Levél haza – ide és oda
Kedves hazámfiai, székely testvéreim. Az élet egyre gyorsabb ütembe kavargatja testemet az élet olvasztótégelyében. Nem kizárólagosan a gazdasági válság az oka ennek, hanem a jelenkori civilizációs társadalom.
Itt ülök a Bárándi Polgármesteri Hivatal „közjogi méltóságának” székében és éppen egy önkormányzati lapot szerkesztek, aminek egy szlogent kell kitalálnom. Kiss Sándor Polgármester Úr éppen egy tárgyalást folytat a tanácsteremben, hát irodájának magányában megszületik a gondolat és megszületik a szlogen: „Otthonunk a falu. Falunk egy család!”.
És miközben megszólal a Polgármesteri Hivatal tetőszerkezetén elhelyezett ki hangosítón a Boldog asszony anyánk, Rákóczy bujdosása, A Kraszna Horka büszke vára, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dal, tárogatón, - hogy emlékeztessen Trianonra, eszembe jut a szétdarabolt ország, ahol most szegények vagyunk idebenn.
Szegényebbek vagyunk, mint az elszakított településeken, ahonnan én is jöttem, és ahol ott vannak a gyökereim. Ott vannak nagyszüleim, rokonaim, szeretteim. Ott vannak a barátaim, az ismerős utcák. Ott vagytok ti székelyek. Véreim.
Maradhattam volna ott is, de tudtam, hogy mennem kell. Mennem oda, ahol segíteni kell az embereken. Változtatni a mentalitásukon. Rávezetni egy olyan útra, ahol lélekben megerősödve össze tudnak fogni, és ki tudnak menekülni ebből a förtelmes pokolból.
Kedves hazámfiai, székely testvérek. Most tudom csak igazán fölmérni azt, hogy mit is adott nekem a székelység. Mekkora szellemi erővel ruházott föl engem. Erőt adott megérteni az otthon és a család fogalmát és ugyanakkor erőt adott arra, hogy ezt meg tudjam értetni másokkal.
Meg tudjam értetni azokkal, akik rá vannak szorulva. Meg tudjam értetni azokkal, kiknek otthonuk és országuk egy pokol. Nincs pénz, nincs munka, nincs élelem. Nincs semmi, amiben boldogságát lelhetné az itteni magyar ember. Ezt tette az elmúlt évek kormányzása. Megszorítás hátán megszorítások.
De itt vagyok én és nyitogatom az emberek szemét. Nyitogatom itt és nyitogatom otthon. Költőként, újságíróként és rádiósként. Nem volt könnyű feltörni, de lassan érzem a fejem fölött tornyosuló babérkoszorút. Itt honom is már otthonom.
Befogadtak, mert a székely nemes lelkű ember…
Jaj és Kiss Sándor, a bárándi polgármester? Egy igazi magyar ember, aki polgármestersége alatt elsődleges kötelességének tartotta, a hivatal falára visszaállítani az angyalos címert, felállítani a trianoni emlékművet és minden nap 16:30-kor megszólaltatni a tárogatót, hogy emlékeztesse az embereket Trianonra.
Címkék:
levél haza
Oszd meg és
csatlakozz facebook oldalunkhoz!