Óh, Debrecen... Köszönöm!

Kedves tanulók. Kedves tanárok. Kedves szülők. Kedves támogatók. Köszönöm szépen, hogy tartjátok bennem a lelket. És köszönöm, hogy a pályázat kapcsán egy olyan lélekmelengető érzéssel feltöltődve fogok neki a „Debrecen az én városom” című könyv szerkesztéséhez, amilyen érzésben nem sok embernek van része. És ezt a szeretetet – a szeretetnek ezt az érzését, amit most irántatok érzek tőletek kaptam.

Meg szeretném köszönni a támogató munkát a Debreceni médiának (elsősorban a Hajdú-Bihari Napló munkatársainak), az általános és a középiskolák vezetőségének, köszönöm a szülőknek és köszönöm a diákoknak, akik fáradságos munkájuk által egy olyan könyvet adnak a városnak, amire méltán lehet büszke lenni.

Köszönetet mondok a Debreceni Ifjúsági Szolgáltató és Nonprofit kft.-nek, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és annak minden alkalmazottjának, Kósa Lajos Polgármester Úrnak,  Szekeres Antal  Jegyző Úrnak, Debrecen Megyei Jogú Város Diákönkormányzatának, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának, a Benedek Elek könyvtárnak, a Vojtona Bábszínháznak, a Csokonai Vitéz Mihály Szellemi Műhelyért Élet Fa Alapítványnak, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat munkatársainak. És még köszönet sok sok olyan Debreceni magánszemélynek akiknek a nevéből egy könyvet lehetne összeállítani.

És engedtessék meg nekem, hogy Ady Endre szavaival köszönjem önöknek, és kívánjak sok erőt egészséges a fáradságos és művészetpártoló életükhöz:

„Óh, Debrecen, ki büszkén hordod

A művész-pártoló nevet,

Engedd, hogy néhány, rövid sorban

Elzengjem én is érdemed!

Művész ugyan aligha volnék,

De jámbor költő csak vagyok,

Ennélfogva megrónál érte,

Ha érdemedről hallgatok!...”

(Tisztelettel: Bencze Attila, Fotó: wikipedia)