Undorodok az örökbefogadott
földpusztító kezű gyerekektől,
akik reggel úgy néznek tükörbe,
hogy kilépnek lelki keretekből.
Nem érzi víz csípését homlokuk
s tüdejükbe maró szmog morálját,
s szemétkupac rothadó köntösén
vírus-ágyak vad iróniáját.
Kik természet-hóhér lelkülettel
eretnekséggel vádolják a fát,
s magvetői dekadenciával
méreganyaggal szórják a határt.
S őrült tudós, ki kinyitja száját.
S ki tüntet természet-radikális.
De a genetikai kód-dobok
üzenete már-már kardiális.
Ha nem vet véget a földirtásnak
hőhullám mérge vetül a mára,
s atombombáktól „békés” buszokon
ingázunk az átkos túlvilágra.
S ránk találva: ismeretlen fajként
számozzák meg kopott csontjainkat.
S kik ezt látják univerzum-agyként,
ránk „kihaló faj” billogot nyomnak.