1. Ezt mondja a költő

Tán szebb lett volna úgy, ahogy megírtam:
Özvegyen mindhalálig.
Szőke hajkoronában diadémként
Egy síri mécs világlik.
Tán szebb lett volna úgy, ahogy megírtam.

De hát így is szép. A nő nő marad,
A férfi férfi, és az élet élet,
S a költő azért költő, hogy kisüssön
Az életen is túlnövő meséket.
A mese mese, és az élet élet.

Amit megírtam, mégis csak megírtam.
Az én mesémben a régi marad.
Hiába fon új mirtuszt homlokára
A fellángoló életakarat.
A fantáziám “Özvegy”-e marad.

És most Úristen, kápráztató köddel
Fedj el emléket, szenthegyet és multat.
Adj az élőknek zengő üdvösséget,
Adj a holtaknak csendes nyugodalmat.

Adj a holtaknak csendes nyugodalmat.

2. Ezt mondja a halott

Menj békességgel, szívem asszonya.
Üzenem néked: értem lelki vádat
Egy pillanatig se érezz soha.
Megmérhetetlen csillag-távolokból
Üzenem néked: hogy közel vagyok.
Üzenem, hogy közelgő esküvődön
Boldog örömmel leszek násznagyod.

Az én szívemből már mindent kimostak
Az örökkévalóság vizei.
Elsüllyedtek a kis papír-hajók:
Vágy, féltékenység játékszerei.
Lefoszlott lelkem örök dallamáról
És elhalt minden kísérő zene.
Maradt a dallam maga: szeretet,
És azzal vagyok szinültig tele,
Szeretlek, asszonyom, a túlvilágról,
És áldom azt, ki a földön szeret,
Aki legyőzött engem, győzhetetlent.

Menj békességgel, az Isten veled.

3. Ezt mondja Jézus

“… megkérdék őtet… A feltámadásnak
napján azért ezek közül ki
felesége lészen az?… “

Bizony mondom, elmúlik e világ.
És bizony mondom, megmaradok én.
S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,
Az egy-ütemben ott dobbanok én.

Bizony mondom, elmúlik a világ.
És bizony mondom, én megmaradok.
S akkor nem két-két szívet kötök egybe,
De a szívekből koszorút fonok.

S mind, aki egymást idelenn szerette,
A csillag-koszorúba bekerül,
S ragyog szerelmük tisztán, szabadon,
Testetlenül és véghetetlenül.

Olvass tovább…

Az új médiatörvény kapcsán egy vers jutott egyből az eszembe, amit egy videómegosztó portálon hallgattam végig, még a választások előtt, amikor dübörgött az MSZP kormány szekere. De ez a vers csak most lett igazán aktuális, így újból rákerestem. De sajnálatos módon, valamilyen oknál kifolyólag ezt eltávolították az összes videómegosztó portálról. Így marad az írás és az olvasás.

Reményik Sándor: Szól a cenzor

Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér!
S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én!
S a fehér lapról láthatatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.

Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem érintenek halálok, születések!

Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot!
S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,
Látatlanul mindenki olvasott!

Olvass tovább…

Nagyon jó vers, egy nagyon jó színész előadásában, aki sajnos már nem lehet köztünk. Ajánlom mindenki figyelmébe. 

Olvass tovább…

2010. Szeptember 19-én Szombaton, Debrecenben a Csonka templom 17 órai kezdettel Erdélyi Márta műsorát tekinthetik meg az érdeklődők, „Egy lángot adok, ápold, add tovább” címmel. Az előadás programjában, születésének 120 évfordulója alkalmából Reményik Sándor műveiből hallhatnak előadást. Az előadás keretében ugyanakkor sor kerül a Transzilvanizmus irodalmi fontosságának bemutatására, a Transzcendens élményvilág irodalmi szerepének megismertetésére, valamint az „Erdélyi Helikon” és a „Pásztortűz” szellemiségének bemutatására. Ha Reményikről szeretnénk beszélni, akkor mindenképpen meg kell kell említenünk Az eredj ha tudsz című versét vagy Templom és iskola című korhű eposzát.

Az előadás keretében megismerkedhetnek Reményik költészetével, munkásságával és azzal a költői nemzedékkel, ami Erdélyből a második világháború után majdnem a világot bejáró kulturális örökségünk lett.

Az előadás kapcsán született impressziót a közeljövőben ezen a blogon olvashatják. Hiszen a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy olyan szerzők szellemi munkássága köré építette kulturális kifejezőképességét, amilyenek a Transzilvanista elődeink is voltak. Amilyen Reményik Sándor is volt.

A Transzcendens élményt átvinni, átörökíteni a délibábos puszták, dombok és lankák lélegzetelállító élményt nyújtó világába.

(„A kápolna melletti csendes naplemente

harang alakjával vörösre meszelte

az ég alját, s színében Transzcendens kakasok

üzenték nekem, hogy ez is a havasod.”

Bencze Attila: Új Transzcendensek)

Az előadással kapcsolatosan érdeklődni lehet a 0630/406-8169-es telefonszámon. Az előadás részletes programját a későbbiekben megtalálják a blogon.

(Fotó: Andics Árpád)

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Olvass tovább…