Geléria vezércikk

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy veletek, köztetek lehetek, olyan könyvekkel és olyan irodalmisággal, amit Erdélyből örököltem. Itt állok most a strázsán Tamási Áron szelídségével, Nyírő József humorával, Áprily Lajos nemes egyszerűségével, Kós Károly építő szellemével, Reményik Sándor itthon maradásával, Wass Albert Támczos Csuda Mózsijaként és ültetem tizenhárom almafámat.
És teszem azt azért, mert az irodalomban és a kultúrában (ha elrejtve is) benne rejlenek az élet nagy és örök igazságai. Olyan igazságok, melyektől megremeg a szív, átértékelődnek a mindennapi hajszák, lényegre törnek az érzelmek, értelmet nyer az értelem és a hit.
Nem mondom magam jó írónak és nem titulálom magam koszorús költőnek. Csak olyan fejedelemnek, aki az ihlet és a szociális érzékenység mecenatúrájával, a rohanó és anyagias harmadik évezredben is küzd egy olyan értékért, amit nem igazán képes elfogadni a plázák és bevásárlóközpontok árnyékában megrészegült világ.
Azért készítettem ezt a lapot, hogy a mindennapi táplálék mellett szellemi és erkölcsi étket is kaphasson, minden olvasó, és azért is, hogy ha kissé gyerekesnek látszó, de mentális értéket képviselő amatőr szerzőknek teret engedjek alkotásaik leközlésére.
Mert annyira gazdag egy ország, amennyire gazdag annak kultúrája és művészete. A kultúrából megtanulunk szeretni, elfogadni, felismerni másokat és védeni ami a mienk.
Lapozzák hát szeretettel e szerény kiadványt.