Éppen ma töltöm be 29. életévemet. És éppen ma van Csokonai Vitéz Mihály születésének 237. évfordulója. Érdekes ez az egybeesés. És érdekes a sors iróniája, hogy legelső verseskötet, amit kezembe vettem, azt Csokonai írta. És ettől a perctől életem malomkereke Reményeket és Lillákat görgetett utamba. És addig görgette az életem vonalát meghatározó akadályokat, amíg Bágyból, Székelyudvarhely után, Debrecenbe nem kerültem. Debrecenbe, ahol 1773. november 17-én megszületett a Lilla versek szerzője.
Amikor 2008. november 17-én 26. születésnapomat először ünnepeltem a Kálvinista Rómába, egy kellemes hangulatú kis helyet választottam ki magamnak. Egy helyet, amelyben éreztem az emberség szellemét, a költészet szellemét és a világ lüktetését. Egy helyet a Református Kollégium magasba nyúló épületével szemben. Egy helyet, ahol Csokonai Vitéz Mihály az 1773. november 17-i születése után emberré, költővé és legendává emelkedett. Ahol a Lilla versek, az Ódák, a vitézi, és az élet nagy kérdéseit boncolgató versek születtek. Sok-sok eget és földet rengető költemény a magyar irodalom legnagyobb lírikus költőjétől. És ez az a hely, ahol 1805-ben visszaadta lelkét az örökkévalóságnak.
Ebben a házban ma egy Alapítvány működik, aminek fő feladata, hogy ápolja és fenntartsa azt a szellemi értéket, amit Csokonai adott a magyarságnak. A kincset, ami díszként csillog a világ köpenyén. Ma 17 órától a Csokonai Vitéz Mihály Szellemi Műhelyért Életfa Alapítvány megemlékezést tart a Darabos utcai Csokonai Háznál, ahol egy a Csokonai életútjával kapcsolatos képek beszélnek majd a múltról. Az emberről. Az irodalomról. Az értékről. A kiállítók között nem kisebb neveket sorolok fel, mint Tamus István, László Ákos, Szilágyi Imre, Nagy Sándor Zoltán, Fátyol Zoltán és Burai Zoltán. A kiállítás megnyitását követően megkoszorúzzuk a Csokonai emléktáblát.
És ha hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, akkor a Magyar Múzsa sorozatban megjelent írásom is közelebb visz Csokonaihoz, és küldetést ad számomra. A Diétai Magyar Múzsa sorozat ugyanis Csokonai nevéhez köthető. A jelenkori Magyar Múzsának főszerkesztői átvételének gondolata pedig már évekkel ezelőtt felvetődött. Amire alkalom is nyílik, mihelyt anyagilag is helyre tudom hozni dolgaimat.