Tündi-bündi szösszenetei

Július 23-án sor került Lakó Péterfi Tünde Tündi-bündi szösszenetek című novelláskötetének bemutatására. Bár a beszélgetőtársnál, Bencze Attilánál nem volt harapófogó, mégis sikerült néhány szerény mondatot kihúzni a szerzőből. Ezt a félénkséget egyensúlyozta Kárp György humorérzéke és az előadásában elhangzott, általa kiválasztott két novella színpadias felolvasása.
 

A bemutatóra érkezőket barátságos, izgő-mozgó társaság fogadta. A hatalmas poros medvebőrrel dekorált Bach borpince tele volt az írónő ismerőseivel és rajongóival. Ha a pince hangulata nem is, de az emberek közötti beszélgetések megteremtették az összhangot. Az írónőt, beszélgetőtársát és Kárp György színművészt körülvették az érdeklődők. A medvebőr előtt ülő szereplők beszélgetése csendet teremtett a teremben, a fülek rászegeződtek az írónő szavaira. Mondanám, hogy a szemek is, de sajnos a szépen elkészített magas asztali dísz éppen őt takarta el a szemben ülő közönség elől. Lehet, hogy tudatos megfontolásból történt mindez, hisz már az elején elmondta, hogy zavarban van, össze-vissza beszél, és ez az idő teltével se múlt el. Ennek ellenére a közönség szeretettel fogadta az életéről szóló rövid történeteket, az első könyvbemutatóval járó izgulást és a felolvasott szösszeneteket is.

Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.

Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.
 

A beszélgetéseket és felolvasásokat követően az írónő egy-egy pohár borra hívta meg a közönséget, amely tovább oldotta a hangulatot. A hely szűke és a levegő hiánya miatt lassan a felszínre szivárogtak az emberek, ahol további beszélgetésekre került sor. Természetesen a dedikáció sem maradhatott el, de Lakó Péterfi Tünde szerényen megjegyezte, hogy „Soli Deo gloria”, nem az övé, hanem Istené a dicsőség. A szösszeneteken kívül a Bencze Attila verseskötetei és a kiadó más megjelent könyvei is megvásárolhatók voltak, de egyértelműen a finom borokon túl a Tünde írott szavait itta/vásárolta leginkább a közönség.

Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.

Olvass tovább…

Tündi-bündi szösszenetei

Július 23-án sor került Lakó Péterfi Tünde Tündi-bündi szösszenetek című novelláskötetének bemutatására. Bár a beszélgetőtársnál, Bencze Attilánál nem volt harapófogó, mégis sikerült néhány szerény mondatot kihúzni a szerzőből. Ezt a félénkséget egyensúlyozta Kárp György humorérzéke és az előadásában elhangzott, általa kiválasztott két novella színpadias felolvasása.

A bemutatóra érkezőket barátságos, izgő-mozgó társaság fogadta. A hatalmas poros medvebőrrel dekorált Bach borpince tele volt az írónő ismerőseivel és rajongóival. Ha a pince hangulata nem is, de az emberek közötti beszélgetések megteremtették az összhangot. Az írónőt, beszélgetőtársát és Kárp György színművészt körülvették az érdeklődők. A medvebőr előtt ülő szereplők beszélgetése csendet teremtett a teremben, a fülek rászegeződtek az írónő szavaira. Mondanám, hogy a szemek is, de sajnos a szépen elkészített magas asztali dísz éppen őt takarta el a szemben ülő közönség elől. Lehet, hogy tudatos megfontolásból történt mindez, hisz már az elején elmondta, hogy zavarban van, össze-vissza beszél, és ez az idő teltével se múlt el. Ennek ellenére a közönség szeretettel fogadta az életéről szóló rövid történeteket, az első könyvbemutatóval járó izgulást és a felolvasott szösszeneteket is.

 Kárp György, a közönséggel már megbarátkozott művész fellazította humorával a bemutatót, egy-egy pillanatig akár színházi produkció is eszünkbe juthatott a hanglejtését hallgatva. Már az elején elmondta, hogy reméli, Tünde „Jókai Mórhoz hasonlóan sokat fog írni… bár Móricz Zsigmond is sokat írt”. A hangos dadogását viccbe öltöztetett bocsánatkéréssel előzte meg, majd olvasni kezdett a gyertyafényre emlékeztető világosságban. „Szeretnék mindjárt az elején elnézést kérni, ha esetleg dadogni fogok… nem állandóan dadogok, csak ha beszélek vagy hangosan olvasok”.

Először a könyv ajánlásait osztotta meg a közönséggel, majd két Tündi-bündi szösszenetet is kóstolhattunk. A régi május elsejékről szóló az idősebb generációt mosolyogtatta meg, a mindannyiunk által ismert Jocka nevéhez fűződő pedig már hangos kacajokat hívott elő az jelenlévőkből. Az írónő által megfogalmazott gondolatok örökérvényűnek tűnnek, mintha a piros-sárga-kékes május egyek még mindig vigyázzba szólítanának, Jocka sosem halna meg, a mérleges néni hagyományos mérlege pedig a világ végéig tökéletesen működne. Ezek a kiemelt mozzanatok teremtették meg az összekacsintást a hallgatóság tagjai között. Mintha olyan titok birtokosai lettünk volna, amelyet ott és akkor hallunk és képzelünk el először.

A beszélgetéseket és felolvasásokat követően az írónő egy-egy pohár borra hívta meg a közönséget, amely tovább oldotta a hangulatot. A hely szűke és a levegő hiánya miatt lassan a felszínre szivárogtak az emberek, ahol további beszélgetésekre került sor. Természetesen a dedikáció sem maradhatott el, de Lakó Péterfi Tünde szerényen megjegyezte, hogy „Soli Deo gloria”, nem az övé, hanem Istené a dicsőség. A szösszeneteken kívül a Bencze Attila verseskötetei és a kiadó más megjelent könyvei is megvásárolhatók voltak, de egyértelműen a finom borokon túl a Tünde írott szavait itta/vásárolta leginkább a közönség.

Bencze Attila szerint annak ellenére, hogy ez volt a kötet első bemutatója, szép sikert értek el, ezt követően már csak nagyobbakra számítanak. Ha legközelebb lesz kéznél harapófogó, és az írónő is megbarátkozik a könyvbemutatók menetével, valószínű, hogy még szélesebb és közvetlenebb közönségre tesznek szert.
Molnár Bea (vasarhely.ro)
Olvass tovább…

Lakó Péterfi Tünde könyvbemutatója Marosvásárhelyen

2012. július 23. hétfő 18 órakor Lakó Péterfi Tünde és Bencze Attila tart irodalmi estet Marosvásárhelyen, a Bach Borpincében (Forradalom avagy a volt Lenin utca 4 szám alatt), ahol bemutatásra kerül Lakó Péterfi Tünde "Tündi-Bündi Szösszenetek" című novelláskötete.
Az irodalmi est fényét növeli, hogy a szerző könyvéből felolvas Kárp György érdemes színművész.
Olvass tovább…

Bencze Attila és Lakó Pérefi Tünde a TTM műsorán

Bencze Attila és Lakó Péterfi Tünde, 2012 július 23-án negyed öt után (16:30) a TTM (Televiziunea Tirgu Mures) műsorán jelentkezik élő, egyenes adásban. Téma az irodalom illetve a Tündi-Bündi Szösszenetek című novelláskötet megjelenése. 

Olvass tovább…