmény, erkölcs és etika
a lélek-lokál analízis,
a korhadt keresztkép alatt
kihalt gyök csupán a krízis.

Angyal arcú nagyapáink
őrzői az apokrif tettek
s hangra zendített életüktől
hangosak most a lelki kertek.

Olvass tovább…

Ha azt mondom, hogy a Barátok Közt Zsoltja, akkor mindeninek egy karakter, egy egyéniség, egy arc ugrik be. Ha azt mondom, hogy Rékasi Károly, akkor legtöbben a fent említett sorozatra asszociálnak. De milyen ember, milyen karakter valójában Rékasi Károly? Milyen személyiség rejtőzik, a „Barátok Közt”-ben kreált Zsolt karaktere mögött? Rékasi mint magánember milyen kapcsolatban áll Wass Albert műveivel, illetve miként viszonyul az író által oly hűen emlegetett és imádott Erdélyéhez? Erről szól következő interjúm?

- Az emberben, hogyan születik meg az a gondolat, hogy színész, illetve művész legyen?

- Erről nem én döntöttem. Elsősorban fogalmam sem volt arról, hogy mi is akarok lenni, mihez akarok kezdeni. A középiskolában egy versmondó verseny után tette fel a kérdést az egyik osztálytársam, hogy nem akarnék-e színész lenni? Mivel még nem igazán döntöttem el, hogy milyen pályát választok, kapásból azt válaszoltam, hogy tulajdonképpen igen.

Ez azért is érdekes, mert én egy erősáramú szakközépiskolába érettségiztem. Inkább az Ohm törvénynek kellett volna közelebb állni hozzám, mint a Lear királynak.

- Ezt a kérdést követően egy spontán döntés eredménye lett az, hogy te a színművészetit választod?

- Első nekifutásra nem vettek föl, mivel nem volt egy határozott elképzelésem a dologgal kapcsolatban. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol lovaskocsival fuvaroztuk a tűvelőfát és az építőanyagot. Másodsorban pedig, mint befolyásoló tényező ott volt az erősáramú szakközépiskolai végzettség. Halvány lila elképzelésem sem volt, hogy mit jelent a színművészet valójában.

Először egy olyan felvételi anyagot gyűjtöttem össze, amiről úgy gondoltam, hogy azt várják el tőlem. És annak rendje módja szerint ez a felvételi részemről nem is sikerült. A harmadik, vagyis az utolsó rostán estem ki.

Következő alkalommal – következő évben – viszont olyan anyagokat gyűjtöttem össze, amiről úgy gondoltam, hogy az tényleg én vagyok. Az akkori felvételim már tényleg sikeres volt.

- A későbbiekben, hogy ívelt föl a karriered, hiszen tudni kell azt, hogy elég ismert színészként tartanak számon?

- Az ismertség az nem mindig egyenértékű a valódi értékkel. Pontosan kell látni azt, hogy Magyarországon kiváló színészek dolgoznak nagy tehetséggel, nagyon nagy alázattal, olyan különböző helyzetekben, amiről az ország nem vesz tudomást.

Ezzel együtt nekünk (feleségemnek Détár Enikőnek és nekem) adódott egy olyan lehetőség, hogy már évek óta az egyik kereskedelmi televízió csatornáján bukkanunk föl nap mint nap. Ezt a helyzetet pedig igyekszünk jól kezelni. Nem túlértékeljük, nem visszaélünk vele, hanem igyekszünk élni az adódott helyzettel.

Így aztán saját elképzeléseink alapján – saját vállalkozásunkban ha úgy tetszik – mi olyan produkciókat hozunk létre (saját büdzséből gazdálkodva), amiről azt gondoljuk, hogy valódi értéket jelent. Amit mi nagyon boldogan és büszkén mutatunk meg a nézőknek. Ilyen például a Bermann „Jelenetek egy házasságból” című darabja. Ezt már több mint 100 alkalommal játszhattuk. És ilyen például az a Wass Albert est is, amivel jelenleg az országot járom. 

- Hogyan kerültél te kapcsolatba Wass Albert munkásságával, műveivel? Gondolok itt a „Válaszúton” című emlékelőadást megelőző időszakra és azt azt követő gyökeresebb elmélyülésre. 

- Annak rendje és módja szerint a hazánkban uralkodó helyzetnek köszönhetően Wass Alberttel nem kerülhettem kapcsolatba. A Wass Albert munkásság vidéken egészen más úton járt, mint teszem fel a fővárosban, ahol másféleképpen gondolkodó emberek csak meg találták azt a csatornát, ahol hozzá lehetett jutni a szerző munkáihoz.

Én tulajdonképpen 2004 nyarán kerültem kapcsoltba Wass Albert műveivel, amikor Koltay Gábor meghívott Gödöllőre a Szabadság napja című rendezvényre. Ő adott kezembe először Wass Albert verseket, illetve regényrészleteket. Én először ebben a műsorban mondhattam el, közvetíthettem Wass Albert gondolatait, nagy nyilvánosság előtt.

Tulajdonképpen akkor kezdődött el valami. Amikor számomra ismeretlen emberek megállítottak utcán, megosztva abbeli örömüket, hogy milyen nagyszerű hogy már ezeket a sorokat, ezeket a gondolatokat egyrészt nyíltan is lehet hallani. Másrészt, hogy ezt a televízió képernyőjén is viszontláthatják. Hiszen ezeket a szabadságnapi rendezvényeket minden évben közvetíti a televízió egy adott csatornája.

Ekkor jutott nekem eszembe, hogy ideje volna utánanézni annak, hogy ki is volt az az ember akit vagy idolként tisztelnek (imádnak), vagy úgy bélyegeznek meg, hogy a legsötétebb bugyorba kívánják. Ekkor kezdtem el érdeklődni. Ekkor kezdtem el utána járni ez iránt. 

Ebben a kíváncsiságomban talált meg, ugyancsak Koltay Gábor felkérése, az Adjátok vissza a hegyeimet című filmben való közreműködésre. Ezután kerültem ki Erdélybe.

Ott tapasztaltam olyan dolgokat, amik számomra izgalmasak, értékesek és nagyon-nagyon szerethetők.

- Például? 

- Nézd! Találkoztam olyan emberekkel, akik a nincstelenségben, a mellőzöttségben, a sorvégére állításban élik az életüket, mégis magasra tartják a fejüket, büszkék, egyenes gerinccel járnak és tudnak örömmel élni. Képesek arra, hogy az őket érő jó dolgokat magukhoz engedjék.

Ezzel szemben Magyarországon látom azt, hogy egy csomó dekadens, lefelé görbülő szájú ember úgy éli meg az életét, mintha az egy hatalmas csapás lenne. És én szeretném nekik megmutatni, hogy vannak olyan általános értékek, amiket ha fölismerünk, akkor egyrészt büszkén tudunk Európára nézni. 

Találtam egy olyan érzést, egy olyan életvitelt, egy olyan attitűdöt, amit hiányolok az itthon Magyarországon, egyébként jogaik teljes tudatában és birtokában élő emberekből.

Nem úgy kezdünk Európában egy mondatot, hogy „bocsánat”, „elnézést kérek”, „de”. Mert nincs miért elnézést kérnünk.

- És ennek kapcsán született meg a Wass Albert ested...

- Amikor a filmet elkészítettük és bemutattuk, a film el kezdte járni az ő önálló, külön útját. El kezdte élni saját életét. Én meg maradtam magamra.

Én nagyon szeretném ezt az érzést újból, és újból, és újból megélni. Ezért kértem meg Koltay Gábort, hogy szerkesszen nekem egy olyan önálló estet, amelyen a nézőkkel együtt élhetem meg ugyanazokat az élményeket, amiket ott kint Erdélyben tapasztaltam, és amiket mindenképpen át akarok adni, amiket mindenképpen továbbítani akarok.

- És az erdélyi szilvapálinkát kóstoltad?

- Persze... Viszont én ezektől a misztikus dolgoktól nem esem hasra, mert szilvapálinkát nagyon jót lehet itthon is főzni. Engem nem a misztikum sokkal inkább a kézzel fogható dolgok érdekeltek.

Amikor jöttünk le Istenszékéről és találkoztunk egy tehéncsordával amit éppen fejtek és megkérdeztük, hogy forgathatunk-e? Amire az volt a válasz, hogy természetesen. Egyszer csak megérkezett a román gazda, akihez odament a segítőnk, hogy megkérdezze, hogy ő is beleegyezik-e a forgatásba.

A román gazda miután megtudta, hogy Wass Albert életéről készítünk filmet, ami majd Magyarországon lesz bemutatva, a következőket válaszolta „Wass Albert? Igen. Tudom ki ő. Forgassatok csak nyugodtan. Tejet kértek?” 

Ezek a fontos dolgok. Ekkor vált világossá számomra, hogy amit itt gerjesztenek Wass Alberttel kapcsolatban ez csak valahol nagyon magasan működik. Az egyszerű emberek szintjén az nincs. És úgy gondolom, hogy nekem az a feladatom, hogy az ilyen dolgokat közvetítsem.

- Hogy a családról is ejtsünk néhány szót, a színésztársadalom többségéhez képest a házasságotok elég kitartó.

- Én ezt sem misztifikálnám. Ezt sem kell felruházni valamiféle magasabb dologgal, mint amitől ez valójában működik. Valójában attól működik, hogy van két ember, aki kíváncsi egymásra. Van két ember, aki fontos egymás számára. Van két ember, aki tudja, hogy bizonyos értékeket együtt inkább meg tud teremteni, mint külön-külön. Én nem szeretem a fölcímkézést.

Nem szeretjük, ha minket egy mézeskalács házikóban élő párként próbálnak bemutatni. Ez nem igaz. És ilyen nincs is – ez meggyőződésem. 

Hosszabb párkapcsolatban nincs olyan, hogy csak egyetértés, csak derű és boldogság, csak harmónia. 

A kapcsolatunk egy létező, teljesen közönséges, teljesen hétköznapi kapcsolat. Talán azért működik ennyi időn keresztül, mert mi egy kicsivel több energiát fektetünk bele, mint ahogy az általában szokásos. 

Ugyanis egy házasság csak akkor működik, ha mindennap beleteszünk valamit. A Vasárnapi terített asztalról is csak akkor tudunk szedni a tányérunkba, ha előtte fölraktunk valamit. 

- Mit üzensz a magyarságnak?

- Utoljára Kossuth Lajos üzenhetett. Én nem tartom magam olyan embernek, aki üzengethet. Én annál sokkal szerényebben élem az életem. Én megmutatok valamit, ami ha valakinek találkozik az egyébként is létező értékrendjével, akkor bízom benne, hogy ezzel őt meg tudom erősíteni, az ő döntésének, az ő elhatározásának helyességében. 

Aki nem ezeket az értékeket tartja fontosnak – mint az, hogy hová tartozol, kikhez tartozol, honnan származol, honnan indult el az utad – azoknak szeretném felhívni a figyelmüket ezekre az értékekre. 

Ez nem egy üzenet. Ez csak egy érzés a részemről. És mivel én így élem az életemet, tudom, hogy ez egy örömteli élet. Ezért ajánlom mások figyelmébe is. 

Bencze Attila

Olvass tovább…