Wass Albert a Méliuszban

Az előadás után Kiss Törék Ildikóval, a Magyar Örökség-díjas Kiss Stúdió Színház művészével készítettem interjút:

– Mikor alakult a Kiss Stúdió Színház?

- Közel 16 évvel ezelőtt, 1994 márciusában, a Színházi Világnap előestéjén, pontosabban március 26-án.

- Nem volt egy kicsit bátor vállalkozás, hogy Erdélyben, főleg a Parciumban egy magánszínházat létrehozni?

- Ha tudjuk, hogy mivel jár valószínűleg neki se vágunk. Csak mi belevágtunk – ahogy szoktam mondani – hályogkovács módjára. Majd később egyik bemutató követte a másikat. Lassan kialakult egy alap közönség. Nemcsak Nagyváradon a székhelyen, hanem Erdély szerte is. Magyarországon is. Sőt Európában is elég sok helyen jártunk.

- A kezdetek kezdetén, hogyan sikerült anyagi támogatásra szert tenni?

- Elég nehezen. Az elején pályázatokat is hiába írtunk, mert mindig azt kellett felmutatni, hogy milyen tevékenység van mögöttünk. Ez a huszonkettes csapdája, mert tevékenység csak pénzzel lehet. Pénz nélkül nehéz tevékenységet folytatni. És tevékenységet csak pénzzel lehet felmutatni. Négy év elteltével beindult a támogatási vonal. Rengeteg pályázatot visszautasítottak, amit mostanra lassan megszoktunk.

Ami az előadásokból bejön, azok elég szerény összegek. És mi ebből tengetjük létünket.

- Hogyan került színpadra a Wass Albertről műveiből válogatott előadás?

- Ez, amit itt láthattak ez egy második előadás volt. Nekünk volt egy előző, Wass Albertről szóló előadásunk, ami több mint 200 fellépést élt meg. Ezzel az előadással itt Debrecenben is többször voltunk a református templomban. Ennek az előadásnak az a címe, hogy „Az otthoni hegyeknek”. És mivel 2008-ban volt Wass Albert születésének, halálának évfordulója, nagyon sokat fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy nincs-e egy másik műsor. És akkor fogalmazódott meg egy újabb Wass Albert előadás.

- Hány főből áll a társulat?

- Fizetett társulat nincs. Attól függ, hogy milyenek az előadások. Volt egy ember tragédiája is - átírva kevesebb szereplőre – amibe így is elég sokan voltunk, de nagyon nehezen bírtuk anyagilag és szervezés szempontjából is. Általában három, négy fővel dolgozunk. De a leggyakoribb, amikor úgy készítünk műsort, hogy két fővel és a technikai munkatárssal kiegészülve visszük színre a darabot. Ezek a biztos dolgok. A többieket nagyon nehéz egyeztetni és legfőképpen a pénzt is előteremteni rá.

- Csak Nagyváradi színészek szoktak szerepelni a társulatban?

- Akik nálunk fellépnek. Vannak meghívott előadások, amik jönnek hozzánk. De az általában egy előadást jelent.

- Parciumi színészként, hogyan tudnak azonosulni a Transzilván életérzéssel, amit Wass Albert képvisel?

- Mi azzal kezdtük, hogy mindent elolvastunk, amit Wass Albert írt. Több ezer oldalt. Mivel ez epika, elég nehéz a dramaturgia (ahol lüktetésnek és párbeszédnek kell lenni) törvényeinek megfelelően visszaadni a művet. Sók hónapnyi munkába kerül, amíg egy ilyen forgatókönyv kialakul.

- A Transzcendens vonal, ami az Erdélyi Helikon, azt megelőzően pedig a Pásztortűz meghatározó eleme volt, hogyan került bele az előadásba?

- Valószínűleg ez bennünk is megvan, mert ez különös problémát nem jelent számunkra. Wass Albert nagyon különös módon lépkedi át ezeket a fokokat. Ég és föld között. Akárcsak Tamási Áron és Nyírő József, akik szintén ég és föld között lebegő írók. Nem véletlen, hogy őket nagy barátság fűzte egymáshoz.