2010. július első hétvégéjén negyedik alkalommal került sor az „Erdélyország az én hazám…” elnevezésű, a hagyományoknak megfelelően három naposra tervezett fesztivál megrendezésére a Dunakanyarban, Verőcén, a Csattogó-völgyben. Köszönetemet fejezem ki a szervezőknek, vendégeknek, látogatóknak és a programokban résztvevőknek egyaránt, hisz méltóképpen sikerült célunkat elérni. Rendezvényünk mindenkori célja az Erdélyből elszármazottaknak és Erdély sorsát szívén viselők nagy találkozója, ahol kulturális műsorok mellett Erdéllyel kapcsolatos programokkal közösségépítő szándékkal családias hangulatot próbálunk varázsolni, aktuális, friss témákkal gazdagítva a látogatókat, nem feledve gyökereinket, átmentett örökségünket.

2011. július 8-10-én lenne a jubileuma annak, hogy immár ötödik alkalommal hangzana el a világtalálkozó himnusza, és lenne felvonva a rendezvény lobogója Verőcén. Szeretném, mint az alapítója és eddigi főszervezője a rendezvénynek, hogy 2011. évben a világon fellelhető valamennyi erdélyi kör és egyesület, azok tagsága, s nem utolsó sorban valamennyien egyénenként járuljunk hozzá mind szervezés és kivitelezés tekintetében a verőcei világtalálkozó lebonyolításához, hisz igazából ez a találkozó Rólatok, Rólunk szól. Kalákában megszervezve, lebonyolítva mód lenne az anyaországban lévő valamennyi erdélyi, illetve székely kör képviseletére, nem hagyva ki a világ más pontjain szerveződött egyesületeket, köröket, egyéneket sem.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Míg a székely himnusz egy középszerű műdal, addig a Havenu shalom egy "nemzetközi ének", ezért kötelező elénekelni az elsőáldozó székely gyerekeknek.

A helyszín a Szent Ágoston Római Katolikus Plébániatemplom. Húsvét hatodik vasárnapján, május 9-én több mint nyolcvan kisfiú és kislány újította meg keresztségi fogadalmát és izgalommal várták a Jézussal való találkozást. Az elsőáldozási mise vége felé azonban, valami egészen szokatlan történt. A gyerekek zenei kíséret mellet elénekelték a "Havenu shalom aleichem", Sclomo Gronich zeneszerző 1979-ben írt dalát, héberül és magyarul is. A kérdés már csak az, hogy miért kell egy keresztény székely-magyar gyereknek, héberül énekelnie élete egyik, talán legfontosabb eseményén.

Olvass tovább…

Igazi erdélyi hangulat, vendégszeretet, mintegy hetven rendkívül színes kulturális, irodal-mi, szórakoztató non-stop program, gasztronómiai finomságok, játékok, látványosságok, jóté-konysági gyűjtés, jókedv és derű - mindez  sok ezer érdekes ember részvételével a világ minden részéből. Ez várja a résztvevőket július 2-4. között, az immár negyedik alkalommal, megrende-zendő „Erdélyország az én hazám” világtalálkozón, amelynek zászlaja a fenséges fekvésű Duna-kanyarban, Verőcén a hat hektáros Csattogó-völgyben fog lobogni, ahol az Erdélyből elszár-mazottak, s azok leszármazottai, valamint az Erdély sorsát szívén viselők találkozhatnak egy-mással a világ minden tájáról. Mindez részletesen is kiderül a rendezvény alkalmából, Erdély-ország címmel megjelent, 32 oldalas színes fesztiválújságból.

A programok mindegyike köthető Erdélyhez, s több fedett helyszínen zajlanak az események, akár egyszerre is. A Nagy Színpadon neves, ismert előadók, zenészek lépnek fel, mint például az Ismerős Arcok, Kovács Nóri és a Motiva zenekar, a sepsiszentgyörgyi Dancs Annamari énekesnő, Petrás Mária és Döbrentei Kornél, Rokka és a Déva zenekarok, a H-599 rockzenekar.

A Kis Színpadon ismert történészek, szociológusok, közéleti személyiségek elevenítik fel Erdéllyel kapcsolatosan a múltat, jelent és a jövendőt. Megemlékezünk Trianonról, 1990 márciusának esemé-nyeiről. A Kós Károly Kultúrterem ad otthont a július 3-án megtartandó Műszaki, Gazdasági- és Természettudományi Konferenciának. Július 4-én ugyanitt műhely-beszélgetésekre kerül sor írókkal, civil egyesületek vezetőivel.

Esténként néptánc, népzene várja a kultúrházban és a Kis Színpadon a szórakozni vágyókat. Az Ifjúsági- és kézműves sátor ad otthont az Erdélyből érkező kézműveseinknek, kik szülőföldjük, közös származási helyünk népművészeti termékeinek megszületésébe engednek  bepillantást.

A közeli erdő hűs környezetében cserkelés, íjászat, ifjúsági vetélkedők, ügyességi versenye-ket szervezünk. Hajnalban és késő délután mód lesz a horgásztó gazdag halállományából kiemelni egy-egy kapitális méretű példányt. Változatos lehetőség nyílik sokfajta sportág kipróbálására: foci, kézi-labda, kosárlabda, tenisz, tollaslabda. Magunkba fordulásra, lélektisztulásra a táboron belüli egyházi sá-toron kívül a fenséges Börzsöny erdeje, vagy a csodás Duna-part ad tág teret.

Külön kiemeljük a programok közül a július 4-én vasárnap délelőtt felszentelésre kerülő „Erdélyi Vándorok” faragott emlékmű avató ünnepségét, valamint július 3-án szombaton és július 4-én vasárnap az „Erdélyi vándorok” elnevezésű  díjkiosztó gála műsort.

A Csattogó-völgyben, a táborban 325 személynek van biztosítva faházas, illetve jurtás elhelyezés teljes ellátással, s közel 600 fő sátorozhat a füves gyepen. Bőven van szálláshely Verőcén és környékén is, amiről szintén a fesztivál honlapján adunk tájékoztatást. A vonattal érkező vendégeinket a verőcei vasútállomástól külön mikrobuszokkal szállítjuk ki a csattogó-völgyi táborba, majd vissza a vasútállo-másra. Parkolás a táboron belül és kívül egyaránt biztosított.

A felnőtt napi jegy ára 2.000 Ft, három napra 4.000 Ft. Diák (12 éves kor felett), nyugdíjas napi jegy ára 1.000 Ft, a nagycsaládosok pedig 50%-os kedvezményben részesülnek. 

További részletek: www.erdelyhon.hu

Olvass tovább…

Kilencven éve félrevert harangok fogadták a trianoni "békediktátum" aláírását. Az azóta eltelt évtizedek alatt sokféleképpen próbáltak viszonyulni az országot megcsonkító diktatórikus és egyhangú szerződéshez. A Horthy-rendszer törekvéseinek háborúba sodródás volt az ára, a Kádár-rendszer elítélte, de nem tudta kezelni a Trianon-problémát, ezért inkább hallgatott róla. Június 4-e emléknappá nyilvánításával mától hivatalosan a magyar emlékezetpolitika részévé vált a trianoni békeszerződés.

A nemzetgyilkosság feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjét kívánták biztosítani. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva - teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920. májusban adták át, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerződést magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá 1920. június 4-én. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden szerződésben helyet kapott. A szerződés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet, s korlátozta a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.

A szerződés kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggő tömbben a határ mentén. A békeszerződés tartalmazott a kisebbségek jogaira vonatkozó előírásokat is, eszerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.

A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Északon Somoskő és környéke (kivéve a Somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.

A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. Magyarország 1938-ban az első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939-ben Kárpátalja fennmaradó részét, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. 1941-ben Jugoszlávia német megszállása után visszakerült a Délvidék is. Akkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került - de ennek ára a háborús részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. Az 1947. február 10-én aláírt, a II. világháborút lezáró párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza, semmisnek nyilvánítva a bécsi döntéseket, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.

2004. december 5-én a munkásőrök pártját jelentő MSZMP-ből kivált és folyamatosan újjáalakuló, magát a demokrácia alap pillérei fölé helyező, de ugyanakkor azzal azonosuló megtévesztő MSZP, hazugsághadjáratával, a magyar társadalom jelentős részét arra sarkallta, hogy a határon kívül rekedt nemzettestvéreik ellen szavazzon.

2010. május 31-én az Országgyűlés a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Sólyom László köztársasági elnök tegnap írta alá a törvényt, amely így ma lép hatályba.

Bencze Attila - MTI

Olvass tovább…

Az erdelyimagyarok.com közössége közös pályázatot hirdet a verőcei “Erdélyország az én hazám” találkozó szervezőivel.

Várjuk azokat a saját írásokat, amelyek Erdélyhez kötődnek. Bármilyen műfajú lehet, mindössze annyit kérünk, hogy saját írás legyen és 50 mondatnál ne legyen hosszabb.

A legjobb írásokat bemutatjuk a fesztiválon, később pedig szeretnénk is kiadni azokat.

Az írásokat 2010 július 1-ig várjuk. A szerzők közt 10 belépőt sorsolunk ki a verőcei fesztiválra.

Az írásokat tegyék fel blogjukba, és küldjék el email-ben is az erdelyimagyarok@gmail.com címre!

Világtalálkozóvá nőtte ki magát az "Erdélyország az én hazám." elnevezésű rendezvény sorozat, amely négy esztendővel ezelőtt indult útjára, s mostanra nem csak az onnan elszármazottak, hanem Erdély szerelmeseinek is igazi, fesztiválhangulatú nemzetközi találkozójává fejlődött.

Az idén - 2010. július 2-4-e között -, a szokásos helyszínre, a Dunakanyarba, Verőcére, a Csattogó-völgybe már mintegy tízezer zarándokot várnak a szervezők, s az eddigi legszínvonalasabb programsorozatot állították össze, amelyben minden korosztály, gyermekek, Honfiúk és Honleányok megtalálják a kedvüknek megfelelő műsorszámokat - három napon és éjszakán át! S persze, nem csak kiváló programokon vehetnek részt a jelenlévők, hanem megismerkedhetnek és megízlelhetik Erdély konyhájának ízeit, egyedi italait, borait.

- Mi, akik Erdélyországban születtünk, vagy leszármazottként élünk messze származási helyünktől, kiérdemeljük történelmi múltunk, emberi méltóságunk és a magyar nemzethez fűződő szerves hovatartozásunk okából, hogy ránk figyeljenek, jobban megismerjenek, s ne jöttmentként, idegen ország idegen sarjaként tartsanak számon bennünket. És persze ismerjék meg mások is szülőhazánk, Erdélyhon titokzatos színvilágát, kultúráját, szellemiségét, történelmi értékeit, az onnan elszármazottak lelkiségét - fogalmazza meg a rendezvény üzenetét, ars poeticáját Gaál István főszervező, aki szinte csak ennek az eseménynek szenteli életét, szervezi és érte küzd.

A Dunakanyarban, a Börzsöny lábánál a csodaszép fekvésű 6 hektáros Csattogó-völgyben a nagy cirkuszi sátor alatt 1.500 vendég élvezheti a színpadi pódiumon látottakat és hallottakat. A Kis Színpad és az Ifjúsági Sátor egyaránt fesztiváli sátorlapokkal lesz lefedve, óva a közel 300 - 300 fős lelkes közönséget az időjárási hatásoktól. A Kós Károlyról elnevezett tábori Előadóteremben 250 látogató vehet részt konferencia előadásokon, képzőművészeti tárlaton és irodalmi műsorokon. Több százan lépnek fel a 64 program során! Felsorolni is lehetetlen milyen gazdag a program választék!

Az erdelyimagyarok.com közössége közös pályázatot hirdet a verőcei “Erdélyország az én hazám” találkozó szervezőivel.

Várjuk azokat a saját írásokat, amelyek Erdélyhez kötődnek. Bármilyen műfajú lehet, mindössze annyit kérünk, hogy saját írás legyen és 50 mondatnál ne legyen hosszabb.

A legjobb írásokat bemutatjuk a fesztiválon, később pedig szeretnénk is kiadni azokat.

Az írásokat 2010 július 1-ig várjuk. A szerzők közt 10 belépőt sorsolunk ki a verőcei fesztiválra.

Az írásokat tegyék fel blogjukba, és küldjék el email-ben is az erdelyimagyarok@gmail.com címre!

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Olvass tovább…

(részlet egy készülő regényből, cenzúrázatlanul)

Ott álltam a nemzet templomában, és mint egy igazságtalanul fogva tartott ember, aki a felmentő bírói könyörületbe reménykedve lázasan lép be a tárgyalóterembe – úgy léptem be eme templom csodálatosan gyönyörűvé kreált szentélyének jobboldali páholyába. Egy fenséges érzés kerített hatalmába. És mint kisgyerek, aki karácsony táján minden percben várja az égi csodát, a szívemet az agyamban éreztem dobogni. A lélegzetem egyre jobban felgyorsult, mert tudtam, éreztem, hogy nem egy mindennapi csodának lehetek tanúja, hanem egy olyan történelmi pillantnak, amire kilencven keserves éven keresztül vártunk. Vártam én és vártak azok az ősök, akiknek valamikor még magyar szív dobogott mellkasukba, és akik, az után, hogy vérüket adták a magyar nemzetért, a magyar hazáért és egyáltalán a magyar életükért: megalázott és kirekesztett emberként kellett éljék idegennek átkeresztelt, és immár félve kiejthető magyar világuk hétköznapjait.

Ott álltam a nemzet templomába és a döntésre vártam. A döntésre, amely talán feloldja a határon kívül rekesztett magyar nemzettestvérek ellen elkövetett népszavazásként elhíresült katasztrófából fakadó sérelmek kötelékét. A nemzet templomának szentélyében, valami eddig még nem érzékelhető csend uralkodott. A parlamenti képviselők valami kegyelet teljes némasággal foglalták el helyeiket és mindnyájuk szemében ott tükröződött 90 év keserűsége és bánata. 90 kegyetlen évnek minden egyes megalázó pillanat. És szívük lázadásával, lelkükben érzett fájdalommal, arcukról leolvasható elhatározottsággal sugallták, hogy elérkezett a pillant. Elérkezett a pillanat, amikor végre pontot tehetnek egy sötét, degenerált és igazságtalan korszak végére.

Ahogy végigpásztáztam az elhatározottságod sugárzó arcokon, a szemem megtelt az új magyar ébredés hajnali harmatával. A testem remegni kezdett és már alig tudtam uralkodni érzéseimen, hogy belekiálthassam a csendbe a magyarság, az otthon hagyott székelység jelenének és múltjának fájdalmát. Egy pillanatra akartam belekiáltani ebbe a díszes térbe Nagy Józsi bácsi üzenettét, aki halála előtt a kezemet megfogva a magyar jövő reménységével búcsúzott el tőlem. Bele akartam kiáltani Erzsi néni bánatát, aki valamikor még magyar világba született. És bele akartam kiáltani sok-sok székely ember fájdalmát, keserűségét és gyászát, amit egy olyan hiányosság okozott, aminek pótlására gyűlt össze ez a sok jó lelkű ünneplőbe öltözött ember.

Ahogy a gondolatok és sok székely, felvidéki, délvidéki illetve kárpátaljai testvérem arca cikázott előttem a szemem homályán keresztül egy történelmi jelentőségű szavazás pillanatait követtem. És ahogy tekintetem a kijelzőre emeltem és megpillantottam azt a valami emberfölötti összefogást, amiről nem sokszor tehettek tanúbizonyságot eme szentély falai, zokogni kezdtem. Felnőtt emberként zokogni kezdtem. A zokogásom teljesen kivette az erőt a lábamból. A fejemet a kezemre fektettem, és olyan érzésem zokogtam, zokogtam, zokogtam. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha velem remegne az egész páholy, az egész parlament. És csak hulltak a könnyeim. Igazi kövér, sok-sok év keserűségétől és bánatától megszabadító örömkönnyek és belesóhajtottam az újjászületett világ friss levegőjébe. A határon kívül rekedt magyarság állampolgársági álmának meg-fogantatásának levegőjébe, hogy végre, valahára 90 keserves év után, 9 hónap vajúdással megszületik az új magyar értékrend.

Olvass tovább…

Alkalmam volt jelen lenni a Magyar Parlamentben, mikor is egy olyan felemelő érzés keríthetett hatalmába, amit nem mindennapi pillanatként éltem meg, ugyanis egy közel 90 éve hozott igazságtalan döntés ellen a Csonkahoni magyar politikum meghozta a döntést. A kettős állampolgárságról szóló döntést. A döntést, hogy a határon kívül rekedt magyarok a Trianoni, magyar holokauszt fájdalmas évtizedei után végre fellélegezzenek. Hétfői anyagként felkerül majd az oldalra, az a próza, amit jelen pillanatban is, a felocsúdás állapotában, mindig újra és újra írok, mert gondolatok tömkelegével telezsúfolt írásom született a törvény meghozatalát követő éjszakán. Látogassanak tehát vissza a honlapra.

És hogy mit írt a sajtó?

Szerdán az Országgyűlés elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A képviselők 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket, amelyet nagy taps fogadott az ülésteremben. Nemmel voksolt az előterjesztésre a szocialista Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Tartózkodott három MSZP-s – Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván – és két LMP-s – Dorosz Dávid és Szabó Tímea – képviselő. Az igen szavazatokat 224 fideszes, 34 KDNP-s, 32 szocialista, 43 jobbikos és 11 LMP-s képviselő adta le. Nem voksolt 21 szocialista frakciótag, köztük Lendvai Ildikó leköszönő pártelnök. Támogatta szavazatával a javaslatot az MSZP frakcióvezetője, Mesterházy Attila és a volt házelnök, Szili Katalin.

Az elfogadott törvény szerint nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. 

A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok szerint akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. Mindez egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven, automatikusan történhet. Az előterjesztő fideszes és KDNP-s politikusok, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt azt javasolták, hogy a „kettős állampolgárságról” szóló jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen lépjen hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kelljen alkalmazni. A törvényjavaslatot eredeti formájában fogadta el az Országgyűlés. A szöveghez csak az ellenzék nyújtott be módosító indítványokat, ezek közül azonban egyet sem támogatott a többség. Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény sürgős kihirdetését kérik a köztársasági elnöktől.

A zárószavazáson technikai hiba miatt nem voltam jelen, rosszul tájékozódtam, és ennek következményeképpen nem tudtam a zárószavazás konkrét időpontjáról. Egy korábban egyeztetett, a múlt hétről elhalasztott rádiómeghívásnak tettem eleget. Az eset kapcsán szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki hiányolta jelenlétemet – fogalmaz közleményében Vona Gábor.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A Székelyföld sikeres továbblépése a tudásalapú társadalomba elsőrendű feladat. A kutatómunka megtanulása, kutatási eredmények sikeres alkalmazása és új kutatási eredmények kitermelése ehhez egyaránt fontos. Jobban fizető állások a munkavállalóknak, gyorsan fejlődő, adófizető vállalatok a közösségnek és nemzetközi elismertség a történelmi kisebbségnek a Székelyföld sokszorosan megérdemelt jövője.

Az Alapítvány egyaránt érdeklődik a természet és társadalomtudományi, valamint a Székelyföld és a székely nép sajátos hagyományait ápoló pályázatok iránt. Az Alapítvány elutasít mindenfajta hátrányos megkülönböztetést és várja a pályázatokat valamennyi, a történelmi Székelyföld területén élő nemzetiségtől.

Ösztöndíj

Az egyszeri támogatás teljes összege pályázónként $500, azaz ötszáz amerikai dollár. Kivételes esetekben (pl. doktori fokozat megszerzése utáni kutatómunka) az ösztöndíj összege elérheti az $1000, ezer amerikai dollárt. Megfelelő számú alkalmas jelentkező esetén, az Alapítvány 3-6 Balás Elek Ösztöndíj kiadását tervezi 2010-ben.

Alkalmassági Követelmények
Kizárólag olyan pályázó részesülhet ösztöndíjban, aki
• székelyföldi születésű és ott lakóhellyel rendelkezik,
• egyetemre felvett hallgató vagy olyan egyetemet végzett pályázó aki kutatómunkában
vesz részt.
Székely Előfutár Alapitvány
London, New York, Virginia
Budapest, Nordrhein-Westfalen
Gyergyó
Telefon: 1-757- 301-1583
forerunnerfederation@gmail.com
• bizonyította sikeres tanulmányi előmenetelét és/vagy vezetői képességeit a közösség
szolgálatában.
• továbbfejlődéséhez és a kutatáshoz anyagi támogatásra szorul.

Pályázat
Balás Elek Ösztöndij Pályázatot magyarul, vagy angolul lehet beadni. A Pályázatnak az alábbi
dokumentumokat kell tartalmaznia:
1. Tanulmányi/kutatási terv(kb. 3 oldal);
2. Kitöltött jelentkezési formanyomtatvány;
3. Az Európai Unió szabványa szerinti önéletrajz;
4. Irásos támogató nyilatkozat a a kutatási tanácsadótól a fogadó intézményből;
5. Egy vagy több ajánlólevél jelenlegi, vagy egykori tanártól, munkahelyi vezetőtől, vagy
közösségi vezetőtől;
6. Iskolai bizonyítványok másolata az utolsó 3 évről (középiskola és/vagy egyetem);
7. Igazolás, hogy a pályázó Székelyföldön született és ott van állandó lakhelye.
A pályázatot drótpostán keresztül kell beadni pdf formátumban és 7 Mbyte méretet nem
meghaladva (lásd mellékelt útmutató). Beküldési cím: ffapplications@gmail.com .

Minden beérkezett pályázat visszajelzést kap 48 órán belül.
Jelentkezési határidő: 2010. március 31, gyergyói idő szerint éjfél.

Értékelés
Az Alapítvány Nemzetközi Ösztöndíj Tanácsa a legjobbakat az írásos pályamunkák alapján választja ki a jelentkezők közül. Az elbírálás szempontjai: (i) a pályázó felkészültsége, (ii) a tanácsadó és a kutatási környezet, (iii) a kutatás színvonala és várható eredménye, (iv) várható székelyföldi társadalmi hatás és (v) nemzetközi versenyképesség. A döntőbe jutott pályázók és tanácsadóik telefoninterjún vesznek részt. Ezt követően az Ösztöndíj Tanács javaslata alapján az Alapítvány Kuratóriuma választja ki a Balás Elek Ösztöndíjasokat.

Út a Sikerhez
Az ösztöndíjas munka befejezése után a jelentés személyes levél formájában kell összefoglalja az elért tanulmányi és kutatási eredményeket valamint a pénz felhasználását. Ebben annak összefoglalását kérjük, hogy az ösztöndíjas munka milyen előrelépést jelent az új ismeretek megszerzésében és terjesztésében valamint a pályázó életében és szakmai fejlődésében. A munka befejezése után az eredményeket bemutató fényképek csatolása nem kötelező, de ajánlott.

Hagyomány
A Székely Előfutár Alapítvány a nemzetközi Forerunner Federation (Előfutár Szövetség) tagja, amely elkötelezettje a kisebbségi nemzetek versenyképes részvételének az élenjáró
tudományokban és nagyhatású művészetekben. A regionális fejlődés támogatásával az
Alapítvány fellép a társadalmi nyitottságért és kulturális sokszínűségért. Balás Elek, első
egyetemet végzett generáció székely lófő családjában, sikeres ügyvédként és közéleti
vezetőként száz éve kivívta a függetlenségi és 48-as eszmék tartós hatalomra juttatását
Gyergyóban. A tudásalapú társadalomba lépés küszöbén az ösztöndíj-pályázattal az Alapítvány tiszteleg az ezredéves székely hagyomány előtt: első a küzdelemben, utolsó a visszavonulásban.

Andrew Balas
Forerunner Federation
520 W. 21st Street
Unit G-2, PMB 119
Norfolk, VA 23517 U.S.A.
Phone: 1- (757) 301-1583
forerunner.federation@gmail.com

Olvass tovább…

Erdélyi és erdélyi szimpatizánsok számára 2010. február 13-án, Szombaton kerül sor, a Budapesti Székelykör és Alapítvány szervezésének gyümölcseként létrejövő az Erdélyből elszármazottak találkozójára valamint a Hagyományőrző farsangi bálra, aminek a Fészek Művész Klub étterme ad (Bp. VII. Kertész u. 36.) otthont.

A rendezvény keretében 20 órai kezdettel sor kerül a Bálint napi köszöntésre. A találkozót illetve farsangi bált olyan neves személyiségek tisztelik meg jelenlétükkel, mint Bács Ferenc színművész és Tamás Gábor, aki egy előadást ad a Fészek Klub 3. emeleti nagytermében, melynek bevételéből a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek magyarországi nyaraltatására is juthat, ha reményeink szerint sokan elfogadják meghívásunkat.

Az est műsorában közreműködik: Ambrus András, V. Vásárhelyi Prodán Miklós, Tordai V. Iringó, Portik B. Dalma és Gönczy S. Tivadar.

A nyitótáncot Erkel táncegyüttes fogja bemutatni (koreográfia: Galambos Tibor). És végül de nem utolsó sorban a báli zenét a Szalai Trió szolgáltatja.

Jegyek elővételben 7.000.-Ft-os áron, amely tartalmazza a vacsora és az előadás árát is, a Kör irodájában igényelhetők elővételben asztalfoglalással, Mobil: 0036/30-832-5910, 0036/30-273-1020. A Tamás Gábor előadására a belépőjegy ára 2.500 Ft. Az étrendbe csontleves metélttel, rántott sertés borda, petrezselymes burgonya, farsangi fánk valamint rántott pulykamell petrezselymes burgonyával.

Büfé, felszolgálók által, tombola varsói kirándulással

Olvass tovább…

A könyv ára 1000 forint postaköltséggel együtt. Rendelhető: a benczeattila@yahoo.com e-mail címen. 

A könyvről részletek hamarosan...

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Bár 2010-et írunk, a székelység majdnem ugyanolyan tömbben él ősi földjén, mint a Trianont megelőző időkben. 1952-ben született meg az az alkotmány Romániában, amely — bár csak névlegesen — lehetővé tette a Székelyföld autonómiáját. Az autonóm tartomány 42 éve, 1968-ban szűnt meg.

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy sokak számára a meglepetés erejével hat Stefano Bottoni olasz történész Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötetének felidézése. Ebben a neves szaktekintély az 1952–1960 közötti időszakban létező székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetét írja le, részletes levéltári kutatómunka alapján. Ennek a tényfeltárásnak számunkra rendkívül nagy jelentősége van, mert megvilágosodik az a történelmi keret, amelyben alig 50 éves távlatban Romániában létre lehetett hozni törvényes, alkotmányos feltételek között a tömbben élő székely magyarság területi autonómiáját. Máig is vitatott kérdés: ki, mikor és miért hozta létre a székelyföldi autonómiát 1952-ben. Arra a kérdésre, hogy ki, viszonylag pontos választ kapunk a dokumentumokban nyomon követhető tények alapján.

Az biztos, hogy nem belső kezdeményezésről volt szó, se magyar, de még kevésbé román részről. Ugyanis azt az alkotmánytervezetet, amely magában foglalta a MAT létét is, Moszkvában véglegesítették. Ennek a folyamatnak megkülönböztetett figyelmet szenteltek, már csak azért is, mert minden valószínűség szerint a végleges szöveget személyesen Sztálin hagyta jóvá. A legfelső szintű odafigyelés eredőjét Észak-Erdély II. világháború utáni hovatartozásában kell keresni, amikor is a területért jogokat elvet próbálták érvényesíteni.

Köztudott, hogy közvetlenül a háború befejezése után a román adminisztráció sietett beépülni Észak-Erdélybe, és ennek kapcsán sok törvénytelen megtorló túlkapásra került sor, lásd például a szárazajtai véres eseményeket. Ezeket látva, a szovjet katonai vezetés azonnal intézkedett, és a továbbiakban is fokozottan figyelt az erdélyi fejleményekre. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést is szovjet mintára kell megoldani. Így lett az akkori Románia – alkotmányában is rögzítve – többnemzetiségű ország, majd a Sztálin halála utáni években nemzetállam, ahol együtt élő nemzetiségek is léteznek.

Napjaink politikusai számára mozgósító erejű kell hogy legyen a tény, hogy a székelyföldi autonómia már létezett, és alkotmányos keretek között működött! Esetünkben a területi autonómia intézményét mint már megszerzett jogot kell kezelni, amitől az akkori kommunista uralom megfosztotta az erdélyi magyarságot. A mai, demokratikusnak mondott rezsim csak azért nem helyezi vissza jogaiba az autonómiát, mert az erdélyi magyar politikai elit nem követeli ezt olyan hangerővel, amire egész Európa odafigyeljen.

Húsz év telt el a rendszerváltás óta, de a területi autonómia ügyében vezető politikusaink puhány, cselekvésképtelen magatartása miatt nem történik semmi. Az RMDSZ egyik parlamenti képviselője korábban egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: „Azok, akik az autonómiareferendumot kezdeményezik, nagyon jól tudják, hogy nem lehet azokat megszervezni a jelenlegi törvények szerint. Úgy vélem, hogy a nemzetközi válság idején mind a polgármestereknek, mind a községek vezetőségének sokkal fontosabb gondjai vannak az illető referendumnál. Szerintem azok, akik ki akarják használni ezt a pillanatot, nem csupán felelőtlenek, hanem kissé alávalók, mivel pont most nincs türelmük várni”. Az ilyen önfeladó, ráadásul sértő megnyilatkozás csak elodázza az autonómia kérdésének napirendre tűzését.

Ha most nem követeljük vissza nyomatékosan az önrendelkezés jogát, történelmi lehetőséget mulasztunk el – könnyen lehet, hogy örökre. Legyen intő példa Marosvásárhely lakossága nemzetiségi arányának gyors változása, vagy az az összevont támadás, amely az utóbbi időben a Székelyföld ellen szerveződött, és amelynek fókuszában most Sepsiszentgyörgy áll. Vajon a fent idézett képviselő nem figyelt fel a hagymakupolás templomok gyors elszaporodására, vagy arra az erőfitogtató katonai keretre, amelyben a hargita–kovásznai ortodox érsekség tízéves évfordulóját ünnepelték tavaly Csíkszeredában?

Nem győzzük hangsúlyozni: az autonómia ma létkérdés a Székelyföld, áttételesen pedig az erdélyi magyarság számára! A cél elérésének érdekében maximális erőbedobással alkalmazni kell minden lehetséges eszközt és minden módszert. A siker nem marad el, ha az erdélyi magyarság egységesen lép fel, és maga mögött érzi, mint védőhatalmat, az anyaországot. Egy dolgot nagyon fontosnak tartok megjegyezni: továbbra is demokratikusan és békés úton akarjuk megvédeni jogainkat és nemzeti identitásunkat. Az erdélyi székely magyar nacionalizmus lényege, hogy nem szecesszionista, azaz nem célunk az elszakadás.

A mi nacionalizmusunk befogadó és nem kirekesztő. Pozitív nacionalizmusa nélkül az erdélyi magyarság már elveszítette volna történelmi önazonosságát, nyelvét, kultúráját, egyszóval magyarságtudatát.

A szó elszáll, az írás megmarad — tartja a bölcs mondás. Ennek szellemében sürgősen elő kell venni az 1952-es román alkotmányt, ki kell jelölni azokat a részeket, amelyek a MAT-ot törvényesítették. Az így összeszerkesztett dokumentumot legalább román, angol, francia, német és magyar nyelven sokszorosítva belföldön és Brüsszelben egyaránt ismertetni és terjeszteni kell. Fel kell hívni a világ figyelmét arra a gazdasági elmaradottságra, amelyben a magyarlakta régiók vergődnek Románia többi megyéihez képest. Gazdasági érvekkel nehéz megmagyarázni, hogyan jutott a Székelyföld ebbe az állapotba. A nagyobb autonómia keretében el kell érni, hogy az itt megteremtett vagyonból minél több maradjon helyben.

Az autonómia az erdélyi magyarság előrehaladásának biztosítéka. A jelenkori világgazdasági válság átmeneti jelenség, de az autonómia és benne a magyar egyetem léte örökérvényű. Tudatában vagyunk annak, hogy jogos követeléseink itthon oldódnak meg, de az Európai Unió az a fórum, ahonnan világgá kiálthatjuk kiszolgáltatott helyzetünket. Az elkövetkező időszakban sürgősen, időpontokhoz kötött cselekvési tervet kell összeállítani.

Olvass tovább…