Alacsony skálákra süllyedtünk
s szomorú hangjátékok mérge,
fertőzi meg ma szellemünk
s kiül az üressé vált bércre.
S a csend olyan lesz, mint a balta:
megütközik a némaságon
s belehasít szívbe, agyba
ha önmagunk elesve látom.
Mert bántásokból szőttük hálónk
magunk köré - védeni énünk
Már a némaság a vádlónk
s önmagunkba merengve nézünk.