Katiriáda 3

Ha az éj majd engem ámít

köss lelkemre fojtó fáslit,

és bugyoláld be az énemet

a szabadelvű ér felett

amelyből ma asszonyillat

mámorzátonyra terelget

s kéj imákra előhívat,

- lélek-szögekre térdepeltet -.

Így választottam a hősnőt,

férjurakat én így csalok

és a felébresztett költőt,

szilánk szemekből ordasok

nézik mint háborút a seb

s igázottat a hadisarc.

Ezért vagyok én kevesebb

s mégis látom, te így akarsz.

Posted in: Bencze Attila,Bencze Attila versei,irodalom,vers