Az interneten egy régi hírem után kutatva a következő cikket találtam. Ha nem egyébre, legalább nosztalgiázni jó.
válaszTOLLSzonda Szabolcs rovata Bencze Attila (Székelydálya, Hargita megye) – Arra ráérzett, hogy versei bizonyos fokú "beérést" tükröznek, ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy ez csupán egy folyamat kezdôszakasza. Még eléggé sok soraiban az utánérzés, amely – például a World Trade Center esetében – a szöveg egészére kihat (bizonyos mértékben az amerikai apokalipszis-filmek hatását képezve le, kevés egyéni hozzáadással), ugyanez érvényes – bár nem ugyanolyan mértékben – Szó a szónak címû versére is. Ez utóbbiban több az eredetibb színeket hordozó költôi kép, itt viszont a versmondat, a szövegalkotás vonala "szenved" a túlzott ellentétezéstôl (a szövegegységek zöme a "de" kötôszóval indul, ez zavaróan hat, egyhangúságot eredményez). Biztatásképpen kiválasztottam pályakezdôknek szánt rovatunk, az Elôszoba számára Létezek címû versét (túllépve ezúttal, a költôi szabadság jegyében, a "létezek" – "létezem" páros esetében kínálkozó nyelvi különbségtételen…). Küldjön még!
ELÔSZOBA
BENCZE ATTILALétezek Létezek míg megengednek
reménykedô kis embernek,
alaktalan alaknak vagy
üres alakoskodónak.
Létezek de nekem a lét
nem hivatás. Kényszerûség.
Egy beteg korszak hidegjárta
haszonlesô haláltánca,
mely a napi kalóriát
vérben s verejtékben méri,
mert rohan egy lázas hazába,
mely a világot ígéri.
De létezek míg létezhetek,
fehérnek vagy feketének.
Alaktalan alaknak vagy
üres alakoskodónak.
