Szalkári István verseinek többségét egy úgynevezett szerelmi-morálérzet-boncolgatás hatja át, és amely természeti megszemélyesítésként is felbukkan néhány versben. A szerző az olvasót a szerelem terén a több periféria-felismerés völgyeibe és lankáiba is elviszi.
Gondolok itt a mély szerelem (ha úgy tetszik gondolati szinteken megvalósuló rejtett szexualitás), valamint a szeretetlenség morális, erkölcsi szinteken történő megvalósulására. A lírai felismerés az én felismerése: szembesülés a szerelemből fakadó bánatokkal és azonosulás az öröm frázisaival.
Szalkári István ezen síkon kreált versei teszik ki a kötet kétharmadát.
A fennmaradt lírai térbe pedig felsorakoznak, az élet igenlés miértjeire keresendő reális válaszhalmazok vagy konzekvenciák nélkül hagyott diskurzusok.
De ugyancsak ebbe a térbe helyezkedik el a tájleírás és a lázadás kreálta szövegalkotási fázis-verstömb is, amelyben a szerző, a polgári értékrend mellett teszi le a voksát és élesen megy szembe a liberális hegemóniákkal.
Az „tákolmány” élet kérdései néhol naturista, néhol szakrális szociográfiaként fogalmazódnak meg a műben, és a „könnyekben égő” jövőbe csúcsosodnak ki. Viszont ez a szerző múltból hozott tapasztalatainak védekező mechanizmusa.
De hogy ezt jobban megértsük el kell olvasnunk ezeket a verseket. 

Bencze Attila
író, költő, felelős kiadó

Olvass tovább…

Patetikus képzet, poétikus végzet és líraégés ezer fokon. Ez jellemzi Elek Tamás Zoltán „Sötét lángok” című kötetét, melyet most kezében tart a kedves olvasó.

Itt rendelhető meg a könyv

Biegelbauer Pál szerint „a félelem mélyén a semmi lappang”. S ezt a semmit nem lehet másként feloldani, minthogy meglátjuk a semmi mögötti katarzist és feloldjuk azt. Szétrobbantjuk, mint világrobbanás az ősmagot, és szakrális térbe dobjuk át a gondot. Ez történik Elek Tamás Zoltán gondosan felépített és rendszerezett verseiben, hol a szellemi tehetetlenség fölött kolosszusként épül Babilonná az anyag, és mint földbe vetett mag versekké állnak össze a szavak.
Elek Tamás Zoltán versei egyediek, és ezt az egyediséget annak köszönhetik, hogy a szerző szakmai pszichológiai ismereteit ötvözi a szakralitás tér és a hétköznapi problémák érthető és érzékelhető világával.
A pszichológiát, mint tudományt – a Propper Péteri szemlélettel szemben – nem pusztán az emberi lélek vizsgálatára használja fel a szerző, hanem hozzá szól, ahhoz is, hogy milyennek kell lennie (milyennek kellene lennie). Értékeket fogalmaz meg, mert lehetősége adatik rá. A morális értelembe vett társadalmi kirekesztettségből adódó értékrendszert a valós világ, néha drasztikus pennájával írja fölül.
A versek érdekes fordulatai hol a magasba emelik, hol pedig a mélységekbe nyomják le az olvasó lelkivilágát. „Oly képeket festek,/ díszes közönségem, Nektek,/ melyektől tébolyt nemz az agy” írja „A kép” című versében, mellyel talán legjobban tudjuk tükrözni azt a fajta „psziché-analitikai” szellemi síkot, amelyek Elek Tamás Zoltán verseit tükrözik.
Ha irodalomismeretileg fogalmazok, akkor kijelenthetem, hogy a hang-, szó-, mondat- és gondolat-alakzatok, kiegészítéses hozzátétellel, illetve mellérendeléssel jelennek meg a versekben. Történik mindez a hely, idő és tér tekintetében létrehozott nyomatékosításaiban.
Az allegorikus hatások és megszemélyesítések, a hétköznapi fogalmak köré húzzák fel jelképrendszerüket. Ilyen fogalmak: a betegség, szembesülés a halállal, a szeretetlenség érzete, a szív és a lélek magánya. És itt tovább folytathatnám, azokat a hétköznapi fájdalmakat, amikkel naponta szembe kell néznünk.
Elek Tamás Zoltán kötete, ettől egyedi és metonímiáktól (névcseréktől) mentes, hiszen ez a  könyv magáról az olvasóról szól. Hétköznapi problémákról. A szerző nem ad válaszokat, nem akar megváltoztatni, csak szembesít azzal, amik Önmagunk vagyunk.
Aki egyszer kézbe veszi ezt a könyvet és beleolvas, annak folyamatos barátai lesznek ezek a versek, hiszen évek tapasztalata rejlik benne, olyan elgondolkodtató parafrázisokkal, amelyre naponta szüksége van az emberi léleknek.

Olvass tovább…

Egy ember, aki hallgatott, figyelt és élt, miközben a múzsák keze simogatta a lelkét ott legbelül. Olvasott és olvastatott. Mint igaz gyöngy, melyet csak későn fedez fel az ember ott lapult élet nyomasztó kagyló-keratinijai között. S éveken keresztül életfilozófiai síkokba kapaszkodva vagy éppen azokon elbukva érlelte magában a lírát. De a líra vulkán most hirtelen a felszínre tört és ömlik, és ömlik, és ömlik...

És teszi ezt az én szerencsémre, mert jó versekhez végre jó kritikát írhatok, mérlegelve és értelmezve a Gyuri költői szellemiségét és a mögötte rejlő lírai ént.

Radnó György líráiban egy úgynevezett hagyománykövetés reflexiója figyelhető meg, amely alapvetően együtt jár egyfajta múlttudattal és amelyből a kollektív rekonstrukció (de ugyanakkor a konstrukció) sem hiányzik. A Gyuri által életre hívott lírákban, a bújtatott élet-lételemi pozíciót, egy neves gondolkodó Hermann Lübbe által filozófiai szinten jól meghatározott, teoretikus újkonzervativizmus figyelhető meg, ahol a szent és a profán szintjén történő élethelyzetek megtestesülése, a logika szintjén majdhogynem kiegyensúlyozottságot mutatnak.

A parnasszusi úton születendő versek, a hagyományt olyan szokásként testesítik meg, mely nemzedékeken át, tudatosan múltba-tekintő, kételyek nélküli természetességgel talál elfogadásra.

A lírai spontaneitás: fokozatok, szintek és aspektusok megoldása a természetes vagy szerves életváltozásoktól függően, a nyelvszokás koncepciójában és a nyelvújítás fragmentálódásában.

A szerző viszonylag későn érő költészeti énjének köszönhetően, az lírai eszmecsere és életfilozófia között egy úgynevezett interakciós kölcsönhatás alakul ki, a szabad szemléletiség kultur- és tudatállapotában. A racionalitási szintet úgynevezett mentális predikátumokkal fűszerezi.

A szerző a Platóni „Hetedik levéllel” vagy a „Phaidrosszal” szemben egy új alternatívát követ és írásaiban az élet tudását és élettapasztalatot dolgozza föl formális ideológiákban, ezzel is alátámasztva Eric Havelock elméletét, mely szerint a vizuális gyökerű idea (forma) a realitással egy tőről származik.

Szakralitási szinten egy úgynevezett morális intellektust épít be líráiba, beleszőve azokba az átlelkesítő informatív keresztény szellemiséget - ötvözve a család, a nemzet, a város vagy valamely korporatív közösség szemléletmódjával, mely Budapest, Dunaharaszti és Báránd szocinációs tényezőit tükrözi vissza. Gyuri verseinek dialogikás formái fontos stilisztikai elemek abban a tekintetben, hogy érthetőségi szinten a szóbéliség színvonalára is visszaemelje a remekműveket.

Érdemes tehát kiadni az ilyen volumenű, hasonló színvonalon megírt műveket: elsősorban mert tanítanak, másodsorban mert nemzeti értéket képeznek úgy a jelen, mint a következő generáció számára, hiszen a versei egyediek. Wittgenstein filozófiai pályafutásához hasonlóan a Gyurinak a versalkotási technikák terén nincsenek kimondottan meghatározott elő zöngéi. Az ő művei letérők az irodalomelmélet és versalkotási gyakorlatiság eddig létező vonalairól. Kicsit olyan mint Báránd, átszállós, félreesős - három világ, három tájegység, három ideológia találkozása.

Ajánlom hát mindannyiuk figyelmébe ezeket a remekműveket.

Bencze Attila

Irodalmi Füzetek sorozatszerkesztő

Olvass tovább…

Tisztelt olvasó...

Nagyon szépen köszönöm, hogy kézbe vette Irodalmi Füzetek Sorozatunk negyedik kötetét, amely egyúttal Maksa Hun Balázs - „Hontalan” című – első önálló könyve, ami igazi kuriózumként kellemes kikapcsolódást nyújt az olvasni vágyóknak.

Ugyanakkor nagy elismeréssel adózok azoknak, akik manapság könyvet vesznek a kezükbe mert tudják, hogy a könyvek által nyújtotta vizualitási fejlődőképesség teremti meg szürkeállományunkban azt a neuronhalmazt, amelyet majd felnőtt korunkban a kreativitásunk kiélésére használhatunk, így válva társadalmunk vezető személyiségeivé, meghatározó alakjaivá.

Ha valaki egy olyan multimilliárdost, államelnököt vagy sikeres sztárt mutat nekem, aki a televízió vagy a számítógép előtt szocializálódott, az előtt leveszem a kalapom. Ugyanis a sikeres emberek olvastak és olvasnak a legtöbbet.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én adhatom ki Maksa Hun Balázs kötetét, mi több én írhatom hozzá az előszót, hiszen Balázs olyan társadalmi normatívák kérdésköreit feszegeti, amik számomra is a legfontosabbak. Ezek pedig az Isten, haza és a család empirikus boltozatai, egy neo transzcendentális térben...

Amikor empirikus boltozatról beszélek, akkor nem másra gondolok, mint a logika és az európai társadalom-filozófiai szemlélet – a gondolkodás szintjén elfogadott – normatív alapelemére.

Ahogy azt Balázsnál is láthatjuk, az európai filozófiát és egyházszemléletet befogadó transzcendentális tér, a fent említett műveltséghez hasonlóan alkalmazkodó készséget mutat, az új – idegen normatívák befogadására. Történelmi és kulturális műveltségének köszönhetően, az Amerikanizálódó filozófiai síkok helyet, sokkal inkább (a magyar őskultúrához közelebb álló) transzcendentális szakralitást fogadja el.

Hármas pillér: Isten, haza, család. Szimmetriák és szentenciák kérdéskörei fogalmazódnak meg Maksa Hun Balázs vers és prózakötetében. És történik mindez a hontalanság pátoszkövénél, hol a szerzőt érintő kilátástalanság, kemény billogként vetül a mára.

A könyvben tematikus problémaként fogalmazódik meg a hontalanság kérdése. Isten, család és nemzet hontalansága, úgy a szellemi és gondolati individuális tükrösszférájában, mint a most -ban.

Balázs kérdéseket keres s hitetlenségre és kiáll a hit mellett, válaszokat vár a családtalanságra miközben égbe emeli a családot, megfogalmazza a nemzeti identitást miközben identitástudatlanságra hívja fel figyelmünk.

A pallosjoggal felvértezett racionalitást szembe állítja az irracionalitással, s teszi ezt úgy, hogy közben szeret és szerettet.

Alkotásai egyszerű, részleteiben transzcendens elemeket tartalmazó – érthető – népi prózák és lírák, melyek a fiatal költő kérdései egy nemzeti-keresztény világrend hollétéről. Egyáltalán a gondolati síkon keresendő erkölcs hollétéről.

Társadalmilag elfogadott normatívák hiányosságainak okára, vagy éppen az érvénybe lévő alapszabályok be nem tartásának miértjeire keresi a választ. Ahogy mindannyian válaszokat keresünk ezekre a kérdésekre.

Velős és kimerítő bevezetőm után, hadd ajánljam figyelmébe Maksa Hun Balázs verseit és prózáit.

Bencze Attila író, költő

sorozatszerkesztő

Olvass tovább…