Előszó Dudás Mihály Károly kötetéhez

Kritikát írni egy könyv előszavaként megtisztelő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat is. Főleg egy olyan könyvről, amit most kezében tart a Kedves Olvasó, hiszen Dudás Mihály Károly kötetében a költői miliő boldogság és nyomorúság periferiális mezsgyéin mozognak, lírikus struktúrákkal ragaszkodva az klasszikus alapszabályokhoz.

A legtöbb vers pszichológiai elhajlásait figyelembe véve egy pesszimista, rögös életutat – vagy fonémával élve életútvesztőt – vélünk felfedezni.

Ez a belső én kisugárzásából fakadóan, a köteten végigvonul egy érzékelhető, az egzisztencia szellemi fokán fellelhető nyomor, mint például a szülők hiánya, a viszonzatlan szerelem és vágyakozás. Ez a szellemi forma viszont a költői megfontoltság és kimértség szükséges voltát annyira megbillogozza, hogy a költő sokszor megfeledkezik a munkásságára leginkább jellemző strukturális formáról.

Ezzel szemben nagyon jól él a formai parafrázisokkal, azon versek esetében, amik a nyugodt fogalmak köré csoportosulnak

Fiatal kora ellenére a versek képvilágát tekintve helyenként olyan szakszerűen köszön vissza a költő, amit akár parnasszusi magaslatoknak is lehet nevezni. A „nem csókolnak, szeplőtlen sarjak” vagy a „hibát, hibára vét az emberi lélek” egyszerűen fenomenálisan köszönnek vissza a kötet lapjai közül.

A szegénység, a magára maradottság, az egyszerűség és ugyanakkor a nagyszerűség a költőt – úgy mint verseit – egyszer s mint emberi magaslatokba emeli.

A versek rímképletét és szerkezeti felépítését latba vetve nem igazán lehet kifogásunk a művekkel kapcsolatban. Talán annyi hibájuk van, hogy a verslábak néhol megbicsaklanak, de a szabad és posztmodern versek időszakában örülhetünk, hogy legalább egy klasszikust követő költő könyvével találkozhatunk.

„Ingyen van! Semmibe sem kerül! Vagy elítélik, vagy üdvözül” - írja a költő a „Csak egy vers”című lírájában, ezzel is feldobva a magas labdát az olvasónak és önmagának egyaránt. Az igazat megvallva majdnem ingyen van ez a könyv, ahhoz a munkához és élettapasztalathoz képest, amit a költőnek a kötet megszületéséig át kellett élnie.

Ajánlom hát ezt a könyvet minden Kedves Olvasónak, hiszen a költő csak úgy válhat igazán naggyá – úgy érhet költővé – ha könyveit olvassák verseit szavalják, sorsát átérzik. És ezek a versek igazán olvashatóak, érezhetőek és szavalhatóak.

Hogy befutott költő lesz-e Dudás Mihály Károly? Az csak Önöktől függ. Az Önök jóindulatán múlik.